Dunazug-hegység I. » 2013.12.29-30.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala Dunazug-hegység I.

Fejünkbe vettük, hogy kéne egy jó kis túrát összehozni még ebben az évben, mely kellemesen megerőlteti az izmainkat. Hát sikerült

Az alap terv az volt, hogy a Pilis-tetőtől indulunk, majd Dobogókő körül túrázunk egyet. Ezután jött némi félreértés, és ahelyett, hogy a plusz pár km-t jelentő Pilisi Nagy-Kopaszt vennénk még hozzá a távhoz, a Budai-hegység-beli Nagy-Kopasz nevű hegyet csatoltuk még a túratervhez. Ja meg akkormár Budakesziről indultunk, hogy hátha látunk az éjjel vadakat.

Összességében remek túra volt, és a túra végeztével el is értünk oda, ahonnan kezdeni szerettük volna a távot... Így a következő, Dunazug-hegység II. címet viselő túránk alkalmával fugjuk teljesíteni az eredeti terveket, azaz akkormár elmegyünk a Dobogókő környéki kör után egészen Pomázig ...

Ismét egy olyan túrát tudunk a hátunk mögött, melyet bármikor maximális lelkesedéssel megismételnénk...

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(2+7) »

(több) »

(1) »

(több) »

(több) »

(több) »

A túra útvonala

Táv [km]	Helyszín	Időpont	Infó
0	Budakeszi	04:00	» Szanatórium utca megálló
	lefordulunk az erdőbe	04:30	átmászás a vadkerítésen
	a sokat látott vadles	04:45-04:55	előtte brutálisan nagy tejköd itt már csillagos ég, szép holdsarló látszik
	Sisakvirág tanösvény	07:20-07:25	Dolomit sziklagyepek állomása előtte 3 helyen fotóztuk a napfelkeltét
	Nagy-Kopasz kilátó	07:50-08:20	» » nagy szél fenn a kilátóban utána pár minimális hófolt, fagypont
	Nagykovácsi	09:20-10:20	» » »
	Kossuth utcai bolt	09:35-09:40	vásárlás, melegszik az idő
	Ördögtorony (szikla)	11:20	» az útról láttuk a messzeségben
	Jági-tó (Pilisszentiván eleje)	11:30
	eltévedés korrigálás	12:30-13:05	» » » 30 min veszteség, előtte ´Marhaitató´
	gyönyörű fenyves	14:05	»
	Pilisszántó eleje	15:30	» a Pilis hegy lábánál (szintén kis eltévedés)
40	Pilis-tető kőfejtő része	16:15	túra vége legközelebb innen kezdjük a távot

Dunazug-hegység I.

Lassan már megszokottnak tekinthető, hogy az év utolsó napjainak valamelyikén egy remek kis túra ötletétől vezérelve, kilátogatunk a természetbe egy kicsit. Vagy nem is olyan kicsit, az idei évbúcsúztató túraszakasz-tervünk meglehetősen nagy távolságot ölelt fel. A teljes, két részből álló túra első felét ez alkalommal lényegében ott fejeztük be, ahol az eredeti tervek szerint elkezdeni akartuk - a Pilis hegy környékén.

Így lényegében ez a jövő év eleji Dunazug-hegység II. túrával kiegészülve 3 tájegységet ölel fel; átszeltük a Budai-hegységet, a Pilis hegységet és a Visegrádi-hegységet is a két túraalkalommal; tehát végigjártuk a Dunazug-hegységet.

December zord hava nem arról híres, hogy a nap 8-9 óránál több ideig örvendeztesse meg szorongó szívünket, így hát a túraidőt megfelelően be kellett osztanunk. A fény elűzi a sötétséget - gondoltuk - és előző nap elmentünk lámpát venni. A túrát is ekkor pontosítottuk, mert a terv még csak egy csiszolatlan drágakőként derengett elménk elborult erdejében. Első ötletként a Pilis-hegység névadójának - a Pilisnek - a lábától indultunk volna (pontosabban Pilisszántó településről), úgy hogy a felkelő nap fényeit a hegytetőn fogadja be álmos szemünk. Ekkor lépett életbe a ´sokat akar a szarka´ effektus:

- Induljunk a Nagy-Kopaszról! - mondta Koczog mester, miközben a túratervet csiszolgattuk csekély sör elfogyasztása közben.
- Oké, de akkor induljunk Budakesziről! - mondtam én. (Ó én balga barom!)

Ez a rövid története, hogyan toltuk meg a már így is tetemes távot még ~40 km-rel. Túra közben derült fény a félreértésre, miszerint több Nagy-Kopasz is van: egy a Budai-hegyekbe, egy a Pilisbe, és vagy 5-6 db a Morrison´s szórakozóhelyek bejárata előtt. Koczog barátom a Pilis térképét nézve megőrült, aztán megörült annak a ténynek, hogy a Pilis tetőtől nem messze ott magaslik a Nagy-Kopasz, én meg persze a Budaira gondoltam, ezért javasoltam az attól nem oly távoli Budakeszit.

A találka a Moszkva téren esett meg, hajnali 3 óra 40 perckor. A keménymag még csak ekkor kerekedett fel a népszerűbb szórakozóhelyek felé. Az enyhén illuminált állapotban lévő virágszálakat elnézegetve nekünk is egyből felállt volna... akarom mondani beleállt volna a ´bugi´ a lábunkba, de hát vártak ránk a hegyek és a fák. A természet labilis egyensúlya így volt teljes, és mi elfogadtuk a sorsunk, és felszálltunk a 22-es buszra.

Budakeszit szeretjük, hisz közel van, és párszor már bebizonyította, hogy érdemes ide kijönni. (Pl. Vadles és bringatúra) A szanatórium utcánál szálltunk le, és nem is csodálkoztunk volna, ha kényszerzubbonyban elhurcolnak egy gumiszoba négy fala közé, hiszen nem sok ember tartja ésszerű programnak vasárnap hajnali 4 órakor a túrázást. Mi viszont már alig vártuk, hogy belevessük magunkat a természetbe: ez nem csak sportot és szebbnél szebb tájak bejárását jelenti nekünk, hanem a hétköznapi gondoktól való elzárkózást, elszakadást is.

Az időjárás igen kedvező volt, hamar pulcsira vetkőzve baktattunk (illetve először csak én, aztán félőrült barátom is) a Budai-hegység belsejében. Legutóbbi látogatásainkkor sok vaddal találkoztunk, most viszont csak úgy lett volna esélyünk akár egy tőlünk egy méterre csörtető szarvascsordát is látni, ha egyenesen átesünk rajtuk, hisz a völgyet igen sűrű köd ülte meg. Az ég tiszta volt, és a csillagok mellett a Hold is fent ragyogott, bár hőn szeretett bolygónk csak egy kis részét engedte láttatni, így kísérőnk inkább hasonlított kisgyermek által meghagyott kenyérhéj-maradványra, mint egy égi objektumra.

Éjjeli utunk igen kalandosnak ígérkezett, és nem is csalódtunk. Ösvény nélkül, hegyen-völgyön át nyugatnak tartottunk, egy iránytű segítéségével. Körülöttünk állatok neszeltek, de a sötétség és a köd miatt nem láttuk őket. A köd, ahogy egyre magasabbra értünk, elkezdett oszladozni, majd eltűnt (mint szürke szamár a ködben). Először a -t értük el, de mi a -ig folytattuk az utunk. Időközben a Nap is felkelt, és nem mindennapi látvánnyal ajándékozott meg minket.

Több (számunkra ismeretlen) hegycsúcs megmászása közben lassan feleslegessé váltak frissen szerzett fejlámpáink. Meredek lejtőkön mentünk le és fel, tartva a nyugat - északnyugat-nyugat irányt. Útközben egy leharcoltnak látszó hegyi bringapályát is találtunk, majd lejjebb a szakadék alján, néhány oszlásnak indult biciklista körvonalait is sejtettük.

Túratársam egyre aggodalmasabban tekintett nyugat felé, hisz a Nagy-Kopasz jellegzetes kilátójának alakját sehol sem lehetet látni, csak újabb hegyeket, völgyeket és az azokat borító fák ágait. Gyors GPS helymeghatározással konstatáltuk, hogy még 1-2 km-t kell menni a -ig. Nemsokára felértünk egy igen hangulatos kis fenyőerdőbe, ahonnan már láttuk az áhított ösvény kanyarulatait. A Sisakvirág-tanösvény halad itt szinkronban a jelzéssel, egészen Nagykovácsiig. Keletre, és délre pazar panoráma tárulkozott szemeink elé.

A -ön rövid séta innen a Csergezán Pál kilátó észak felé, ami a Budai-hegység legmagasabb pontjának a kilátója. Az 559 méter magas hegyre felhúzott építményből tiszta időben még a Mátra vonulata is látszik. 8 óra tájékán értünk fel ide.

Kelet felé a János-hegyet és Hármashatár-hegyet lehet látni, északkeleti irányban a Nagy-Kevély magasodik, északra Nagykovácsi, és mögötte a Pilis hegység tornyosul.

Viktor

Fenn a kilátóban csípős szél fújt, így némi kattintgatás után gyorsabb lejjebb mentünk néhány szintet, egy kevéssé szeles részére.

Viktor akrobata-mutatványai és a kis energiapótlást követően folytattuk is utunkat, immáron lefele haladva a lejtőn. Az utóbbi időben nem havazott, így a fagypont ellenére meglepődtünk, mikor észrevettük az ott elterülő piciny hófoltokat.

Némi idő és pár km eltelte után beértünk Nagykovácsiba. Ott már meglehetősen melegedett az idő, így a kabátjaink lekerültek rólunk. Megvettük a szükséges kenyeret a boltban, majd a vásárlás közbeni minimális pihenő után tovaindultunk. A településen áthaladva kénytelen-kelletlen visszatértünk kis időre a civilizációba, de kiérve a betontengerből egy hosszú, egyenes, kellemes szakasz következett az Antal-árokban, a jelzést követve.

Pilisszentiván szélét elérve a Jági-tó tárult a szemünk elé, előtte pedig 2 lovagló leány keresztezte utunkat. Útközben a tetszetős ösvényen haladva a messzeségben felénk magasodva az Ördögtorony sziklát csodálhattuk meg. Pilisszentivánt a délnyugati oldala mentén kerültük el, a házak mentén, áttérve a jelzésre, mely már az utunk végéig vezetett minket.

Sajnos az ´eltévedés´ most is megtörtént velünk, valószínűleg a település szélén álló kálváriánál rossz utat választottunk, így az eredetileg tervezett úttal párhuzamosan, attól délre haladtunk 1-2 kilométert. A tévedésünket szerencsésen korrigáltuk, így mindössze fél óra veszteség után visszatérhettünk a jelzésre, melyen továbbra is folytattuk utunkat.

A főúton átkelve a Kopár-csárdánál két felé ágazott az út, azaz egy kis jelzés ékelődött az eredeti jelzésbe. Mi a két jel közös részét választva haldtunk, így elsétáltunk valahol az ásványbánya mellett, melynek oldalán csodásan zöldellő fenyőerdrő gyönyörködtette szemünket.

Miután kiélveztük a látványt, folytattuk is utunkat. Pilisszántó felé közeledve megpillantottuk a Pilis hegy magasan a település felé magasodó, egyedül álló tömbjét. Az út még hosszú volt a hely lábáig, és be is iktattunk még egy kis eltévedést, megnövelve 1-2 kilométerrel a legyalogolt távunk hosszát.

Pilisszántóra beérve, majd azon átvágva érkeztünk meg a hegy lábához. Némi gondolkodás után belőttük a helyes irányt, és felmentünk egy alsóbb részén lévő kilátópontig. Itt leültünk és megcsodáltuk a lemenő Nap fényének hiányában sötétbe boruló város látványát.

Ott fenn ülve, nézve az éjjeli település fényeit úgy döntöttünk, hogy akkor nem nézünk fel a hegy csúcsára, és eredeti terveinkkel ellentétben nem folytatjuk éjjel a túrát. Ehelyett a következő alkalommal innen indulunk, és bejárjuk a maradék távot, azaz azt a szakaszt, melyet eredetileg aznapra terveztünk. Ez lett a Dunazug-hegység II.

A teljes történethez hozzá tartozik, hogy a túra után beültünk egy sörre Pilisszántó kocsmájába. Ott összefutottunk egy csoporttal, akik egy éjjeli túra folyamán lementek a Dunapartra Dömösig. Mi is velük tartottunk az út első 1-2 kilométerén, amikoris rá kellett jönnünk, hogy a bevitt alkoholmennyiség nem teszi alkalmassá már szervezetünket egy ekkora plusz táv megtételére, így inkább visszafordultunk, és későbbre halasztottuk a távot...

András