www.turaoldal.hu
Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet
Végh Viktor, Koczog András
2011-2017
info@turaoldal.hu
fb.com/turaoldal.hu

Cholnoky 60 TT - 2015 » 2015.09.05-06.

Viktorral elhatároztuk, hogy néha-néha részt vennénk bakancsos teljesítménytúrákon is, hogy idővel hozzászokjunk ehhez a fajta túratípushoz is - illetve, hogy jövőre teljesíteni tudjuk a Kinizsi100-at.

Az év eleji LeFaGySz után most a Cholnoky 60 teljesítménytúrára esett a választásunk. Sajnos a tervektől eltérően én nem tudtam részt venni a túrán, de Viktor megkezdte a távot és sikeresen végig is csinálta a 60 kilométert. Gratula neki

Túra ideje: 1 nap
Éjjelek kint: 1 éj
Megtett táv: 57 km
Szint: +1710 / -1630 m
   » Gyalogtúra    » TT

Túraösszefoglaló

Tájegység: - Visegrádi-hegység - Pilis - Budai-hegység
Túra ideje: 2015.09.05-06. » 1 éj a szabadban
Táv és szint: → 57 km ↗ 1710 m ↘ 1630 m
MTSZ pont: 120 pont
Most külön túráztunk: Viktor túrája
Túra útvonala: Visegrád, Nagy-Villám, Pilisszentlászló, Dobogókő, Pilisszentkereszt, Kevély-nyereg, Virágos-nyereg, Bp. Hűvösvölgy
Infó, ötlet: - Viktor még hetekkel a túra után is érzi az egyik térdét, sok volt a menet
- szinte végig a kéken kellett haladni, mely követhető volt
- borús, kicsit esős, de kellemes túraidő
- tömegrendezvény lévén voltak páran
- táskáink tömege: 2-3 kg
- 16:00 és 09:30 között tette meg Viktor az 57 km-es távot

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

Vaddisznó
(1) »
Csuszka
(2) »
Fekete csupaszcsiga
(több) »
Gímszarvas
(0) + »

Cholnoky 60 TT - 2015

13:00: ´Z70-es zónázó vonat indul 13 óra 7 perckor - 7 perc múlva - Vác útirányon át Szobra a 7. vágányról. A vonat...´ - mondá a bemondónéni, én meg idegesen hívom fel Koczogot, immár 20. alkalommal, de megint eredménytelenül. 7 perc múlva a Z70-es vonat kigördül az állomásról, nélkülünk. Úgy döntök, hogy 1 órát várok még túratársamra, aztán nekiindulok a Cholnoky 60-nak vele, vagy nélküle.

Nélküle. A vonat leért Nagymaros-Visegrádra 14:41-re (14:07-kor indult), és leszállva a szerelvényről bizony fogalmam sem volt, hol kell jelentkezni, miképp; meg egyáltalán semmit sem tudtam az előttem álló 60 km-es túra részleteiről. A vonatról senki nem szállt le, aki úgy nézett volna ki, mintha túrázni menne, így tétován indultam neki Nagymaros utcáinak. A vonatállomás alatt két terepfutó készülődött... nah mondom: ´ez az´, de mire odaértem elfutottak - jobbra. Én meg utánuk, mert gondoltam, biztos oda mennek. Mikor kiértem a városból (vagy faluból?), már kezdtem gyanút fogni, így visszafordultam, és lementem a komphoz.

A nagymarosi templomtorony jelezte harangja kondulásával, hogy elment a 3 órás komp, és még láttam, ahogy elindul a Nagymarosi révből... most várhatok 1 órát. Közben neveztem (a komp mellett volt a nevezés), és magamba injektáltam 4-5 zsírosdeszkát vöröshagymával, amit a nevezőknek kínálgattak. Itt jegyezném meg, hogy a nevezési díj ellenében (1500 Ft), több helyen kaptam hideg és meleg ételt; ingyen utazhattam a komppal, és végig barátságos pontőrök fogadtak, megkínálva mindenféle földi jóval. Egyszóval a szervezés remek volt! Nem számítottam arra, hogy ennyi mindent kapok a nevezési díj fejében...

4 órakor már a kompon voltam, és sodródtam túratársaimmal Visegrád felé. Legtöbbjük tájfutó cuccban, én csak a szokásos túrafelszerelésemben feszítettem mellettük.

A komp kikötött, majd a túrázók megkezdték maradék 60 km-es távjukat (ugyanis legtöbben Magyarkúttól jöttek, 50 km-rel a hátuk mögött, én papírkutyaként csak a 60 km-es távot vállaltam be), Visegrád utcáin. Itt még jó erőben voltam, csakúgy ´felrepültem a várig´, majd tovább a Nagy-Villám felé, és az Urak-asztalán át a Pap-rétig. Egészen élveztem a tájat és a túrát. 2-3 éve voltunk itt, a kék teljesítése közben, de akkor havon meg ködön kívül nem sok mindent láttunk... annak a tájnak is megvan a szépsége, de most meg-megálltam megcsodálni a Duna-kanyar bámulatos panorámáját, és a Pilis és Visegrádi-hegység szépséges tájait. Persze nem időztem sokat, mert a 60 km-t szintidőn belül szerettem volna teljesíteni. Ó én kis naiv!

Közben a gyorsabb túrázók lehagytak, többek közt két srác is utolért. Egyiküket Tominak hívták, a másik srácnak sajnos nem tudom a nevét. Pár kilométer erejéig hozzájuk csatlakoztam, és együtt róttuk a kék jelzés ösvényeit. Pilisszentlászlóra 7 óra előtt érkeztünk, így az első 16,5 km-t kevesebb mint 3 óra alatt letudtam, ´nem is rossz´ - gondoltam. A Kis rigóban kaptunk forró levest, és sört is - nagylelkű túratársamtól. A potyasör meghozta a kedvem, és vígan vágtam neki két túratársammal az immár egyre csak sötétedő erdőnek. Nem sokkal később ők elkocogtak (70 km után még erre is van ereje néhány embernek), én meg egyedül maradtam. Elővettem a lámpám, mert már teljesen sötét lett.

Sötétben kicsit nehezebb tájékozódni, párszor el is vesztettem az utat, így például rögtön miután Tomi és a srác akinek nem tudjuk nevét (tudjuk ki ) elkocogott. Kósza szarvasbőgés kíséretében baktattam az erdőben, leginkább egyedül. Néha-néha utolért egy-egy túrázó, egyszer-egyszer én értem utol valakit, de senkivel nem elegyedtem beszélgetésbe. Az út elkezdett emelkedni, én meg izzadni - közeledtem Dobogókőhöz. Olyan fél 10 körül értem fel, és pecsételtem a Turista múzeumnál. Mivel még sosem jártam bent, megkértem a nénit, hogy had nézzek gyorsan körbe. Régi túraeszközök, fotók, naplók és jelvények arzenálját csodáltam meg, igazán érdekes dolgokat láttam...

A kis pihenő után nekivágtam utamnak, gondolva ´már nincs sok´... Ó én balga! Pilisszentkereszt volt a következő pecsételőhely, itt süti és gyümölcs várta a fáradt túrázókat. Mivel nem voltam éhes, így csak ittam kicsit, majd rövid pihenés után folytattam az utam.

A vak sötétbe sikerült más irányba mennem, mint amerre kellett volna, de a mögöttem jövő túrázó utánam szólt, hogy rossz fele megyek. Nem volt mindig ilyen szerencsém... Volt olyan például, hogy rövid kóválygás után egyenesen visszafele kezdtem menni, és csak ~500 méter után jöttem rá a bakira...

Szentkereszt és Csobánka között elég érdekes úton mentem: egy patak kísérte végig a kék jelzést, az út hidakkal teletűzdelt tanösvénnyé avanzsálódott. Úgy az 5. hídnál figyeltem fel erre, és ezután még legalább 10 hídon mentem keresztül. Már túl voltam az út felén, de a térdembe beleköltözött a fájdalom, ami nem volt túl biztató jel. Nemsokára elértem a csobánkai elágazást, majd a Szent-kút nevű helyet (kis kápolna és forrás Csobánkától nem messze). Térdem ekkor már úgy fájt, hogy alig bírtam behajlítani. Vizem is elfogyott, a forrást meg nem néztem meg... Ó én balga!

Gondoltam végigcsinálom, ha már elkezdtem... a Kevély előtt (méghozzá a kicsi előtt) már meg-megálltam leülve- és elbóbiskolva az út mellett. Kevély-nyereg előtt egyszer-kétszer eltévedtem, és azt hittem, hogy sosem érek fel... aztán mégis. Itt már nem követtem annyira az időm (se a megtett távot), de olyan 3 óra körül lehetett, hogy továbbindultam Borosjenő felé. Térdem mellett a bokáim feletti inak/izmok is elkezdtem fájni, így kb. tyúklépésben araszoltam le a Teve-szikla felé. Lent aztán elmajszoltam utolsó csokim, és a Kevély-nyeregnél szerzett kis vizemből is kortyoltam. A lábam már nagyon fájt, alig bírtam lépni, és 2-3 km-ként megálltam pihenni. Pihenés közben 10-15 perceket szundítottam is, de aztán valami erő mindig tovább vitt utamon. ´Már csak egy köpés´ - gondoltam, no meg azt is, hogy ´tarkón kéne vágni, aki ekkorát tud köpni...´.

Végigsétáltam Borosjenőn, majd a Köves-bércen; utóbbinál a lábam már elviselhetetlenül fájt az egyenetlen talajon araszolva. Az eső is el kezdett esni. A 10-es főúthoz kiérve már látszott a téglagyár épülete a távolban. Legutóbb a szántóföld szélében mentünk, és nyakig sárosak lettünk; most egy 2 méter magas kukoricatábla fogadott. Az eső pont annyira nedvesítette meg a kukoricákat, hogy a két oldalról hozzám simuló növények jól eláztatták a ruhám. Kiérve a téglagyárhoz elgondolkodtam, hogy hazabuszozzak-e, vagy folytassam az utam. Végül a maradék 7,6 km-es táv abszolválása mellett döntöttem. Ó én balga!

A téglagyártól egy jó 300 méteres emelkedő következett: magam sem tudom hogy, de felküzdöttem fáradt testem Virágos-nyeregig; az utolsó előtti pecsétig. Út közben bambulva magam elé érdekes foltot látok, olyan 50-100 méterre magam előtt. Már nem voltam benne biztos, hogy tényleg a valóság az, vagy csak képzelődöm, így megálltam figyelni. Hát tényleg valóság volt, egy szép nagy vaddisznó túrta előttem az ösvény melletti földet. Nem vett észre az állat, én meg nem akartam megijeszteni, ezért illedelmesen jeleztem neki, hogy ´én is itt vagyok, haver´. Ő egy hangos horkantással jelezte, hogy tudomásul vette, majd elcsörtetett. Ahogy folytattam az utam, hallom, hogy megint horkant egyet a mellettem lévő bokorban (ameddig elfutott az előbb), és bokrokat nem kímélve elcsörtet nyugodtabb, turistamentesebb terepre. Amúgy túrám világosabb szakaszaiban szép hernyókat, meztelen csigákat és egy-két madarat láttam még.

Virágos-Nyeregtől már nem a kéken, hanem a sárgán/sárga szalagon kellett menni. Tempóm már csak olyan 2 km/h-s; csoszogásnak sem minősíthető szenvedéssel teli poroszkálássá vált a túra utolsó szakaszára. Olyan 5-6 emberrel találkoztam, és mind megkérdezte: ´Jól vagy, minden rendben?´. Gondolom az arcomról sem a felhőtlen öröm és boldogság mosolya sugárzott...

Hűvösvölgy előtt 1,6 km-rel sikerült eltévednem, és +2-3 km-t hozzátennem a 60-hoz. Itt már valamennyire enyhült a fájdalom a lábamban (vagy csak megszoktam?). Fél 10-re értem oda az óvodához, 17 és fél órás idővel. Az óvoda azonban zárva volt... (vagy rossz óvodát találtam volna meg?) Így nagy szomorúan konstatáltam, hogy az utolsó pecsétet; és a jelvényt nem kapom meg.

Kicsit bolond voltam, hogy nem fejeztem be a túrát, mikor elkezdett fájni a térdem... 60 km még nem nekem való, túl sokat akartam. Kicsit szomorú voltam az időm miatt is (15 óra lett volna a szintidő), de legalább eljöttem, megpróbáltam, és végigcsináltam. Ó én buta, balga, bolond!

Otthon bedőltem az ágyba és vagy 16 órát aludtam (bár este azért felkeltem vacsorázni). Járni még most is alig tudok .

Összefoglalva a tanulságokat: Szép volt, jó volt, balgaság volt. Következőre ha megyek, előtte jobban edzek , és végigszaladok... nem is! VÉGIG repülök a távon! Ámen.

Viktor

| www.turaoldal.hu | 2011-2017 | Végh Viktor, Koczog András | Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet | info@turaoldal.hu |