LeFaGySz-ra készülés » 2015.02.14.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala LeFaGySz-ra készülés

Egy héttel eme túra után esedékes a LeFaGySz TT, így a Pilisben és Visegrádi-hegységben túráztunk egyet, hogy nagyjából felmérjük, hogy mennyire lesz veszélyes ránk nézve a teljesítménytúra.

30 km-t mentünk, 1200 m szintemelkedéssel, nehéz és fagyott terepen 8,5 óra alatt, úgyhogy reméljük nem lesz nagy gond teljesíteni az egy héttel későbbi túrát.

A túra folyamán sikerült 2-szer igen csúnyán elesnem a jég hátán, míg Viktor csak egyszer érintett talajt a Rám-szakadék előtti lefagyott lépcsőn.

Kellemes túra volt, kíváncsian várjuk a jövőhetet

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(1) »

A túra útvonala

Táv [km]	Helyszín	Időpont	Infó
0	Pilisszántó	08:00	»
5.5	Pilis-tető	09:15-09:25	»
	Két-bükkfa-nyereg		»
14	Dobogókő	11:10-11:25	» » »
	Rám-szakadék		» /
20.2	Kaincz-forrás	13:15-13:30	»
22.8	Prédikálószék	14:30-14:45	» »
30	Pilisszentlászló	16:30	pecsételés; Kis Rigó étterem

LeFaGySz-ra készülés

Reggel 08:00, megkezdtük a túrát a Pilis-hegy lábánál, Pilisszántón. Majd egy órával korábban indultunk volánbusszal Pesten az Árpád-hídtól. Egy hét múlva lesz a börzsönyi LeFaGySz teljesítménytúra, arra a kihívásra terveztünk készülni aznap - kicsit fel akartuk mérni, hogy mire is vagyunk képesek, így kissé erősebb sebességre kapcsoltunk, mint az megszokott volt eddigi túráinkon.

Beizzítottam a telefonomon futó Sport Tracker alkalmazást, hogy nyomon kövesse a túránkat és kirajzolja a szintmetszetet és egyéb adatokat, ittunk egy kortyot, majd nekiindultunk a hegynek. Az ismert ösvényeken haladtunk, mivel az volt a cél, hogy ne kelljen a térképet nézegetnünk, keresve a helyes irányt, és ezáltal csak a távra és teljesítményre koncentrálhassunk. A kezdeti főutat gyorsan elhagytuk, balra fordulva rátértünk a -re, mely egészen a Pilis-tető újonnan épült kilátójáig felvitt minket. Az út fokozatosan emelkedett, a szerpentinről időnként tökéletes kilátás nyílt a környező vidékre.

Bő egy óra alatt értünk fel a csúcsra, miután a jelzéstől elválva, a -ön haladva tettük meg az utolsó pár tucat métert. A kilátót tavaly az év második felében alakították ki a már ott lévő geodéziai toronyból az egykori katonai területen.

A terület az 1990-es évek óta pusztul, már csak a néhány csupasz hangár maradványa emlékeztet a honvédség egykori jelenlétére. Ékes példája a természet győzedelmeskedésének ez a kis terület - az elhagyatott területet máris visszafoglalta az élővilág, pár 10 év és teljesen bekebelezi az emberi építményeket.

A kilátóban úgy döntöttünk, hogy nem térünk vissza a jelzésre, hanem a vele párhuzamosan haladó műúton megyünk 1-2 kilométert a Két-bükkfa-nyereg felé. Szerencsére az út hóborította volt, ami kellően tompította annak mesterséges létét.

A havat már letaposták, így a síkossága kifogott rajtam - egy gyönyörű esést mutattam be nem sokkal azután, hogy kiértünk az egykori katonai területről. A táskám és a csuklóm együttesen tompította a zuhanás sebességét, de szerencsémre nagyobb bajom nem esett. Miután kb. 5 perccel később Viktor befejezte a nevetést, folytattuk az utunkat.

Egész nap, de különösen ezen a szakaszon rengeteg kirándulóval találkoztunk. A Két-bükkfa-nyereg környékén még látszott, hogy hétköznap teljes hévvel dolgoznak a munkagépek a tavaly december eleji ónos eső következtében leszakadt ágak, derékba tört törzsek és gyökerestül kifordult fák eltakarításán - ennek hála az út is járhatatlanul fel volt túrva néhol.

A feltúrt ösvény helyett egy darabig a főút szélén haladtunk, majd idővel rátérve a -ra, azon értük el Dobogókő kilátóját. A panoráma most sem okozott csalódást - tökéletes és változatos, mint mindig.

A turistaháznál pecsételtünk egyet, ettünk 1-1 szendvicset, majd tartva a 10-15 perces pihenőlimitet folytattuk a túrát. A következő rész a Rám-szakadék volt, olyan 2-3 kilométert kellett még megtennünk a bejáratáig. A hosszú egyenes lejtő ismét más arcát mutatta, a havas ösvényt most alagútszerűen ölelték körül a felé tornyosuló vékonyka fák.

A Rám-szakadék tetejéhez egy lépcsősoron lehet lejutni - tél lévén az most igencsak fagyott volt, az arra járó kirándulók ´jéggé taposták´ rajta a havat, így igen nehezen és lassan volt csak járható. Viktor itt mutatta be az aznapi egyetlen esését, sikeresen seggre ült az egyik fokon. Szerencsére nem lett baja, így folytattuk a végtelenül lassú vánszorgást lefelé.

Idővel elfogytak a lépcsők, és a fiatal hidacskán áthaladva beértünk a szurdokvölgybe.

A sziklafalakat mindenütt, ahol csak folydogált róla a víz jégcsapok borították, néhol karvastagságnyi nagyságúak. Az idő melegedett, így ezek már erősen olvadtak és cseperegtek, de még mindig fenséges látványt nyújtottak. A sziklák közt a talaj is meglehetősen síkos volt az azt fedő jégrétegtől, így a nap harmadik, nekem a második esésemet itt sikerült bemutatnom. Itt már rosszabbul jártam, mivel itt is csuklóval tompítottam - a túra hátralévő részében erősen sajgott a kezem földhöz vágott része. Ennél nagyobb bajom szerencsére nem lett, így gond nélkül folytathattuk az utat.

Rövidesen kiértünk a szakadékból, bár rengeteg időt vesztettünk a nehezen járható ösvényen. Az eddigi , majd jelzésekről áttértünk a és közösen futó szakaszára, majd gyorsan el is értük már a Kaincz-forrást. Szusszantunk itt is egy rövidet, majd megkezdtük a meredek kaptatót a -ön felfelé a Prédikálószékre. A szakasz meredeksége és az azt borító hóréteg meglehetősen kifárasztott bennünket, de idővel sikeresen elértük a Vadálló-köveket.

A rövid fotózkodást követően ismét nekiindultunk a havas-sziklás terepnek. Meglepően nagy fáradtság árán értük csak el a Prédikálószék pihenőjét. Itt ismét ettünk egy szendvicset, majd készítettünk pár képet a Dunakanyar egészéről - továbbra is ezt tartom az ország egyik legszebb panorámájának.

Kisvártatva ismét úton voltunk, bevettük magunkat az erdőbe és megkezdtük a lassú ereszkedést. A túrán még nem tévedtünk el, így már időszerű volt pótolni eme mulasztásunkat - egy elágazásban a rossz irányt választottuk, de szerencsére ezt még időben korrigáltuk. Ezután a -ről áttértünk a -ra, majd azon haladva értünk el Pilisszentlászlóra, túránk végállomásához.

Ma, azaz a túra másnapján eléggé fájnak az izmaim, de ennek valószínűleg a hóval és jéggel nehezített terep az oka Remek túra volt, reméljük jövőhéten szintidőn belül tudjuk majd teljesíteni a LeFaGySz TT-t.

András