www.turaoldal.hu
Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet
Végh Viktor, Koczog András
2011-2017
info@turaoldal.hu
fb.com/turaoldal.hu

Barangolás a Pilisben, Pilis-tető » 2014.06.01.

Viktor az egyik meleg nyári napon úgy határozott, hogy a Pilis hegytől indulva tesz egy kellemes kis erdei sétát a környéken.

Készített pár igen szép fotót a környékről, és engem meggyőzött, hogy még vissza kell térnünk a környékre együtt is.

Valamilyen harangvirágra tippelnék, ha valaki pontosan tudja, akkor várjuk a megfejtést
Szerencsére egyre többször találkozunk ezzel a kis gyíkfajtával a túráink során (ellenben sajnos siklóval egyre ritkábban...)
Dobogókőn már annyiszor voltunk, hogy végig sem bírnánk számolni, mégis mindig új arcát mutatja a panoráma, és maga a hegy is

Túra ideje: 1 nap
Éjjelek kint: 0 éj
Megtett táv: 12 km
Szint: +900 / -300 m
   » Gyalogtúra

Túraösszefoglaló

Tájegység: - Visegrádi-hegység - Pilis
Túra ideje: 2014.06.01.
Táv és szint: → 12 km ↗ 900 m ↘ 300 m
MTSZ pont: 36 pont
Most külön túráztunk: Viktor túrája
Túra útvonala: Pilisszántó, Pilis-tető, Vaskapu-völgy, Zsivány-sziklák, Dobogókő
Infó, ötlet: - gyengén felhős, napos idő
- sok turista volt a környéken
- táskáink tömege: 4 kg

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

Lábatlan gyík
(1) »

Túra leírása

Június elseje, a nyár első napja: Koczog mester nélkül, egyedül vágtam neki a Pilis hegyeinek. Reggel az Árpád-hídnál a 9:15-ös busz elérése volt a célom: nagy rohanás, nagy lihegés... a buszt még sikerült elérni a megállóban, kérem is a jegyem a sofőrtől, mire közli: ´Bent a váróteremben tud jegyet venni.´ Kérdem tőle, hogy meg tudna-e várni, erre megkönnyebbülésemre igenlően felel: ´Ez csak természetes!´ No meg az is természetes, hogy nem várt meg... Kénytelen voltam egy órát várakozni, közben a dohányboltban a pultos ezressel elszámolta a visszajáróm, nem az én javamra (de ez is természetes manapság)...

Pilis-tető szerpentinjéről
Valamilyen harangvirág

Pilisszántóra 11 órakor értem le, innen a buszfordulóból a kocsiúton gyalogoltam fel a Turistajelzés jelzésig (és Turistajelzés). Bár kicsit gondban voltam a színtévesztésem miatt a jelzéssel, de hittem a térképnek, és elindultam a Turistajelzés-on. Ezt az utat amúgy is bejártuk már Bécivel és Koczoggal a Dunazug II-es túránk elején. Nemsokára elértem a Turistajelzés és Turistajelzés találkozását, innen a Turistajelzés-ön folytattam az utam. Egy kb. 40-50 fős turistacsoport végét értem utol, így egy darabig (amíg meg nem előztem mindenkit) velük együtt kullogtam. A Turistajelzés egy idő után amolyan hegyi szerpentinné válik, pompás kilátás nyílik innen a Pilis alatti területekre, fotóztam is párat, hiszen múltkor még sötétben jártunk ezen a részen.

Természetesen az út melletti vadvirágokat is megörökítettem

A Turistajelzés jelzés nem visz föl teljesen a Pilis hegység legmagasabb pontjára. Mi múltkor nem mentünk fel a tetőre, így ezt most bepótoltam. Egy mezőn átvezető ösvényen indultam el a csúcs felé.

Pár száz méter gyaloglás után elértem a tetőre, ahol egy egykori katonai bázis romjai hevernek. Régen itt a honvédségnek egy légvédelmi támaszpontja volt található, de ha jól tudom, a ´90-es évektől már nem használták. Megvallom őszintén, itt azért izgultam kicsit, hátha egy paintball puskával jól fenékbe lőnek, vagy egy dühös hobo rám ront, hogy mit keresek az otthona körül. Eléggé lepuszult, elhagyatott egy hely volt... Üres hangár szerű építményekkel, alagutakkal.

Ösvény a mezőn
A természet által visszafoglalni tervezett bázis egy részlete
Az útamat keresztező gyíkocska

Egy torony is található itt, ami éppen csak, de a fák koronája fölé emelkedik. Sajnos ide nem tudtam felmászni, mivel az ajtaja be volt hegesztve, később megtudtam, hogy ez egy meteorológiai mérőállomás, ami most magánkézben van.

A katonai bázist az ide vezető műúton hagytam el: semmi izgalmas, aszfaltozott út. Közben újabb és újabb turistacsoportokkal találkoztam. A műút a hegyről leérve a Turistajelzés jelzéshez csatlakozik, nekem pont ez kellett. A Turistajelzés-on nemsokára elértem a Vaskapu-völgybe. Az úton előttem egy lábatlan gyík lábatankodott...

A völgy előtt még a Turistajelzés-on egy barlangász csapat tanyázott, valami barlangot ástak (egy kipalánkozott lyuk tátongott az út mellett). Errefelé sok barlang található (Pilis-barlang, Ördög-lyuk, stb.), nem csoda tehát, hogy újabbak után kutatnak.

A Vaskapu-völgy egy elég vadregényes kis völgy, igen kedvemre való volt itt átmenni. Bal oldalt meredek sziklafalak tornyosultak az út fölé. Itt található valahol a már előbb említett Pilis-barlang. Sok gondolkodás után, végül úgy döntöttem, hogy majd egy másik túra alkalmával keresem/keressük meg ezt a barlangot.

A völgyből kiérve a Mária-pad pihenőhöz érkeztem, és itt pihentem is 15 percet, elfogyasztva 1-2 kiflit. A pihenő eléggé jó állapotban van: 5-6 pad asztallal sorakozik itt, és egy nemrég épített fakunyhó is található a tisztáson. Ez a házikó igen jó állapotnak örvend, amin meg is lepődtem.

A tisztásról fél kettőkor indultam el, a Vaskapu-szurdok irányába. Az eső ekkor kezdett el csepegni, eleinte csak szemerkélt, majd komolyabban. A Vaskapu-szurdokban nem csalódtam: a térkép magassági vonalak tucatját zsúfolta itt össze olyan kicsi helyen, amilyen kicsin csak tudta, és ezt éreztem is a lábamban. Először egy jelzés nélküli úton haladtam, ami a szurdok alján halad, de baloldalamon meglátva a sziklákat letértem az útról, és ösvény nélkül másztam a sziklák felé. Kicsit olyan volt, mint mikor Koczog mesterrel majd pontosan 3 éve a Vadálló-kövekhez másztunk fel a hegyoldalban a 24 órás Dobogókő túránkon. A sziklához érve láttam, hogy ez a híres Vaskapu (meg is lepődtem, hogy ilyen könnyen megtaláltam): egy kőből álló hatalmas boltív.

A völgyben
A tisztás szélén álló kunyhó
´Vaskapu´

Idefent találkoztam néhány cross-motorosokkal, ugyanazokkal, akik a pihenőm alatt elhajtottak mellettem, a motoruk hangja kb. Dobogókőig elhallatszott (Koczog mesterre gondoltam ekkor, aki biztos nagy szidalmak közepette bosszankodott volna ennek láttán). Az azért elképesztett, hogy ezen a meredek úton fel bírtak mászni idáig.

A nagy boltív felett található egy kisebb boltív is, amit azonban nem fotóztam le, mert néhány túrázó ült a tövében (főképp egy csajszi, és ha fotózok, olyan lett volna mintha őt fotóznám...) A térkép szerint itt mindent Vaskapunak hívnak: a Vaskapu-hegy aljában van a Vaskapu-völgy, és a hegyen található a Vaskapu-szurdok, aminek az oldalában található a Vaskapu-szikla. A hegyet megmásztam, és bár az eső esett és villámlott, ami rossz érzéseket keltett bennem, a táj hangulata, és fentről a kilátás mindenért kárpótolt.

A rossz látási viszonyok miatt a fotók nem sikerültek a legjobbra, de azt hiszem azért valamennyire visszaadják, hogy milyen hangulatos táj ez. Szívesen maradtam volna, és megkerestem volna a térképen jelölt barlangokat, de ez egy másik túrára fog majd várni. Egy kicsit bóklásztam a szurdokban, sőt még egyszer felmásztam a Vaskapu-sziklához megcsodálni azt. Az eső még mindig esett, és a csúszós sziklákon nem egyszer produkáltam érdekes és komikus mozdulatokat. Három óra előtt értem vissza a Mária-padhoz, ahonnan Dobogókő a Turistajelzés-on csak 4,1 km.

Útközben elmentem az Ördög-lyuk barlang mellett, (nem a solymári) amiben barlangászok tartózkodtak ez időtájt, és ´Döme halála´ mellett is elsétáltam (egy kereszt egy erdőmérnök emlékére, aki mérés közben ezen a helyen vesztette életét).

Vaskapu-szikla
Egy erdőmérnök emlékére
Szakadó eső a panorámában

Nemsokára elértem a Turistajelzés és a Turistajelzés szétválásához: a Turistajelzés a Két-bükkfa-nyereg felé megy, onnan tovább Pilis hegyen keresztül Pilisszántóra, a Turistajelzés pedig Dobogókőre. A Turistajelzés-t választottam. Útközben elkezdett szakadni az eső, és kicsit aggasztónak találtam, hogy villámok közepette a legmagasabb pont felé tartok (a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogókő, a Pilis-hegység legmagasabb pontja a Pilis). Nemsokára elértem a Turistajelzés jelzést, a Zsivány-szikláknál. Sajnos a sziklákat ismételtem nem jártam körbe, mivel az eső zuhogott (még a fényképezőt se vettem elő megörökíteni őket), hanem sietős léptekkel Dobogókő felé vettem az irányt. Útközben áthaladtam a fenyvesen, min már annyiszor: kellemes nedves fenyőillat volt a levegőben.

Dobogókőre négy óra előtt értem fel, a busz indulása előtt a kilátóból fényképeztem párat. A képeken jól látszik, hogy bal oldalt (kb. a Rám-szakadék felett) hogy esik az eső...

A rossz idő miatt döntöttem úgy, hogy itt befejezem a túrát. Egyszer végig lehetne járni ezt még egyszer, a Vaskapu-szurdokot jobban felfedezve, és esetleg Dobogókőről tovább túrázva valamerre.

Viktor

| www.turaoldal.hu | 2011-2017 | Végh Viktor, Koczog András | Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet | info@turaoldal.hu |