A magyar vadon csodái I.

Mozzanatok a vadregényes Börzsönyből

Pár éve a facebookon az Élővilág weboldaldalunk elkészítését követően megkezdtünk egy ´élővilág sorozatot´, melyben pár mondatban és pár fotóval bemutattunk egy-egy állatfajt. Ezen gondolatot továbbvíve arra gondoltam, hogy ez a téma megérne pár kimerítőbb cikket is, így merüljünk is bele kis hazánk vadonjának elképesztő szépségeibe

Mai cikkünkben a börzsönyi életből szemezgettünk kicsit - a feltűnő foltos szalamandra, a profi halász nagy kárókatona, a túrák közben felfrissítő vadszeder, a bringások kerékcsere képességeit fejlesztő királydinnye, illetve a Nógrádi vár és a fölé tornyosuló Csóványos történetének rövid bemutatására teszünk kísérletet

Mozzanatok a vadregényes Börzsönyből

Látogassunk el a Börzsönybe, ebbe a 600 km²-es vulkanikus hegységbe! A tájat szerencsére jelentős területen erdő borítja, lehetőséget adva a természetszeretők számára az aszfalttengerből való menekülést követően a zavartalan feltöltődésre.

Mint minden kétéltűnk, a foltos szalamandra is védett állat, de szerencsére nincsen fenyegetve a léte. A Börzsönyben (is) a szemfülesebb túrázók rengeteget láthatnak belőle, a naposabb részeken vigyázni kell némely időszakban, nehogy a talpunk alá kerüljön. Feltűnő színezete óvatosságra int - nem fog elszaladni előlünk, de azért ne zargassuk, ne érintsük meg egy találkozás alkalmával.

Az Európa szerte elterjedt faj a hegységek 1000 méter alatti részeit kedveli, nálunk is ezen helyeken fordul elő. A fenyveseket kevéssé szívleli, a nedves félárnyékos erdőrészeket keresi, tiszta vizű patakok közelében. A 20 centis hosszt is eléri, zömök kis testével nem egy száguldásra született állat. Kerekded alakja esetlenné teszi, és a rejtőszínnek kevéssé nevezhető mélyfekete-napsárga foltossága inkább riasztóan hat a bölcsebb élőlényekre. A feje oldalán lévő mirigyek enyhén mérgező váladékára igyekszik felhívni a figyelmet - aki nem törekszik az izomrángás, magas vérnyomás és szapora légzés stresszes állapotát kipróbálni, az távol is marad tőle.

A szaporodásuk feltétele a párzás - és ezt a hím szalamandra is pontosan tudja: szaglásával felismerve a nőstényt odasiet hozzá, alámászik, majd átölelve a kiszemeltet, nem engedi azt menekülni. Végül ha már egymásra hangolódtak történik meg a DNS-egyesítés az ondócsomó átadásával. A hím ezt követően elillan, a nőstény pedig felneveli a porontyokat. Legalábbis mivel elevenszülő, a testében neveli a kicsiket nyártól tavaszig, míg ki nem engedi a már fejlettebb (kopoltyús) lárvákat valamely patakba, pocsolyába. Vigyázva, mert ha ő maga vízbe pottyan akkor vége az életének. A kifejlett szalamandra pocsék úszó, és miután 4-6 hónap lubickolás után elhagyja a kopoltyúját, nemigazán menne a víz alatt az oxigén kiszűrése. Úgy meg nehezen élné meg a 15-20, de akár 30 évet, amire az evolúció eredetileg tervezte a fajt. Ha a tüdő kifejlődése után túlél a szárazföldön még 4 évet, akkor válik ivaréretté.

Békés és kedves állatka, bár a különböző férgek-csigák-rovarok ezt lehet másképp élik meg a vacsorává avanzsálódásuk közepette. A tavaszi szaporodási időszak, majd a nyári-őszi aktív táplálkozás és erősödés után a teleket fagymentes helyeken vészelik át és kora tavasszal bújnak elő ismét - bár nagy ritkán a hófoltokon sétálva is meglephetnek bennünket. Szerencsére Magyarországon nem számít veszélyeztetettnek, ellenben az erdőirtás és a vizek szennyezése is fenyegeti. Ha keresztezi utunkat csodáljuk meg és engedjük dolgára - nagy élmény személyesen találkozni valamelyikükkel.

A nagy kárókatona, ismertebb nevén kormorán egyik kedvelt fészkelőhelye a Börzsöny, illetve a tájegységnek is azon helyei, melyek nagyobb vízfelület környékén találhatóak.

Nyúlánk és erős teste 0,8-1 méter hosszú, szárnyfesztávolsága 1,3-1,6 méter, míg tömege 1,5-3 kiló között mozog. Fémeszöldes-koromfekete színe és nagy mérete méltóságot és tekintélyt kölcsönöz neki. Kiválóan manőverezik a víz alatt, így remek halász, de a levegőben is profin hasít. A faj- és élőhelymentő akciók által a nagy kormorán ismét birtokba vette hazánkat, illetve vele együtt a hozzá hasonló kis kormorán is megjelent. Érdekesség, hogy a kárókatonafélék családjának e kisebbik képviselője előtte nem élt a Kárpát-medencében, de a megjelenése mindenképp jó hír.

A nagy kormoránok hosszú nyaka, illetve erősen kampós csőre megkönnyíti számukra a halak elejtését, ez pedig a víz alatti kiváló mozgásukkal kombinálva veszedelmes halvadászokká teszi őket.

Néha áttelel, de rendszerint vonuló madár, ha nem is megy messzire. Vízparti erdők fáira készíti el ágakból a fészkét, melyet vízinövényekkel bélel. A nász után ide teszi a tojó 4-5 tojását, melyeket a hímmel felváltva költ, a fiókákat is együtt etetik. A többi vízimadártól eltérően tollaikat nem zsírozzák, így sokat nem tartózkodnak a vízen ülve, illetve rendszeresen szárítkozniuk is kell. Ilyenkor a nap felé fordulva állnak, szárnyaikat széttárva, kiélvezve a napsugarak simogatását és energiáját.

A mai egyedszámuk örvendetes, az 1960-as években gyakorlatilag eltűnt itthonról, mindössze pár átvonuló, bóklászó példányt lehetett megfigyelni az országban. Az 1990-es évektől állománya stabil, ezáltal nagy ellentéteket is szül a halgazdák és a természetvédők között. Sajnos a vita tárgya nem az, hogy ki lehet-e lőni a madarat, hanem hogy milyen módszerekkel és milyen mértékben, hisz már nem szerepel a védett fajok listáján. A halászok-horgászok sérelmezik, hogy a madarak fosztogatják a halastavaikat - egy-egy kormorán napi egy kiló halat is elfogyaszt. Érdekes módon pártíz éve nem reklamáltak, mikor a halászok és pákászok rendszeresen használták, azaz alkalmazták a madarat, mint kitűnő halfogó. Egy gyűrűt tettek a pórázon tartott madár torkára, elengedték, majd mikor az lecsapott, visszahúzták és a gyűrű segítségével a madár torkában tartott (nem kis termetű) halakat elvették tőle.

De vitathatatlan, a ´pákászkormorán´ a régi idők mesterségét űző emberek egyik szükséges segédeszköze volt. Ahogy az is vitathatatlan, hogy a természet rendje a kormorán vámszedése a tavakból, folyókból.

Ahogy a kárókatonák a halastavakat, úgy a turisták az ösvények szélén álló gyümölcstengereket szeretik megvámolni - és milyen jól is teszik, nincs is jobb egy fárasztó menet közben bekapni pár szem frissítő szedret vagy ringlót a belógó ágakról

A vadszeder, más néven földi vagy fekete szeder, a kirándulók egyik kedvelt csemegéje, mely a tüskés bokrokon az ösvények közvetlen közelében is terem. Legkedveltebb élőhelyei az erdők-mezők határvonalai. Ismert gyógynövény, egész Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában gyakori.

Akár 2 méter magasra is megnövő bokor, mely sokszor áthatolhatatlan, tüskés bozóttömeget alkot. Hajtásai a földig hajolnak. Fehér színű, csoportosan növő virágzata van. Éretten fekete, lédús, húsos termése augusztus-szeptember környékén érik.

Gyümölcse nyersen is fogyasztható, de csinálnak belőle lekvárokat, süteményeket díszítenek vele, szárított leveleiből pedig tea főzhető. A virágjai nektárjából a méhek kiváló minőségű mézet készítenek.

Gyógyhatásai miatt is kedvelik, torokfájásra, gyulladásokra, aftára, hasmenésre és fehér folyásra is sikerrel alkalmazzák.

A királydinnye a bringások legkedveltebb növénye - különösen ősszel, mikor a kemény, csillag alakú termése elözönli az utakat. Ilyenkor minden jóravaló vasparipa összeszed párat, hogy aztán a gazdája sokadszorra is megismételje a már ismert mozdulatokat és így még gyakorlottabb legyen a kerékcserében. Ha már az ismétlés a tudás anyja ...

A növény egy egynyári, kétszikű gyomnövény, mely termésének egy tüskéje az összetett csillag alakjának köszönhetően mindig felfele áll. Ez pedig a bringásokon kívül a kutyasétáltatók életét is megkeserítheti - nem is beszélve az esetleges sérülést összeszedő négylábúról. De a figyelmetlen mezítlábas emberek is a tüskés cuccos áldozatává válhatnak.

Gyökere hosszú és hengeres, talaj feletti része a tövénél elágazó, apró sárga virágait az elfekvő száron hajtó levelei tövében hozza. Toktermése 4 részre esik szét, a már fentebb említett tüskés kemény termésekké. Evolúciós szempontból ennek a haszna a fajfenntartás, azaz a szaporodás, hisz a legelésző állatokon fennakadnak, így nagy területekre is eljutnak a magjai.

Ezek ellenére a gyomnövényt néha gyógynövényként is emlegetik: az ősi kínai népi gyógyászatban a libidó fokozására és a termékenység elősegítésére használták, természetes afrodiziákumként. Ha más nem, placebónak ez is jó lehet...

Leghíresebb irodalmi említései Petőfi Sándor: ´Az alföld´, illetve Móra Ferenc: ´Sétálni megy Panka´ című verseikben vannak:

Sétálni megy Panka a búzamezőbe,
Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.
Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,
Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!
Simulj puha pázsit lába alá lágyan,
Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Légy a legyezője, te lapu levele!
Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!
Búzavirág-szeme mosolyog reátok:
Nevessetek vissza rá, búzavirágok!
Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be,
Bújj a lába elül, szúrós király dinnye!

Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,
Szagos fodormenta, te vess neki ágyat!
Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,
Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!
S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,
Te vigyázz reája, csöndes legyen álma!

Ha már szóba került a Börzsöny két-két jellemző állat- és növényfaja, akkor ne felejtsünk el megemlékezni a hegység legmagasabb pontjáról sem. A két megye határán fekvő Csóványos a maga 938 méteres termetével a vidék legmagasabb csúcsa, egyben Pest megye teteje is. Ellenben Nógrád megyében csak a dobogó közepére állhat fel, mindössze 8 méterrel marad le a csúcsára kerülő, 946 méter magas Piszkés-tetőtől. Méghogy nem a méret a lényeg.

A Csóványos a Magas-Börzsöny része, melyet 18-19 millió évvel ezelőtt a miocénban füstölgő ősvulkán alkotott, majd a negyedidőszak vulkáni tevékenysége formált még. A csúcs régi elnevezése a Korányos volt, mely jelentése hajnal, kora reggeli idő, míg mai nevét a környékén régebben növő rengeteg csalánról kapta.

1965-ig kisvasút is járt a csúcsa alatt, ma már csak gyalogosan közelíthetjük meg. 1978-ban épült a 22,6 méter magas beton geodéziai mérőtorony, melyet később a turisták a kiváló körpanoráma miatt kilátónak használtak. A közeli Nagy-Hideg-hegy és Magosfa csúcsán túl a Nógrádi vár, de tiszta időben még a Magas-Tátra is látszik a teraszáról. 2014-ben valódi kilátóvá alakították a pár évvel korábban veszélyessége miatt lezárt tornyot.

Több turistaút is vezet a csúcsra, a jelzések mindegyike felvezet a környékről a tetőre, az OKT is áthalad rajta.

A hegység keleti szélén fekvő Nógrádi vár 1108 előtt épült, az akkori várépítési szokásoknak megfelelően fagerendákból alkotott, kazettás szerkezetű és földdel töltött várfalak jelentették a védelmét. Az ország legrégebbi szabálytalan alaprajzú, belső tornyos kővára, mely az alatta elterülő síkságból 60 méterre kiemelkedő várhegyen fekszik.

A várról remek látványrajzot, videót készített Fodor Zsolt, érdemes megtekinteni!

A Magyar történelem ezt az építményt sem kímélte, sokszor cserélt gazdát. Pusztulását 1685-ben egy villámcsapás okozta, mely felrobbantotta a belső várat az ott tárolt puskapor segítségével - ezzel pedig védhetetlen lett a monstrum, katonai jelentőségét így elvesztette és megkezdte a hanyatlását.

1997-ben valamelyest felújították - most egy tipikus várrom, mely szinte elmeséli az ezeréves magyar történelmet. Ingyenesen látogatható, aki Nógrád környékén jár ne hagyja ki. Az öregtorony maradványa már messziről látszik, a romos vár is tekintélyt parancsoló.

A település turistaúton a és sávjelzésen, illetve a piktogramon érhető el, maga a vár a romjelzést követve.

Ezzel a cikkel a Börzsöny egy apró szeletkéjét igyekeztem bemutatni, hátha meghozza a kedvet a túrázáshoz. A csodás élővilága, természeti és épített elemei az ország egy nagyon szerethető helyévé teszik. A bemutatott szalamandra, kormorán, szeder és királydinnye időszakosan lelhetőek fel, de ha az ember elég szemfüles és a megfelelő hónapokban tekinti meg a hegységet, akkor szinte biztosan találkozhat velük. A Csóványos és a vár viszont nem mennek sehova, mindig állnak a lelkes túrázó és kiránduló szolgálatára.

Kellemes túrázást és nézelődést mindenkinek!

András