Szentendrei-sziget Márkkal » 2013.03.03.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala Tavaszindító Szentendrei felfrissülés

A túra egy könnyű tavaszindító tekerés tervével kezdődött - és mint mindig, most sem álltuk meg egy kicsit magasra tenni a mércét...

Alapötletként egy max pár10 km-es kiruccanás volt a cél; de ügye az mégse ránk vallana... Egy szó mint száz, első túrának kitűztünk egy 100 km feletti távot. Kellemes volt

Reggel találkoztunk a Népligetnél, 3-an indultunk neki a kalandnak, Márk csatlakozott hozzánk. Nagy bringás a srác, profi kétkerekűvel.

Népligettől indulva áttértünk a budai oldalra, majd a Duna mentén haladtunk észak fele a bicikliúton. Szinte az egész túra során bringaúton száguldhattunk. A megszokott helyen, az északi vasúti összekötő híd alatt pihentünk meg lényegében először, persze miután bevásároltunk némi élelmet egy útba eső Auchanben.

Folytatva utunkat észak fele áthaladtunk a Megyeri-híd alatt (aholis Márk bemutatott egy mérnöki pontossággal megtervezett esést; pontosabban mondva dőlést), majd lassan egy erdőn és pár km embertelen SZAR úton áthaladva megérkeztünk Szentendrére.

Mindössze pár perc pihenő után folytattuk utunkat. Leányfalu után Tahitótfaluba értünk, ahol az egyetlen hídon áthaladva felértünk a Szentendrei-szigetre.

Ott egy könnyed szendvicsezéstől felfrissülve újra nekiindultunk, és egy jó hosszú, pokoli szembe szélben végigszenvedett táv után elértük a Kisoroszi táblát. Egy szusszanás után pedig letekertünk a partra, a sziget északi csücskébe; egy km-nyi sártengert hagyva a hátunk mögött.

Megpihentünk, majd visszaindultunk, azonos úton. Visszafele Szentendrén álltunk meg hosszabb időre, ott ért el minket a sötétség. Utána már csak lámpafényben tekerhettünk.

Az északi vasúti összekötő hídnál váltunk el egymástól, közös túránk ott ért véget.

Nehéz túra volt, de mindenképp jó és emlékezetes.

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(3) »

(több) »

(1) »

(több) »

(több) »

A túra útvonala

Tavaszindító Szentendrei felfrissülés

Terveztünk egy könnyű, tavaszi bemelegítő tekerést, bicikliink felkeltését téli álmaikból. Gondoltuk egy Gellért-hegyre való feltekerés, esetleg a közeli Naplás-tó meglátogatása kiváló kikapcsolódás lesz a kényelmes, minimális távolságával. Majd Viktor felvázolt pár lehetőséget, és kiválasztottunk egy megfelelőnek tűnő, költséghatékony, mégis izgalmasnak ígérkező, számunkra félig új terepen végigfutó útvonalat. Ez az úticél a Bp., Népliget - Kisoroszi táv lett, oda-vissza.Megterveztük a túrát és egyeztettük ötleteinket valamelyest, így kialakult fejünkben a majdani túra útvonala. Előző napi iszogatás alkalmával szereztünk egy túratársat is, Márk személyében. Nagy kerekező a srác, profi vasparipával, így fel kellett kötni gatyánkat.

A túra ideje egy napsütéses, de szeles, eső- és felhőmentes, hűs vasárnapi nap volt. Budapesten a Népligetnél találkoztunk a szokásos helyen, reggel 8-kor. Egy gyors bicikliellenőrzés és kávé elfogyasztása után meg is kezdtük túránkat.Első ´pihenőnk´ a Lágymányosi híd pesti oldalánál volt, onnan kattintottunk párat a Duna irányába. Pár perc szusszanás és dokumentálás után ismét nekivágtunk a távnak.

Áthaladtunk a Lágymányosi-hídon, melyet ma már Rákóczi Ferenc híd néven illetnek, majd a Zöld Pardon nevű többgenerációs szórakozóhely új helye mellett elhaladva rátértünk a budai oldalon, a folyó mellett futó bicikliútra; észak felé folytatva utunkat.A városban az út nagyjából eseménytelenül zajlott, a bicikliúton haladtunk végig, a Rákóczi híd után sorban el a Petőfi híd, Szabadság híd, Erzsébet híd, Széchenyi Lánchíd, majd a Margit híd mellett. Az Árpád híd után letértünk, és készítettünk pár fotót a megszokott helyünkön, a szobrainknál, a III. kerületben.

(Mondjuk egy megjegyzést megérdemel, hogy a HÉV mellett a Margit és Árpád híd közt volt az úton keresztben egy ~10 centi vastag deszkatömeg, melyen áthaladva biciklikkel nagy sebességgel majdnem elszálltunk... Nem vehető észre időben, és veszélyes. Gondolom valamilyen vezetékfélét akartak levédeni, de baromi pocsékul csinálták.)Következő állomásunk az északi vasúti összekötő híd alatt volt, a már szintén jól ismert helyünkön. Előtte a közeli Auchanban feltöltöttük készleteinket. A vasúti híd alatt időztünk egy kicsit, majd ismét felültünk járműveinkre, és nekiindultunk.

Továbbra is a Duna mellett haladtunk, észak fele. A viszonylag kiépített bicikliúton nagy volt a tömeg, de szép volt a táj a tavaszias időben. A ´sétálóövezeten´, azaz a Római parton keresztüljutva megpillanthattuk a Szentendrei-sziget déli csücskét. (Kisoroszi eme sziget északi csúcsában van, az átkelés pedig középtájt, Tahitótfalunál lehetséges.) Az M0-ás Megyeri híd alatt megálltunk egy szusszanásnyi időre pár fotó kedvéért, majd folytattuk is a túrát.

Budakalász mellett elhaladva és az Omszki-tavat távolról érintve, jobb oldalon láthattuk a miniatűr Lupa-szigetet, majd betértünk a kicsi erdőcskébe a kiépített biciklis és sétálóúton. Pár perc után, kiérve az erdőből, a túra legSZARabb útjára értünk rá, mely a legfinomabb tekerési stílus és legalacsonyabb sebesség használatával is minimum bicikligyilkos. Kátyú a kátyúban a kátyú hátán és mellett, kilométereken keresztül. Sajnos ez a szakasz kikerülhetetlen... Hacsak nem akarunk főúton kerekezni, de abban meg hol a pláne.A rettenetes utat magunk mögött hagyva egy erdei útra kellett rátérnünk párszáz méterre, melyen sikeresen összesaraztuk magunkat valamelyest, majd végre újra kerekek számára is alkalmas aszfaltúton tekerhettünk. Elértük Szentendre házakkal szegélyezett részét, majd pár percnyi városi szakasz után kiértünk a Dunapartra. Ahonnan a jól kiérdemelt pihenő helyett egy gyors hólyagürítésnyi idő után megint nekiindultunk.

A Duna mellett ismét, az épp felújítás alatt álló főúton, a dugóban észak fele haladva tervezgettük, hogy hol is akarunk megállni hoszabb időre. Márk szerint a huszonvalamennyi kilométerre lévő Kisoroszi egy óra alatt meglesz, Viktor pedig inkább arra adta le a voksát velem egyetemben, hogy adjunk magunknak két órát, és így tűzzük ki a 14 órai érkezést célnak.Szentendrén a főúton, illetve a főút melletti bicikliúton haladtunk, tűrhető minőségű úton, majd Leányfalun átszáguldva tisztán a főúton kellett folytatnunk utunkat. Némi idő elteltével elértük Tahitótfalut, majd a megfelelő helyen jobbra lefordultunk, hogy a hídon áthaladva Tótfaluba jussunk. Ott a temető mellett megpihentünk kicsit, ettünk némi szendvicset; és gyönyörködtünk a tökéletes kilátásban, a messzi hegyekben.

Majd megint nekiveselkedtünk. A főúton haladtunk észak fele, és meg sem álltunk Kisoroszi határáig. Az a 9 km viszont kínkeserves volt. Orkán erejű szembeszél, lassú haladás; de legalább a kátyúkra nem volt panasz, mivel ott nincsenek.

A faluhatárban szusszantunk egy keveset, majd letekertünk a sziget legészakibb csücskéhez, a partra. A településen átvágni gyerekjáték volt, jó minőségű úton haladhattunk. Az utolsó egy kilométer viszont ismét tartogatott meglepetéseket, kissé saras volt a földút, ami nehezítette nemkicsit az előrejutást. Mindenesetre leértünk a partra, elértünk az utunk feléhez; méterre pontosan 56 km-t tettünk meg ezeddig.A parton pihentünk egy keveset, dumáltunk egy kicsit, kifújtuk magunkat, majd úgy határoztunk, hogy visszaindulunk, és csak Szentendrén pihenünk hosszabban. Ennek oka, hogy a főúton nem akartunk sötétben tekerni, Szentendre után viszont már többnyire bringaúton kell haladni.

A sziget csücskébe fél 3-ra értünk, onnan 3-kor indultunk visszafele. A teljes visszaút nyomvonala egyezik azzal, mint odafele, mindössze a Szentendrei Dunapart után nem a városon mentünk keresztül, hanem bicikliúton a város határáig.Tehát Tahitófaluban a temetőnél visszafele megint leálltunk kicsit, onnan áthaladtunk a hídon, majd Leányfalu, végül Szentendre következett. A Dunaparton megpihentünk, és eltöltöttünk egy jó másfél órát dumálgatással, hülyüléssel; időközben pedig ott is esteledett ránk.

Sötétben indultunk tovább a városból, a rossz, kátyús, kibírhatatlan út és utána az erdő vaksötétben üdvözölt minket; mindössze egy fejlámpa, és egy kerregő dinamós lámpa szolgált némi fénnyel számunkra.Szerencsésen túljutottunk a veszélyes szakaszokon, legközelebb már csak az északi vasúti összekötő híd alatt álltunk meg, este 8-kor. Ott Márk elköszönt, és hazatekert, majd 40 perccel később Viktorral is elváltunk egymástól, és ki-ki ment hazafele. Én elkerekeztem Népligetig, lemérni azért a pontos távot. Este 10-re értem oda, 112,7 km-t regisztrálva.

Ennyi volt a móka aznapra; szintén egy kellemes és emlékezetes túrát tudunk a hátunk mögött. És biztosak vagyunk benne, hogy a Szentendrei-sziget nem csak ennyit tartogat magából számunkra ...

András