Börzsönyi Kék eleje » 2014.12.06-07.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala A Börzsönyi Kék eleje

Sok idő kimaradt a legutóbbi közös túránk óta, így most szerettünk volna egy jó nagy adag kellemes időt tölteni a természetben.

Egy ideje már gondolkodtunk, hogy teljesíteni kéne a Börzsönyi Kéket (nem OKT!), így most a túratáv elejét céloztuk meg; a Szob és Nagybörzsöny közötti részt teljesítettük, majd átbuszoztunk Kemencére, aholis részt vettünk a Mikulásnapi partin.

A túrát a szemerkélő eső, a csúszós-saras ösvények és a folytonos tejköd jellemezte, de ezzel együtt is egy kellemes napot tudhatunk magunk mögött. Mindenképp visszatérünk még, a teljes, 60 km-es távot végig szeretnénk túrázni

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(1) »

(2) »

(4) »

A túra útvonala

Táv [km]	Helyszín	Időpont	Infó
0	Szob vá.	09:15-09:20	» pecsételés
3	Sukola-kereszt	10:15-10:20
	Zuvári-hegy	11:30-11:45	~1 km kitérő a várromhoz, megmásztuk közben a meredek hegyoldalt
	omladozó kunyhó	12:20-13:15	ebéd a kunyhóban
9.2	Nagy-Galla
13.7	Koppány-nyereg
	Nagybörzsöny	17:50
20	~ kocsma	18:20-19:40	pecsételés
	Kemence		ide már busszal jöttünk; szálláshely

A Börzsönyi Kék eleje

Sok idő kimaradt a legutóbbi közös túránk óta, de szerencsére a Télapó túrát hozott nekünk idén. Kapva kaptunk hát az alkalmon és a már egy ideje nézegetett Börzsönyi -et vettük célba, azaz eme túraszakasz elejét. A teljes túrakiírás 60 km hosszúságú és a Börzsöny peremén halad - mi ez alkalommal ennek a nyugati felét teljesítettük, a Szobról Nagybörzsönyre tartó 21 km-es utat.

Reggel 9 után ért a vonatunk Szobra, 09:20-kor pedig már úton is voltunk. Az idő esőre állt, az egész napra jellemző volt a szemerkélő eső és a sűrű köd. A településen még csak a hulló csapadékkal kellett megküzdenünk, de amint kiértünk a természetbe egyből rájöttünk, hogy egy ideje már áztathatja a talajt, így az kellemetlenül saras és pocsolyás volt (bár ezt mi inkább örömteli kihívásnak vettük.)

Első megállónk a Sukola-keresztnél volt, pár percet nézelődtünk és fotódzkodtunk is. Némileg hamarabb én már magamra vettem a lábszárvédőimet, melyek a nap folyamán nagy szolgálatot tettek, valóban hasznosak. A ködös táj lehetetlenné tette tiszta képek készítését, de ennek is megvan a maga szépsége, mi meglehetősen élveztük, hogy ilyenkor is túrázhatunk.

Kis idő múlva letértünk erről az akár személyautók által is használható útról, és egy majorféle mellett haladtunk egy darabig. Az utunkat hosszú percekig villanypásztorok szegélyezték, ezek néhol meg is nehezítették a saras úton a pocsolyák kikerülését. Idővel elhaladtunk néhány magyar szürke és szarvasmarha mellett is, a távolból pedig kutyaugatást hallgattunk. Csöndben meg is jegyeztük, hogy nem lenne szerencsés, ha valamely eb szabadon lenne eresztve... Mázlink volt, ez alkalommal nem kapkodtak a bokánk után a kutyák. Lassacskán elértük végre az erdőt, és ezzel a köd csak még tovább sűrűsödött. A magunk mögött hagyott pusztásabb rész sem volt csúnya, de azért mégiscsak az erdő a túráink kívánt közege Búcsúzóul még visszafotóztunk egyet az állatok feje felett, majd bevettük magunkat a fák közé.

Az erdő szintén saras volt, de még komolyabb gond nélkül járható. Látszott rajta az egy héttel azelőtti ónos eső rongálása; több helyütt láttunk derékba tört fákat és leszakadt ágakat. De ezzel nincs nagy baj, a természet, és így az erdő természetes velejárója ez a jelenség is.

Egy ideig a fák között haladhattunk, majd elértünk egy aszfaltozott utat, illetve egy azzal párhuzamos kisvasútvonalat. Ezeket kereszteztünk, illetve átkeltünk még egy hidacskán is, mely egy hömpölygő patak felett ívelt át.

Ekkor tértünk rá a régi vasút nyomára, melyből mára csak a töltés maradt meg, de az meglehetősen jó állapotban. Az ösvény nagyon sokáig ezen halad, mígnem egy hajtűkanyarral elválik tőle. Előtte azonban még az elhalad a Zuvári-hegy mellett, amelynek a tetején található Zuvár romja. Viktor erősködésére felmásztunk rá a jelzést követve. Ha nincs köd, akkor csodálatos lehet a kilátás, de még így is kár lett volna kihagyni, akármilyen nehéz is volt feljutni a csúcsra a meredek hegyoldalnak és az iszonyúan csúszós sártengernek köszönhetően.

Szusszantunk egyet a hegytetőn, kimerítő volt a legalább 45°-os emelkedőn felmászni - még sármentes talajon is nehéz volna. Készítettünk pár fotót, bár a köd nem engedett sokat láttatni a tájból.

Lefele könnyebb volt haladnunk, mivel az út nem volt olyan meredek, mint a hegy másik oldalán. Idővel le is értünk az eredeti ösvényre, és folytattunk utunkat a -en. A korábban említett hajtűkanyar hamarosan elérkezett és így elváltunk a néhai vasúti töltéstől. Az út így csak még sarasabb és járhatatlanabb lett, az időszakos patakokon való átkelés megnehezítette az utunkat, és rengeteg időt el is vett tőlünk.

Viktor nem sokkal később felfedezett egy az úttól pár tíz méterre álló faházikót. Úgy határoztunk, hogy itt ebédelünk meg, legalább addigis szárazon leszünk. A kalyiba meglehetősen rég állhat már ott elárvultan, nem állt már túl stabilan. Valaha lakhattak is benne, jól látszódott a néhai kályha helye, illetve a falakon lévő, újságpapírból tapétázott szigetelés.

Az energiapótlásunk forró levessel és szendviccsel történt. Az alkoholos főző ismét jó szolgálatot tett, legalább felmelegedtünk kicsit, illetve talán száradtunk is egy keveset. A kabátunk és bakancsunk már belül is nedves volt, kissé aggódtam, hogy estig hogy bírjuk majd a megpróbáltatásokat. (Szerencsére nem volt gond, még megfázással sem kellett megbirkóznunk a következő napokban.)

Az evéssel majd egy óránk elment, így lassacskán az indulás mellett határoztunk.

A Nagy-Galla oldalába már gyorsan felértünk, majd nem sokkal később találkoztunk a Börzsöny egyik legszebb élőlényével, egy foltos szalamandrával. Vele is időztünk és fotózkodtunk egy darabig, jó volt találkozni vele ismét, már nagyon rég nem láttuk a faj képviselőit.

Lassacskán elbúcsúztunk új barátunktól és folytattuk utunkat az egyre nedvesebb környezetben. A táj igen változatos volt, gyönyörű volt ebben a ruhájában is az erdő. A későbbiekben megerőltető volt az utunk, hisz a sár miatt meglehetősen csúszóssá vált az ösvény, ráadásul egyre több és meredekebb szakasszal találkoztunk, ahová több esetben sem sikerült első nekifutásra feljutnunk, mivel akarva-akaratlanul is visszacsúsztunk félúton. Mindketten alaposan botladoztunk, de a túra egyetlen esését nekem sikerült itt produkálnom, amikoris szó szerint kiszaladt a lábam alól a saras föld.

Idővel elértük a Fekete-mocsár nevű lápos vidéket. Szerintem a túránk egyik legszebb része ez volt, gyönyörű volt, ahogy homályossá tette a köd és lassan ráereszkedett az alkonyat erre a lápos vidékre. Az ott élő növényeken is látszott, hogy már évek óta alakulhat ez a kis elszigetelt élővilág az erdő mélyén.

Ekkorra már valóban éreztük, hogy egyre közelebb a sötétség, nem viccelt az alkonyat, komolyan gondolta, hogy sötétbe borítja a tájat. A tájékozódás is nehezebb lett ezáltal, többször is komolyan gondolkodnunk kellett, hogy melyik lehet a számunkra megfelelő ösvény.

Utunk végére alaposan átáztunk, ráadásul az eső is egyre erősebben hullatta cseppjeit, így nem bántuk, hogy kiértünk a pár kilométer hosszú, Nagybörzsönybe vezető aszfaltútra. Itt már elő kellett vennünk fejlámpáinkat is, bár nem volt annyira koromsötét, de a jelzéseket már nem láthattuk szabad szemmel.

Bő egy óra séta után értünk be a faluba. Megkerestük kedvenc vendéglátóhelyünket, azaz még előtte a buszmegállót a menetrend végett, majd elkortyolgattuk a söreinket mielőtt beérkezett a buszunk és átutazhattunk Kemencére.

Kemencén még elnéztünk a Mikulásnapi partira, megismerkedtünk a falubéliekkel, majd nyugovóra tértünk. Másnap délelőtt, míg a buszra vártunk megsütöttük a túraspecialitásunkat, a hagymás-szalonnát a lábosban, majd kenyérrel megettünk. Az egyik legjobb és leggazdaságosabb túraétel, a sólet mellett a kedvencünk

A buszra való felszállás közben összefutottunk Viktor szintén villamosmérnök munkatársával, majd vele utaztunk először Szobra, majd vonattal Pestig. Remek kis túra volt, a vidék pedig szó szerint mesés minden időben és időszakban.

András