www.turaoldal.hu
Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet
Koczog András
2011-2024
info@turaoldal.hu
fb.com/turaoldal.hu

0 +
~14 perc

Júliai-Alpok kalandjai » 2015.06.19-28.

Elérkezett az idei első hosszú túránk, a szlovéniai Júliai-Alpokot volt szerencsénk meglátogatni. A kiruccanás során sok kalandban lehetett részünk, a teljesség igénye nélkül következzék némi kóstoló:

Kocsival satufék az elénk ugró szarvas miatt; gyönyörű vízesések és patakok; zergék tömkelege; szédítő magasságú hegycsúcsok, friss havazás a magasban; jégben álló via ferrata szakaszok; az autóban való sörözést mentségként értékelő rendőrök; kötözködő vadőr és parkolóőr; mini-lavinák keresztezte utunk; alpesi gőték mindenütt - és még milliónyi finomság. Viktor leírásából minden kiderül

Szerencsénkre a jó időt csak ritkán szakította meg vihar, és mindössze szűk pár órát kellett a napok során összesen az esőzések miatt az autóban megbújva átvészelnünk. Remek túraidő volt, bár azt nem szabad elfelejteni, hogy a magashegyi viszonyok között ez 20 °C-os maximumokat jelent!

Hosszú túra volt, de minden perce élvezhető... Kár hogy vége, már most visszavágyunk

Gyönyörű és lélegzetelállító a fenti panoráma, egyszer mindenkinek látnia kell...
Sajna fogalmam sincs milyen virág ez, de hálás lennék a megfejtésért
A 10-20 méter magas vízesés feletti sziklapárkányon egy másik vízesés is hangoskodott
A csúcs felé kapaszkodás közben a völgy másik oldalán fel-felsejlett a Triglav teteje
Panoráma a hegység alacsonyabbik felére
Pár perc alatt beborította a köd a tájat, és az addigi több kilométeres panoráma méterekre csökkent
Míg foltos szalamandrából csak egyet láttunk, alpesi szalamandrához és gőtéhez rengeteghez volt szerencsénk
Az éjjeli havazás miatt friss hótakaró fogadott minket Triglav felé haladva már a 2200 méteres magasság felett is
Lélegzetelállító a fenti kilátás, fenséges...

Túra ideje: 8 nap
Éjjelek kint: 9 éj
Megtett táv: 66.3 km
Szint: +7780 / -7780 m
   » Gyalogtúra    » Magashegyi túra    » Via ferrata    » Külföldi út

Túraösszefoglaló

Tájegység: - Júliai-Alpok - Alpok - Szlovénia
Túra ideje: 2015.06.19-28. » 8 túranap » 9 éj a szabadban
Táv és szint: → 66.3 km ↗ 7780 m ↘ 7780 m
Táv-szint arányok: Szintemelkedés: +117.3 m/km
Szintereszkedés: -117.3 m/km
Szintváltozás: 234.7 m/km
MTSZ pont: 785 pont
Túra útvonala: Júliai-Alpok - Zgornji-vízesés, Škrlatica (2740m), Slemenova Špica (1911m) (panorámaút) és Vršič hágó (1611m), Mojstrana és Dovje felett, Triglav (2864m), Mlinca-patak, Bledi-tó
Infó, ötlet: - a kajákat jó válogattuk össze, de nass-féle és esetleg egyszer valami helyben vett felvágott jól jött volna
- hegymászósisak elengedhetetlen
- jobban fel kéne készülni a hóban-jégben való mászásra, ha ilyen helyre megyünk...
- lavór is jó ötlet lehet mosdáshoz és mosogatáshoz
- az alkoholos főző alá egy (kis) konzervdoboz teteje jól jönne
- többnyire remekül jelzett ösvények, egyféle jellel, a csomópontokban irányjelző táblákkal/festéssel
- szombatokon és szerdán viharos és esős idő
- a többi nap borús, de kellemes túraidő
- a pénteki Triglav csúcstámadás idején tökéletes, felhőmentes idő
- a Triglav jó időben felkapott hely a magyarok által is, a többi helyszínen viszont nem találkoztunk sok turistával
- táskáink tömege: 6-9 kg

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

Európai őz
(1+1+1+csorda) + »
Európai sün
(több) + »
Havasi mormota
(1) »
Zerge
(rengeteg) + »
Alpesi kőszáli kecske
(1) »
Alpesi gőte
(rengeteg) + »
Alpesi szalamandra
(rengeteg) + »
Foltos szalamandra
(1) »
Fekete rigó
(3+2) »
Juh
(6) »
Tavaszi ganéjtúró
(1) »
Fekete csupaszcsiga
(több) »
Kék meztelencsiga
(1) »
Éti csiga
(1) »
Európai mókus
(1) »
Mezei nyúl
(1) »
Folyami rák
(több) »
Szép légivadász
(több) »
Fatörzsvadász acsa
(pár egyed) »
Nagy gyöngyházlepke
(pár egyed) »
Bogáncslepke
(pár egyed) »
Kis lonclepke
(pár egyed) »

A túra útvonala

Táv
[km]
Helyszín Időpont Infó
éjjel odaút P
3.2 Pericnik-vízesés Szo szint: ± 240 m
a nap első felében vihar volt
12.6 Škrlatica (2740 m) V » Turistajelzés
szint: ± 2020 m
hóhatár: 2100-2400 m
erdőhatár: 1700-1800 m
4.2 Slemenova Špica (1911 m) (panorámaút) és Vršič hágó (1611 m) H szint: ± 530 m
3.2 Mojstrana és Dovje felett K szint: ± 160 m
12.5 Triglavski Dom (2520 m) Sze » Turistajelzés szint: ± 1800 m
a csúcsra a friss hótakaró és a jég miatt nem jutottunk fel
8.5 Mlinca-patak Cs szint: ± 640 m
a szurdokban folyó patak követése kellemes sziklamászást követelt meg
13.6 Triglav (2864 m) P » Turistajelzés
szint: ± 2240 m
8.5 Bledi-tó Szo szint: ± 150 m
a túránkat egy vihar szakította félbe
éjjel hazaút V
A pontos MTSZ pontozás elszámolásunk (azaz a részletes útvonal-adatok) megtekinthető eme linken.

0. és 1. nap: utazás és Pericnik-vízesés

Rögtön az elején linkelnék egy videót, sajnos csak utólag gondoltunk arra, hogy a fotózás mellett többet kellett volna mozgóképet is készíteni. Mindenesetre ha nem is lettek profi felvételek, kóstolónak megteszik: Kedvcsináló

0. nap: Leutazás

Folytatás hamarosan

1. nap: Pericnik-vízesés

xxx

Triglav csúcsa felhőbe takarózva
András a Pericnik-vízesés előtt
No ki ismeri fel ? [Turbánliliom - 2023-ig kellett várni a válasszal... ]
Viktor készíti a vacsit (sült hagymásszalonna)

xxx

xxx

xxx

xxx

xxx

ViktorAndrás

2. nap: Škrlatica (2740 m) meghódítása

A völgy csodája

Második nap nagy fába vágtuk a fejszénk: célunk a Škrlatica csúcsának meghódítása volt, ami a maga 2740 méterével Szlovénia második legmagasabb csúcsa a 2864 méteres Triglav után - és a Júliai-Alpokban is csak összesen két hegy emelkedik nála magasabbra. A hegy nevének megjegyzése némi gondot okozott számunkra, így nemes egyszerűséggel ´Katicának´ becéztük a hegyet. A Škrlatica név - mint utólag a wikipediából megtudtuk - egyébként a szlovén skrlat (skarlát vörös) szóból ered, ami a hegy észak-nyugati szikláinak színezetére utal, ha naplementében nézzük azt.

Viktor egy kilométerrel a völgy felett, illetve egy kilométerrel a (jobb oldalt látszó) Triglav csúcsa alatt

Reggel 5-kor keltünk, majd egy szolid reggeli után 6 óra tájt elindultunk a parkolóból az Aljazev dom (menedék- / turistaház) felé. A táj még ismeretlen volt számunkra, így csak találgatni tudtunk, hogy vajon melyik hegyre készülünk felmászni (a Triglavot mindenesetre azért felismertük túloldalt). Az idő jónak volt mondható, bár egy-két kósza felhő szállingózott a magasban. A parkolóból pár száz méteres séta után a Skrlaticára vezető ösvény jobbra - észak-nyugati irányba - indul, még az Aljezev dom előtt néhány tucat méterrel. Az utunk a Turistajelzés jelzést követve egyből emelkedni kezdett és láttuk, hogy a magashegyi túrázás kissé más tészta, mint amit Magyarországon megszoktunk... Az Aljazev dom kb. 1000 méteres magasságban fekszik a tengerszint felett, így a szintveszteségeket nem számítva ~1800 méternyi emelkedésnek néztünk elébe. Első túrának kicsit nagy falat volt: szép lassan, kisebb-nagyobb pihenőket beiktatva haladtunk egyre feljebb és feljebb; és a táj, ami kibontakozott előttünk (a Vrata-völgy és az őt körülölelő hegyek) nem írható le szavakkal...

A túra résztvevőinek csoportképe a Triglavval

Lassan elhagytuk a lombhullató erdő szintjét, majd a fenyves szintet, és végül a törpefenyők szintjét is. 1700-1800 méteres magasságban így átléptük az erdőhatárt, a felett a táj kopár sziklássá vált, bár itt még jópár zöld növényfolton keresztülhaladtunk. 2000 méteren az utunk elágazott, balra a Stenar felé vezetett az ösvény, de mi jobbra, észak felé folytattuk a mászást. Az elágazástól pár méterre található a IV. bivak (egy kis menedék kunyhó), itt akár (meleg ruhát és hálózsákot magunkkal hozva) egy-egy éjszakát is el lehet tölteni túrák közben. Mi nem néztük meg a bivakot közelebbről, inkább folytattuk az utunk a csúcs felé. Hangulatos hegyi ösvényen haladtunk egy darabig szintezve, majd veszítettünk kicsit a magasságunkból az újabb meredek emelkedő előtt. Pompás kilátás nyílt a Stenarra és a Triglavra - nem bírtunk betelni a látvánnyal...

A völgy

Magasabbra érve megjelentek a hófoltok is, és életünkben először hógolyóztunk egyet júniusban . Hamarosan elértünk egy újabb elágazáshoz, itt Kriz hegy csúcsa felé lehetett volna elbarangolni. A mi utunk azonban az omladékos hegyoldalban vezetett tovább, de mielőtt nekivágtunk volna a nehezen járható útnak, vételeztünk némi táplálékot magunkhoz. Közben a mögöttünk lévő sziklák (sajnos) egyre inkább felhőbe takaróztak, így egyre kevesebb esélyt láttunk a csúcsról való panorámára.

A Szlovén Júliai-Alpokban mindenütt követendő Turistajelzés jelzés

Az omladékot megmászva sziklás terepre értünk, és a szembejövő turisták hüvelykujjuk felmutatásával előre jelezték, hogy izgalmas szakasznak nézünk elébe. És valóban... Az egyre inkább havas sziklákat mászni igen élvezetes volt, és hamarosan elértük a via ferrátás részt is. Életünkben most először másztunk ferrátán (vas sodronyokkal, és vas kapaszkodókkal segített mászóút), és elsőre bizony nagy élmény volt ez nekünk. Alattunk mély szakadékok, amiknek még az alját se láttuk a körülöttünk gomolygó felhők miatt. Félelmetes, de egyben szörnyen izgalmas volt végigmenni. Brutális, de tökéletesen csodaszép...

A hófoltok megjelenése

A nem túl hosszú, B-C nehézségű ferrátás szakaszt magunk mögött hagyva ismét sziklamászás várt ránk. Fáradtan többször estünk abba a hibába, hogy a felettünk magasodó, felhőből előbukkanó sziklaszirtet már a csúcsnak hittük, de felérve rá egy újabb szirt magasodott az előző fölé... Alattunk a tátongó mélység, felettünk a havas sziklaszirtek... leírhatatlan élmény volt ez számunkra (mint még szűz magashegyi túrázók számára).

Végül csak előbukkant a csúcs, rajta a kereszttel. A hó közben szállingózott, és mi 2740 méter magasan, egy felhőben ülve, elkortyoltuk a csúcsra tartogatott sörünket.

45 perc pihenő után elindultunk lefele (boldogan, bár átfagyva), és meglepetésünkre a lefele ereszkedés nem is volt olyan nehéz, mint azt gondoltuk a felfele kapaszkodás közben. A ferrátás részt is gond nélkül, bár nem száguldva magunk mögött hagytuk, majd az omladékon ´lesíeltünk´. Koczog barátom itt majdnem sikeresen belecsúszott egy szakadékba a törmelék hátán, de azért csak rossz lett volna így a 2. nap meghalnia, így inkább nem tette.

Az egyre sziklásabbá és kietlenebbé váló vidék
Az egyik ferratás rész, a frissen esett kellemes hóréteggel
A jól megérdemelt Arany Ászok (Szponzort keresünk, khm ... )
Viktor élete első ferratáján
Škrlatica (2740 m) meghódítva: Viktor
Škrlatica (2740 m) meghódítva: András

A lefele út hosszú volt és igen fárasztó. A lábaink sajogtak, és alig vártuk, hogy a kipihenhessük a túra fáradalmait. A nap azonban még tartogatott meglepetéseket... Lefele menet hangos mekegésre/bégetésre lettünk figylmesek, és a fejünk felett egy legelésző zergecsordát pillantottunk meg a távolban. Később aztán közelebbről is láttunk 1-2 Mekk-Mestert - ámultunk azon, hogy mennyire közel engednek magukhoz, lehetőséget kínálva egy-egy jó fotó elkészítésére (legalábbis ha lett volna nálunk profi gép).

14 óra túra után végül visszaértünk a kocsihoz, lábainkat alig éreztük... Legurultunk az autóval a parkolóhoz, ahol előző nap a megérkezésünk után szundikáltunk pár órát. Itt terveztük eltölteni az éjszakát (az autóban). Nem épp a legjobb ötlet volt...

A kocsiban sörözgettünk, amikor egy autó állt meg mellettünk, és két rendőr kopogtatott az ablakunkon. Közölték, hogy itt tilos a sátrazás, mire mondtam nekik, hogy mi csak az autóban megalszunk, aztán reggel megyünk. A ´We have already drunk´ mondat talán nem volt annyira szerencsés, de azt mondták, hogy a kocsiban alvással semmi gond, és békén hagytak minket. (Sosem gondoltuk volna, hogy a volánnál ülve az lesz a mentő mondat, hogy már piáltunk...) Azt hittük, hogy megúsztuk, de nagyot tévedtünk...

ViktorAndrás

3. nap: Slemenova Špica (1911 m) (panorámaút) és Vršič hágó (1611 m)

Motorosok a szerpentinen

Másnap arra ébredtünk, hogy valaki kopogtat az ablakunkon. A vadőr volt az. Ő már más véleményen volt, mint a tegnapi látogatóink, a rend őrei: szerinte ugyanis a kocsiban való alvás törvénybe ütközik (így mondta), és 50-50 € bírságot kell fizetnünk ezért. Ő azonban jófej, és csak 50 euró bírságot kér... Hát elég nagy bajban voltunk, mivel nem volt annyi pénz nálunk, és -50 euróval a túra további része is veszélybe került volna, hiszen nem tudtuk volna a költségeinket miből fedezni. Végül egy sor magyarázkodás után megúsztuk egy figyelmeztetéssel. (Érdekes mondjuk, hogy egy kis személyautóban való éjszaka eltöltése ennyire zavarja a hatalommal rendelkezőket...)

A sokk után összeszedelődzködtünk és elindultunk Kranjska Gora felé. Mára ´pihenőnapot´ gondoltunk, a Kranjska Gora-tól Trentáig tartó hágón terveztünk kirándulni (Szlovénia legmagasabb közúti forgalommal rendelkező hágója). Nagyon hangulatos főút volt, gyönyörű kilátással. Egy út melletti padon megreggeliztünk, majd a szerpentinen kanyarogtunk egyre magasabbra - A kocsiút lokális maximumán, Vršič-nél (1600 m) megálltunk és egy rövid túrát iktattunk be. Balra tőlünk Prisojnik 2547 méteres csúcsa meredezett (felhőbe burkolódzva). Erről a hegyről azt olvastuk, hogy nagyon nehéz mászóutakon lehet csak feljutni a csúcsra (C-D ferráták), így mi inkább jobb fele indultunk, hogy tegyünk egy körsétát Slemenova Spica - Sleme - felé és esetleg Mojstrovka (2332 m) csúcsát értinve.

Élőben valóban kísértetiesnek hatott

A Slemenova Spica csúcsához viszonylag könnyű de annál hangulatosabb hegyi ösvény vezet. Pompás kilátás nyílik Prisojnik felé. Balra a Mojstrovka szikláit felhő bugyolálta, kísérteties hangulatot kölcsönözve a hegynek.

Az ösvény végig könnyen járható volt és nem hiába nevezik panorámaútnak. Fergeteges a kilátás a környező völgyekre és hegyekre, képtelenség betelni a látvánnyal.

A panoráma eszméletlen...

Elérve a csúcsot megpihentünk, és eldöntöttük, hogy Mojstrovka ferráját (amit útikalauzunk szintén igen nehéznek írt), most kihagyjuk, és csak egy kis kört téve visszasétálunk az autóhoz.

A csúcs alatt nem sokkal találtunk pár víznyelőt és töbröt, melyek némelyikében nagyobb mennyiségű víz is felgyűlt, szinte tóvá alakítva azt a pár négyzetméternyi területet. Ezekben alpesi gőték növögettek, tömve voltak ebihalakkal, lárvákkal és már szinte kifejlett egyedekkel is. (Képekért kérlek keresd fel fb-oldalunkat, képtelenség mindenről fotót beszúrni ide, hiába is szeretnénk. Eme napnak a képei itt érhetőek el, az összes albumunk között pedig ezt a linket megnyitva tudsz válogatni, kedves olvasónk.)

Slemenova Špica teteje

A visszaút sem volt sokkal nehezebb, utunk nagy részét a még korábban látott ´félelmetes´ hegytömb oldalában tettük meg. Ezt a szakaszt mondjuk nehezítette a törmelékes meredek emelkedők és vastag hófoltok maradéka, de így sem volt különösebben megerőltető a túra.

Leszámítva egy két meredekebb részt gyorsan tudtunk haladni, bár a panoráma csodálása alaposan lelassított minket.

Csúszós, meredek lejtők és hófoltok a visszaúton

Nem sokkal később visszatértünk a kocsihoz, ahol a könnyed túra ellenére jólesett leülni egy kicsit. Nem tértünk vissza aznap a Triglav lábához, inkább délnek indultunk, hogy másnap Trenta mellől kiindulva megnézhessünk pár szép vízesést a közelben.

Visszatekintve a nemrég megmászott csúcsra

A reggeli pénzlehúzás veszélyét nem akartuk újra megélni, így innentől figyeltünk arra, hogy ne lephessen meg senki álmunkban. A kocsit leparkoltuk, majd már sötétedésben elsétáltunk tőle párszáz méternyire, be a fák közé. Ott feltettük a függőágyainkat, majd a ponyvánkat, így hacsak nem hőkamerával vagy kutyákkal keresnek minket, akkor ember legyen a talpán az a vadőr, aki itt ránk talál...

A ponyva kifeszítése jó ötletnek bizonyult, éjjel ugyanis megérkezett az eső. Ez persze nem zavarta a nyugtunk, reggelig aludtunk mint a bunda - és másnap sem a vadőr keltett minket.

ViktorAndrás

4-6. nap: Séta Dovje felett, sikertelen Triglav csúcstámadás, illetve Mlinca-patak völgye

4. nap: Esős idő; kis túra Mojstrana és Dovje felett

Az éjjeli eső sajnos a délelőtt folyamán is kitartott, így csak óvatosan tudtunk összepakolni a ponyva alatt, és csak elázás árán térhettünk vissza a kocsihoz. Ott megreggeliztünk, majd fájó szívvel, de lemondtunk az ottani túráról... Így teljesen feleslegesen gurultunk le erre előző nap kocsival - bár a táj még szélvédőn keresztül nézve is csodás

Függőágyból fotózva az esőtől védő ponyvánk
Már délután, a zsákutca végén lévő rétecske

Mindenesetre felkerekedtünk és a Vršič hágón keresztül visszatértünk Mojstranaba. Az attól északra lévő terület már nem tartozott a Triglavski Nemzeti Parkhoz, így reméltük, hogy ott nem zargatnak minket. Felfele haladva a szerpentinen találtunk egy zsákutcába fulladó, 1-200 méter hosszú erdészeti utat, így a későbbi éjszakáinkat mind ott töltöttük.

Sajnos az eső egészen a délutáni órákig kitartott, így addig a kocsiban tudtunk csak létezni. 3 körül viszont szerencsére úgy ítélhettük meg, hogy egy könnyed sétát teszünk a környéken, úgysem baj, ha nem fárasztjuk ki magunkat és korán fekszünk, hisz másnapra tűztük ki a Triglav meghódításának időpontját

Folytatás hamarosan

5. nap: Triglavski Dom (2520 m), az Aljazev Dom-ból

Folytatás hamarosan

6. nap: Mlinca-patak völgye a forrásáig

Folytatás hamarosan

ViktorAndrás

7. nap: Triglav (2864 m)

Folytatás hamarosan

ViktorAndrás

8. nap: Bledi-tó körüli séta és hazaút

Folytatás hamarosan

ViktorAndrás

| www.turaoldal.hu | 2011-2024 | Koczog András | Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet | info@turaoldal.hu |