Csatangolások az Alpokban   

Júliai-Alpok kalandjai - 2015 Körtúra a Keleti-Alpokban - 2016 Júliai-Alpok hármasban - 2017 Keleti-Alpok túra - 2019 Júliai-Alpok négyesben - 2020

Régi álmunk valósult meg 2015-ben, mikoris nyáron kijutottunk az Alpok Szlovén részébe. Egy semmi addigihoz nem hasonlítható kalandot sikerült megélnünk, egyből egyértelművé is vált, hogy márpedig ha törik, ha szakad, ide vissza fogunk térni. Ennek örömére 2016-ban már nagyobbat álmodtunk, 3 országban is kalandoztunk a két hetes túra folyamán, méginkább a via ferratas mászásra fektetve a hangsúlyt. 2017-ben sem hagytuk ki a hegységet, pár napra ismét visszatértünk csúcsokat hódítani

Júliai-Alpok kalandjai - 2015

Túraleírás — Képtár — Adatok

Életünk első magashegyi túráját 2015.06.19-28. között ejtettük meg. Nem mondhatni, hogy túl felkészültek lettünk volna, egy útikönyv és térkép beszerzésén kívül túl sok mindenen nem látszott, hogy az Alpokba készülünk, semmilyen speciális felszerelés nem volt nálunk.

Éjjel utaztunk le kocsival, illetve a szemerkélő eső sem sarkallott bennünket egy hosszabb túrára, így első nap csak egy rövidke kört mentünk a közeli Pericnik-vízesést megcsodálva. Sokat gondolkodtunk, hogy a Júliai-Alpok (és egyben Szlovénia) csúcsát, a Triglavot mikor másszuk meg, de végül nem vele kezdtünk. Helyette a Škrlatica (2740m) csúcsa lett a célpont. B-C-s nehézségű via ferratakon lehetett oda feljutni - de úgy, hogy mi ekkor vesztettük el lényegében a magashegyi-szüzességünket, ez is kellemes kihívásnak hatott. Mindenesetre felértünk a csúcsra, megittuk a csúcssörünket és estére vissza is értünk a kocsihoz.

A Slemenova Špica (1911m) csúcsára a Vršič hágóból egy panorámaúton lehetett feljutni. Meg kell hagyni, maga a panorámaút is lélegzetelállító, de a csúcs panorámájának sincsen párja. Hogy állatokról is szó essék, a sziklafalakon mindig a zergék dominálnak, az erdősebb részeken pedig az alpesi szalamandrák - most is volt szerencsénk találkozni frissen kikelt példányokkal. Másnap sajnos esős-borús idő volt megint, így csak Dovje felett sétáltunk egy keveset, teljes szieszta volt.

És végre elértünk a szerdához, Triglav céllal indultunk el a parkolóból. Viszont nem számoltunk azzal, hogy az eddigi esős idő az erdőhatár felett hó formájában fog jelentkezni: 2200 méter környékén már vastag, összefüggő hótakaró fogadott minket, amibe az első nyomokat mi vájtuk. Viktor ott döntötte el, hogy feltétlen kell neki egy túrabot, és ilyen gondolatokkal felvértezve csámpáztunk felfelé a sziklatáblákon, a ritkásan leszúrt fém jelzőoszlopokat követve. A 2520 méter magasan fekvő Triglavski Domhoz még gond nélkül felértünk, de pár10 méterrel feljebb már vissza kellett fordulnunk - a süvítő jeges szél, a vihar ígérete, illetve a vastagon eljegesedett via ferrata drótok meggyőztek minket, hogy ilyen magasságban már nem kéne folytatni a kockáztatást. Így hát élményekkel telve, de kissé csalódottan fordultunk vissza.

Másnap pihentető túraként csak egy kis sétát tettünk a Dovje feletti táborhelyünkről, megkeresve az ott folyó patakocska forrását. Kellemes mászós út volt a patakmederben egyre feljebb és feljebb kúszni a sziklatömbökön. Illetve a forrásnál meg is érett az elhatározás: másnap csakazértis meghódítjuk Triglav csúcsát.

Szóval pénteken is hajnali keléssel kezdtük a napot és a két nappal ezelőtti úton haladva kapaszkodtunk egyre feljebb és feljebb az erdőben, majd a sziklákon. Hamar megérkeztünk a Triglavski Domhoz, és ott is meglepve tapasztaltuk, hogy a hó és jég szinte nyom nélkül eltűnt, szép napos időben kezdhettük meg a csúcstámadást. Nem sokkal később már fenn is voltunk Triglav (2864m) csúcsán. Az öröm nagy volt, ahogy az előttünk álló visszaút is - szóval kora délután megkezdtük az ereszkedést, késő estére vissza is értünk a kocsihoz.

Búcsúzóul másnap még megnéztük a Bledi-tavat, majd szinte feldolgozhatatlan mennyiségű élménnyel telve hazaindultunk. És tudtuk, hogy 12 hónapon belül ismét a környéken leszünk

Körtúra a Keleti-Alpokban - 2016

Túraleírás — Képtár — Adatok

Eljött ez a nyár is végre, már nagyon vártuk, hogy visszatérhessünk. Idén egy hónappal később, 2016.07.20-31. között élveztük az Alpok tájait. Ismét munka után, éjjel utaztunk le, de az egy évvel korábbi úttól eltérően most túl fáradt voltam, így Ausztriában egy kukoricatábla mellett megálltunk aludni kicsit. Másnap ismét elnéztünk Bled felé, a tóról lőttünk néhány képet, majd száguldottunk tovább Ukanc mellé, a Hét-tó völgyébe. Az egyik tavat, a Črno jezero-t céloztuk meg. Meredek emelkedéssel az erdei úton a nem sokkal mellettünk zúgó hatalmas vízesést is többször megcsodálhattuk, idővel pedig a tavat is elértük. Fürdeni is terveztünk benne, de a jeges vize eltántorított bennünket. Nem sokkal utánunk jött egy német lányka, ő minden további nélkül átöltözött, úszott egy kört, visszaöltözött és tovalebbent... Egy magyar csapat is volt a helyszínen, ők kissé távolabb egy sziklanyúlványon ültek a tó partján. Egy ízben erős morajlást hallottunk, egy hatalmas sziklatömb gurult lefelé valahonnan, hallhatóan törve a fákat - de szerencsére idővel megállt, így a csapatnak sem kellett menekülve a vízbe vetnie magát.

Másnap a túrakört a tavalyihoz hasonlóan az Aljažev Domnál (1015m) kezdtük meg, de most a nehezebb Bamberg (Plemenice) úton másztunk fel a Triglav 2864 méteres csúcsára, majd ereszkedés közben egy eltévedésnek hála a gerincen és a völgyben is sokat haladtunk, míg rátértünk a Prag útra, hogy visszajussunk az Aljažev Domhoz. Kalandos nap volt, nagyon élveztem az eltévedés részét is, hisz valószínűleg olyan helyeken jártunk abban a néhány órában az úttalan utakon, ahol előttünk már jó régen senki.

Utolsó szlovén túranapunkon egy könnyed túrát szerettünk volna, így a választásunk egy fél napos via ferrata útvonalra esett. Egy rövidebb, bár igen nehéz helyszín volt ez, útközben egy helikopteres mentést is végignézhettünk. A Vršič hágó útjának csúcsán parkoltunk, ahol tavaly is, ott kezdtük a túrát, majd hódítottuk meg a Mala Mojstrovka (2332m) csúcsát.

Éjjel tértünk át Olaszországba, egészen a tengerig mentünk, Grado-szigete középső településén éjszakáztunk egy eldugott parkolóban. Másnap itt is vásároltunk, a keleti felén pedig strandoltunk egyet a homokos tengerparton. A nyugati részén szerettünk volna wifihez jutni, de ez nem sikerült, így tovább álltunk és egy másik településre mentünk, Marano Lagunare-ba. Ott sikerült minimálisan wifihez kapcsolódni, majd egy hangulatos lagúna-tanösvényt jártunk végig, végén madárlessel. Este folytattuk utunkat a Dolomitokba, másnapi túránk starthelyére.

Egy könnyed 6 órás túra volt a terv az előző napi hosszadalmas utazás után (borzalmasak az olasz sofőrök). De a túra kiindulópontja 3 óra járásra volt a kocsival elérhető legközelebbi helyszíntől, ráadásul egy elírás miatt a 6 óra is 7,5 órás szintidőt jelentett. Ezt megtoldottuk pár kis szünettel, így egy 15 órás túrával pihentünk. Bolzano-Belluno után a Case Bortotnál (700m) éjszakáztunk, majd onnan értük el a 3 órára lévő Settimo Alpini menedékházat (1500m), majd a Monte Schiara (2565m) csúcsát a Zacchi, Berti és Marmol ferrata utakon. Egy elképesztően nehéz és csodaszép panorámákban gazdag nap volt...

Majd egy kényszerpihenőnap jött. A Dolomitok csúcsát, a Marmoladát terveztük megmászni, de a kései indulás ténye és a rákezdő eső elmosta sajnos eme tervünket. Ez kicsit bekavart, így kénytelenek voltunk átcsoportosítani az előre tervezett túranapokat, de praktikusan megoldottuk a feladatot - a két nappal később esedékes pihenőnapot így kihúztuk, helyette is túráztunk.

A második olasz túranapunkon a Popera körtúrát szerettük volna végigjárni. Sajnos a 3 szakaszából csak kettőt tudtunk teljesíteni, mivel a menedékház előtt az útvonal egy havas kuloárba futott, ezt magashegyi gleccserfelszerelés nélkül az esőben pedig nem akartuk bevállalni. Ettől függetlenül szép túra volt, a profiknak is 13 órás szintidőre kiírt túra bő 2/3-át teljesítettük, ráadásul (kiszállási pont híján) kétszer, oda-vissza. Adott mégegy lökést a kalandnak, hogy a visszafordulás előtt egy vihar miatt egy barlangban kellett rostokolnunk egy órát, majd még sokáig csepergélt az eső (el is áztunk a nap folyamán 2-3-szor). A Lunelli és Berti menedékháznál kezdtünk, majd a Dolomitok legnehezebbjének mondott Roghel ferratan másztunk, arról a Cengia Gabriella-ra (párkány) értünk a havas kuloárig, majd ott adtuk fel és tértünk vissza azonos útvonalon. (Öröm volt a legnehezebb ferratat lefelé is teljesíteni szürkületben a nap végén... ) Este sokat nem kellett ringatni bennünket, könnyedén elaludtunk

Az előző nap hosszúra nyúlt túrája és a reggeli Ausztriába történő átutazás után egy rövid ferratat néztünk ki magunknak. A C-s nehézségű Pirknerklamm ferratan mentünk végig, a táj és patakvölgy fantasztikus volt, bár a klettersteig útvonala sok helyütt túl mesterségesnek hatott.

Viktor választotta ki a második osztrák útvonalunkat is, a kiindulópont az előző napival megegyezett. Párszáz méterrel arrébb, a Dráva partján éjszakáztunk, így lényegében nem kellett utaznunk. Unterpirkach (625m) széléről indultunk, elhaladtunk a tegnapi ferrata mellett, majd a fenyvesen keresztül szigorúan monoton emelkedve értünk a Hochstadelhaushoz (1780m). Ide kocsival is fel lehet jönni, így sokan jártak itt. A kezdetben alpesi legelőkön, majd sziklásabb terepeken haladva még pár órás emelkedéssel lehetett feljutni a Hochstadel (2680m) csúcsára. A túránk egy kellemes itthoni kirándulásra emlékeztetett, áthaladtunk rengeteg szintvonalon, tehéncsordán és ködön is, a panoráma pedig szinte végig fantasztikus volt.

Búcsúzóul az utolsó külföldi túranapunkon a Winterleitenhütte-től indultunk, majd a Lukas Max-steigon másztunk fel a Kreiskogel (2306m) csúcsára, egy gyalogúton pedig vissza a kocsihoz. A legnehezebb, E-s ferratanak mondják egy szakaszát - meg is értjük, kellemes karmunka feljutni a visszahajló falán Eme pár órás kaland lett a zárszó, másnapra már Magyarországon terveztünk lenni.

Szintén éjjel vezettem, de a fáradtság ismét közbeszólt, biztonságosabbnak láttam még a határ előtt félreállni pár órára aludni egy keveset. Másnap az Alpokalján volt a túra, Velemtől indulva felmentünk Írott-kőre. A panoráma szép, de azért nem hasonlítható a 2-3ezres csúcsokhoz... A menet után még főztünk egy kis húsos-sajtos tésztát, majd hazafele útközben megálltunk a Balcsinál csobbanni egyet.

Júliai-Alpok hármasban - 2017

Túraleírás — Képtár — Adatok

Ez alkalommal ismét egy hónappal később utaztunk ki, 2017.08.17-20. között kalandoztunk. Az eddigiektől eltérően most csak egy hosszú hétvégére jöttünk, de immáron hármasban, most Bazsi is velünk tartott.

Első nap a Prisojnik (2547m) csúcsát terveztük meghódítani - természetesen a nehezebbik, Jubilejna via ferrata útvonalat választottuk. A felfele út kellemesen nehéz volt, a függőleges és kitett szakaszok sem hiányozhattak az erőteljes mászásból. A csúcsra a végén gerincen haladva értünk fel, ahonnan egy óra pihenő után, délben indultunk lefele. Térképünk volt, az útvonalról leírás nem - az ereszkedő út, amit választottunk, mint kiderült csak profi alpinistáknak volt javallott - nekik is csak felfelé haladva... Mindenesetre a tereppel, leégéssel és a vízhiánnyal megküzdve, kis GPS-es segítséget is igénybe véve a keresett úttól 18 méterre, épségben és kalandokkal telve leérkeztünk végül.

Eredeti terveink szerint mindhárom túranapunkon 1-1 csúcsot szerettünk volna megmászni, de sajnos az égiek felülírták a gondolatokat - eme napra viharos időt ígértek a jósok, így mi inkább egy könnyed vízeséstúra mellett döntöttünk. Napközben pár órát esett az eső, a vihar nagyja utána éjjel érkezett. A nappali esőben túráztunk és néztük meg a Martuljški slapot, éjjel aludtunk a sátrainkban. A kettő között pedig főztünk, kártyáztunk, söröztünk...

Az e napi túraterv is csak előző este véglegesítődött - a 2015-ben, illetve 2016-ban bejárt Vršič hágóról (1611m) kezdődő 2 útvonalat kötöttünk össze, így volt a túrán panorámaút Slemenova Špica (1911m) csúcsával bezárólag, illetve via ferrata is a Mala Mojstrovka (2332m) csúcsára. Mindkét útvonalon többen voltak, nem hiába a Vršič hágó legfelkapottabb helyszínei. A panoráma most is fenséges volt mindenütt, illetve a mászós részek sem okoztak csalódást. Jó volt visszatérni mindkét helyre 1, illetve 2 év után, remek kis levezető órák voltak. A kocsihoz visszaérve, este 6 körül indultunk vissza Budapestre, éjfél előtt meg is érkeztünk.

Keleti-Alpok túra - 2019

Túraleírás — Képtár

Hamarosan

Júliai-Alpok négyesben - 2020

Túraleírás — Képtár

Hamarosan