www. turaoldal .hu

Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet

Főoldalwww.turaoldal.hu TúráinkBakancsos és bringatúrák 2011-től TermészetjárásTurista alapismeretek, természetvédelem, extrém helyzetek Magyarország élővilágaelovilag.turaoldal.hu Túrablog blog.turaoldal.hu Facebookfb.com/turaoldal.hu
www.turaoldal.hu
Minden, ami túrázás, túlélés, természet
E-mail: info@turaoldal.hu
fb.com/turaoldal.hu (fotóink)
2011-2017

V
K

Természetjárás » Extrém helyzetben » Tűzgyújtás

Ezeknek a felvetéseknek természetesen van valóságalapjuk. Előfordulhat, hogy a túlélés során tényleg nincsen lehetőség tüzet rakni, vagy a szakszerűtlenül rakott tűz füstje, fénye elárulja a katonák helyét. Ezek ellenére szinte minden katonai túlélő kiképzésen oktatják a tűzgyújtás, az ételek melegítésének, elkészítésének szabályait, fogásait; nem is beszélve arról, hogy a közérzet számára mennyire pozitív hatásai vannak a lángoknak. Könnyen kerül olyan helyzetbe a túlélő katona, hogy muszáj tüzet raknia: pl. nagyon fázik, átázott, megkezdődött a szervezet lehűlése, de lehet, hogy egy elejtett vadat, vagy más táplálékot kell fogyaszthatóvá tennie. A legfontosabb, hogy ilyenkor képes legyen a tűzgyújtás helyének, módjának legcélszerűbb megválasztására, valamint a tevékenységet rejteni, álcázni. Ezek kivitelezéséhez elméleti segítséget nyújt a jegyzet, de a gyakorlatban csak több száz tűzrakás után mondhatjuk el magunkról, hogy minden körülmények között képesek vagyunk tüzet rakni.

Egy apró megjegyzésként: anno egyik első tűzrakásunkkor azt a célt tűztük ki, hogy gyufa és öngyújtó nélkül, szó szerint őskori módszerekkel csiholunk tüzet. Tél lévén a fa kicsit nedves volt, de rendes fát és gyújtóst is találtunk. A terv csődöt mondott - másfél óra alatt, a tűz folyamatos fújása mellett, terveinktől eltérően papír és gyufa felhasználásával, tiszta szesszel leöntve sikerült csak viszonylag maradandó lángokat elővarázsolnunk. Hát igen... Kell a gyakorlás...

A kommandós zsargon azt tekinti ´tűzmesternek´, aki képes szakadó esőben vagy hófúvásban egy szál gyufával, papír és más nem természetes anyag segítsége nélkül is tüzet rakni. Így már érthető, hogy miért fontos a gyakorlat. A gyakorlati tapasztalat megszerzéséhez szükséges időt jelentősen lerövidíthetjük, ha a leírtakat megjegyezve átvesszük a használható tapasztalatokat. A ´Tűzzel, vagy a nélkül?´ kérdésre a túlélőnek a helyi háborús tapasztalatok a tűzrakás mellett adnak megerősítést. A trópusi körülmények között zajló vietnámi háborúban, a téli viszonyok között folyó Falklandi harcokban, de még a szomszédságunkban folyó jugoszláv polgárháborúban túlélő helyzetbe került katonák döntő többsége is tüzet rakva könnyített a helyzetén.

A bekezdések többsége nem saját írás, a tartalmi részük az alább megjelölt forrásokból lett összeollózva.

Forrás: 1. 2. 3. 4. 5. 6. |
Írta / szerkesztette: András|
Utolsó módosítás: 2016.03.20.

Tűzgyújtás szárazon és esőben

A tűzgyújtás száraz időben és megfelelő eszközök, anyagok felhasználásával viszonylag egyszerű. Minden tűzhöz 3 dolog szükséges: éghető anyag, megfelelő hőmérséklet (gyújtóforrás), illetve oxigén. Ezek minden tűz meggyulladásához szükségesek, illetve bármelyik elvonása esetén a tűz elalszik.

Tűzrakás közben figyelnünk kell a fokozatosságra, csak így sikerülhet tartósan megtartanunk a lángokat. Először mindenképpen a gyújtóst kell meggyújtanunk valamilyen gyújtóeszközzel vagy gyújtómódszerrel, majd fokozatosan kell a kisebb ágakat, majd nagyobb gallyakat és ágakat rápakolni. Végül nagyobb tuskók is mehetnek a tűzre, melyek lassabban égnek, és folyamatosabban, hosszabb ideig nyújtanak hőt.

A tűznek elegendő oxigénhez kell jutnia, így az elején tanácsos fújni a megfelelő erősséggel a kívánt hatás elérése érdekében.

Profi tűz

Tűzgyújtás nem túl ideális környezetben

Mint feljebb említettük, a tűz meggyújtásához mindenképp szükség van éghető anyagra, hőre és levegőre. Száraz időben ezek általában egyszerűen megoldható problémák, ám nedves, esős időben nehezebb a dolog. Sajnos néha nem megfelelő az időjárás és mindenképp szükség lenne egy kis tűzre, melegre... Nem mindig talál az ember sziklaüreget, barlangot, fedett területet, vagy teljesen vízmentes helyet. Ha lehetséges, ilyenkor jó megoldás a tűz helye fölé kifeszített ponyva (de elég magasan legyen ahhoz, hogy ne gyulladjon vagy olvadjon meg). Fontos, hogy a ponyva ne a talajra (illetve a tűz lángjaira) merőlegesen álljon, hanem valamekkora szögben, hogy a hő jobban el tudjon oszolni.

Ha nem esik, csak egyszerűen sáros, nedves idő van, akkor is meg kell oldanunk néhány dolgot: Először is, ha minden sáros, nagyon nehéz meggyújtani a tüzet. Két dolgot tehetünk ilyen esetben: vagy lefedjük a talajt valamilyen anyaggal (fémmel, ha van a közelben, mely elszigeteli a nedvességtől, vagy akár fával, levelekkel); vagy megemeljük a tűzrakóhelyet - ez volna az ´Állványos tűz´.

Második probléma a száraz gyújtós beszerzése. A talajon ilyenkor szinte biztosan nem találunk könnyen gyúló gallyakat, így érdemes a fákon körülnézni száraz ágacskák után. Nagyon jó megoldás, ha kicsit előrelátóan valami száraz pamutfélét viszünk magunkkal vízhatlan nylonzacskóba csomagolva. Ha ezt nem tettük, akkor útközben, a még száraz időben kell gyújtóst gyűjtenünk.

Tűz a hóban

A tűzrakás helye

Tűzgyújtóeszközök és használatuk

A túlélés során legtöbbször gyufával (öngyújtóval) és papírral gyújtunk tüzet, de gyakran előfordul, hogy erre más módszert kell keresnünk. A leírt eszközök mind alkalmasak a tűzgyújtásra, de némelyikhez azonban jóval nagyobb gyakorlat kell, mint a megszokott gyufával való gyújtáshoz.

Gyufa

Célszerű legalább két különböző helyen a katonának magánál tárolni. Ennek egyik oka az, hogy mint alapvető felszerelés, semmiképpen nem fogyhat ki egyszerre az összes. A másik pedig, a vízállósággal függ össze. Közismert, hogy könnyen elázik, nedvességet kap, és használhatatlanná válik. Néhány hadseregben a gyufa is rendszeresített felszerelési tárgy, és vízálló csomagolásban van. A gyufánk egyik felét legalább mindig vízálló csomagolásban tároljuk, ilyen lehet az orvosságos flakon, műanyag doboz, nylon fólia, stb. Ilyenkor nem fontos egy egész dobozt, hanem elegendő csak néhány szálat tartalékba elrakni, a gyufásdoboz oldalán levő dörzslappal együtt. A tartalék gyufa tárolására számtalan lehetőség van. Az a legfontosabb, hogy az mindig nálunk legyen. Pl. tártáska, gázálarctáska zseb, vagy akár sapkába bevarrva, stb.

A gyufák vízállóságát lehet növelni parafinnal (gyertyával) való bevonással is. A fa és a ´gyufaméreg´ is hygroszkópikus anyag, amely a levegő relatív páratartalmának növekedését követi.

A gyengébben nedves gyufát használat előtt végighúzva a hajunkon kicsit feltöltődik elektrosztatikusan, és észrevehetően könnyebben gyullad meg. Ez a módszer azonban teljesen átnedvesedett gyufa esetén már nem használható.

Készülnek speciális vihar, vagy hajós gyufák. Ezek vízállóak, és mint a neve is mutatja, viharban is meggyújthatók. Sajátosságuk, hogy az égési idejük is 2-3-szorosa a hagyományos gyufákénak. A vihargyufákat tengerészeti, hegymászó szaküzletekben lehet beszerezni, de néhány speciális felderítő alakulatnál is megtalálható. Emellett léteznek olyan gyufák is, melyek bármilyen érdes felületen meggyulladnak.

Öngyújtó

Alapvetően a gázöngyújtó a legelterjedtebb, de katonák, kirándulók használják még a benzines változatot is. Ezek égéshője sokkal magasabb, mint a gázöngyújtóé, de nehézkes feltöltése miatt nem kedvelt. A benzines öngyújtók közül a legjobbnak a ´Zippo´ márkájút tartják. Használt, kiürült gázgyújtót sajnos mindenütt lehet a terepen találni. A túlélő ezeket is tudja használni, mert a gáz rendszerint előbb fogy ki, mint a tűzkő. A tűzkő szikrájával pedig, lehet taplót, lőport, stb. begyújtva tüzet gyújtani.

Magnézium tömb

Mindössze gyufás skatulyányi méretű magnézium darab, amellyel esőben is tüzet rakhatunk. Egy vasdarabbal, pl. késsel lefaragunk néhány morzsányit a magnéziumból, és ráhelyezzük a meggyújtandó anyagra, pl. tapló, papír, forgács, stb. A magnéziumtömb egyik oldalán levő acél lapon a késünket végighúzva szikrát keltünk, és az begyújtja a magnézium forgáccsal a gyújtóanyagot.

Kovakő és acél

Az évezredeken át jól bevált tűzgyújtó eszköz korszerű változata. A kovakő rúdformára kialakított eszköz, amelyen acélt végighúzva szikrát kapunk. A magnézium tömbnél kisebb hőértékű szikrákat hoz csak létre. Így ezt az eszközt csak a leggyakorlottabb túlélőknek ajánljuk.

Lőpor

A legkézenfekvőbb szükség tűgyújtó eszköz a katonának. Háborúban eldobott lőszert szinte mindenütt lehet találni, akár még a fogolytáborból menekülő katonának is. A lövedéket a lőszerből kivesszük, és a szükséges lőpormennyiséggel tüzet gyújtunk. A lövedék kivétele fogóval a legegyszerűbb, de kézzel is eltávolítható. A lövedéket egy nyílásba, pl. ajtószárny közé, vagy padlórepedésbe befeszítjük, majd a hüvely oldal irányba történő mozgatásával minden kézifegyver lövedéket kiszedhetünk.

Az égés folyamatát egy csepp vízzel, olajjal tudjuk késleltetni. Így a pillanatnyi fellobbanás helyett a néhány másodpercre megnövelt égésidő jelentősen megkönnyíti a tűz begyújtását. A háztartási boltokban, gyógyszertárakban, méhészetekben, és egyéb vidéki gazdaságokban, de pincészetekben szinte mindig fellelhető a sárga kén. A kénnek a lőporral alkotott keveréke nemcsak sokáig ég, hanem igen magas, közel 750-800 C°-os égési hőmérsékletet biztosít, amellyel még a nedves fát is meg lehet gyújtani.

A száraz lőpor begyújtására minimális szikra is elegendő, pl. elem rövidre zárása, de akár még két kavics egymáshoz ütésével is lángra robbanthatjuk. Amennyiben többféle lőszer lőporából választhatunk, akkor a leghamarabb gyújtható a pisztoly, gépkarabély, majd a géppuska, és végül a tüzérségi lőporok. Ez utóbbi csöves, hurkapálcaszerű formája ellenére is jól használható tűzgyújtásra.

Kálium-permanganát + glicerin

Vegyi gyújtó eszköz, amelyet katonák is gyakran használnak. A kálium-permanganátot háborús helyzetekben egyénileg víztisztításra alkalmazzák. A glicerin pedig gépkocsiknál, rádiókészülékeknél a gumi felületek karbantartására használt anyag. Mindkettő beszerezhető gyógyszertárakban vagy vegyszerboltokban. Használatuk igen egyszerű.

Akár mogyorónyi kálium-permanganátra egy csepp glicerint rácsöpögtetünk, és az néhány másodperc múlva lángra lobban. A közel 800 C°-on égő vegyszerek rendszerint még a nehezebben lángra lobbanó anyagokat is meggyújtják.

Nagyító

A nap segítségével történő tűzgyújtást szinte mindenki ismeri. A nagyítólencse gyújtópontjában a hőmérséklet akár az 1000 C°-ot is elérheti. Az összegyűjtött hőmennyiség függ a nap erejétől és a lencse átmérőjétől. A gyakorlati tapasztalatok szerint legalább 30-40 mm átmérőjű lencse szükséges ahhoz, hogy erős napsütésben biztonsággal tudjunk tüzet rakni. Harchelyzetben ritkán van nagyítónk, ezért más hasonló lencsékkel kell pótolni azt. A legkézenfekvőbb egy szemüveg, vagy eltört befőttesüveg, palack. Ezen kívül használhatunk a terepen található szükségeszközöket is. Autó reflektor üvege, de lehet valamilyen optikai eszközből, pl. távcsőből, távmérőből, fényképezőgépből stb. kiszerelt üveggel is tüzet rakni.

Meglepő, de télen egy nagy, lencseformájúra csiszolt/olvasztott jégdarab is megfelelő lehet, ha nem szennyezett.

Akkumulátor, elem

A tűzgyújtás azon alapul, hogy az akkumulátor rövidre zárása során szikra keletkezik. Ezzel a szikrával a könnyen gyújtható anyagokat lángra tudjuk lobbantani. Tegyünk 1 dl benzint egy üres konzervdobozba, és a szikrával begyújthatjuk. Természetesen nemcsak üzemanyagot tudunk meggyújtani szikrával, hanem pl. lőport, de még vattát, taplót is. Autó akkumulátor rövidre zárásához használhatunk finom drótkefét is. Ezek szálai a rövidzárlatkor felizzanak, és igen magas fajlagos hőleadásra képesek.

Tűzgyújtó íj

A legősibb tűzgyújtási mód. Első lépésként keresünk hozzá egy 60-80 cm hosszú és 2-2,5 cm átmérőjű rugalmas fát. Erre a legjobb a tiszafa, mogyoró, jávor, hárs, bükk, gyertyán, stb. Két végén készítsünk egy-egy kis bevágást, és erősítsünk rá húrt. Erre a célra egy kb. 1 cm vastag bőrszíj a legjobb, de erős spárga, vagy pl. ejtőernyős zsinór is megfelelő.

Orsónak és tokmánynak kemény, de száraz fát nézzünk. Az orsó az íj vastagságú legyen, és körülbelül arasznyi hosszúságú. Egyik végét hegyezzük ki, a másikat meg kerekítsük le. Ez utóbbi részhez csatlakozik a tokmány. A tokmány egy tenyér nagyságú fadarab, amelybe mélyedést faragunk az orsó tompa végének. Ezt a részt szokták szappannal, vagy zsírral is megkenni, hogy ´jobban szaladjon´ az orsó, könnyebb legyen a munka.

Egy lapos puhafa fadarabot keresünk, (pl. fenyő, hárs, stb.) és ennek szélébe V alakú bevágásokat és mélyedéseket faragunk. A mélyedés alá könnyen gyulladó anyagot teszünk. Erre a legmegfelelőbb a bükkfa tapló, nyírfa kéreg vagy a kóc. Ez utóbbihoz a spárga szétkalapálásával jutunk.

A tűzgyújtáskor térdünkkel vagy a talpunkkal leszorítjuk a falapot. Az íjjal az orsót előre-hátra forgatjuk, és az orsó hegyénél izzó parázs keletkezik. Ez lehull az alatta levő gyújtósra. Ne várjuk, hogy lángra lobbanjon, hanem az izzó parazsat a gyújtóssal együtt óvatosan kézbe kell venni, és fújni. Ez a gyakorlatot is igénylő mozzanat a kulcsa a tűzgyújtásunknak. Amennyiben éppen a megfelelő erőséggel fújjuk a parazsat, akkor az lángra lobban, és már csak rá kell tennünk az előre elkészített forgácsokra.

Tűzgyújtó íj

Tűzgyalu

Nagyon könnyen elkészíthető tűzgyújtó eszköz. Egy puhafába hornyot készítünk. Ehhez célszerű egy vastagabb bodzaágat keresni, és kettéhasítva a puha belét kivenni. A tűzgyalu rúdjának egy közel két arasz hosszú száraz keményfa botot keressünk. A horony egyik végéhez készítsünk könnyen lángra lobbanó anyagot. A tűzgyújtásnál a keményfa rúd végét mozgatjuk a horonyban, és a felizzott kis faforgácsok az odakészített gyúlékony anyagot meggyújtják.

Tűzgyalu

Tűzsodró

Az íjas tűzgyújtáshoz hasonló módszer. Az íj helyett azonban a két tenyér közé kell venni az orsót, és fentről lefelé haladva forgatni. A gyúlékony anyag meggyújtása az íjhoz hasonlóan történik. Ehhez a módszerhez nem csak gyakorlat, hanem meglehetősen nagy erőre és kitartásra is szükség van.

Tűzsodró

Tábortűzfajták; tűz előkészítése főzéshez

Piramis tűz (Tipi)

Egy földbe szúrt ág körül gúla alakba rakjuk a tűzifákat. A gúla szél felőli oldala azonban nyitott marad. Ide kerül a gyújtós. A begyújtás után a nyitott oldallal szemben állunk (a szélnek háttal), és így szabályozzuk a szelet. A tüzet főzésre, melegedésre használjuk.

Piramis tűz, Tipi

Polinéz tűz:

0,6-0,8 m mély vödör alakú gödröt ásunk. A palástot sorba rakjuk egymás mellé olyan hosszú ágakkal, amelyek még nem lógnak ki a gödörből. Az alját ágakkal borítjuk, majd tüzet gyújtunk benne. Igen gazdaságos, fában szegény helyen célszerű tűz, amelynek minimális a hővesztesége. A polinéz tűz előnye még, hogy gyorsan, akár egy lemezzel (deszkával) lefedve is rejthető, valamint főzésre is alkalmas.

Polinéz tűz

´T´ tűz

Amint a neve is mutatja, ´T´ alakú gödröt kell készíteni, amelynek minden szára egyforma mély. A felső szárban folyamatosan ég a tűz, és innét a főzéshez szükséges parazsat a függőleges részbe tudjuk kotorni. A ´T´ tűz előnye, hogy egyszerre többféleképpen is tudunk vele főzni.

´T´ alakú tűz

Csillagtűz / pásztortűz

A csillag alakban lerakott tűzifák közepét meggyújtjuk. Az ágakat beljebb tolva vagy kijjebb húzva szabályozni tudjuk az égés intenzitását. Előnye, hogy takarékos. Másik előnye, hogy a hosszabb ágakat nem kell feldarabolni, hanem a láng közepébe rakva megfelezhetjük, így a közepe elég, két darab lesz belőle. Szükség esetén az ágakat széthúzva könnyen eloltható, majd később az izzó végű rönkök újra könnyen meggyújthatóak.

Csillagtűz, pásztortűz

Finn tűz

Egy hosszú rönköt kettéhasítunk, vagy két rönköt teszünk egymás mellé. A begyújtást a rönkök között teljes hosszában kell végezni. A finn tűz előnye, hogy 8-10 órán keresztül egyenletes meleget sugároz, és a szakszerűen készített tűz nem igényel állandó felügyeletet sem.

Finn tűz

Máglyatűz

Soronként két-két gerenda kerül egymásra kb. 8-10 rönknyi magasságig. Az egészet középen meggyújtva erős lánggal ég. Jelzésre jól használható.

Máglyatűz

Állványos tűz

Akár mocsaras, vizes területen, de hótól lucskos földön is tüzet rakhatunk. Ehhez le kell verni párhuzamosan két-két Y alakú ágat a földbe nyílásával fölfelé. Az Y száraiba egy-egy ágat teszünk, majd merőlegesen sűrűn keresztbe rakjuk ágakkal. A vízszintes ágsor tetejére követ vagy földet pakolunk. Erre kerül rá a gyújtós és a tűz. A talaj (víz) fölött kb. 1 m magasságban rakott tűz melegítésre, főzésre is alkalmas.

Állványos tűz

Ha a tűz megvan, akkor ideje elkezdenünk a sütést-főzést. Kis segítség ehhez: Tábori konyha

Fáklyakészítés, tűzszállítás

Fáklya

Az ősember miután felfedezte a tüzet, arra is rájött, hogy a melegedésen és főzésen kívül világításra is felhasználhatja azt. Kezdetben csak a tűzrakás helyén szolgálhatott fénnyel, majd idővel igány támadt annak szállítására, hogy a lángok máshol is fényt csináljanak.

Így készülhetett el az első fáklya, melyet valószínűleg világításra, illetve más tűz meggyújtására használtak először. A természetben általunk készíthető fáklya ehhez az ősi fajtához lesz hasonlatos. Ha nincs nálunk éjjel elemlámpa, kifogy az elem, vagy csak simán egy barlangba akarunk benézni, akkor talán még a túlélőhelyzeten kívül is szükségünk lehet ilyen alkalmatosságra. A legegyszerűbb világító eszköz, melyet fáklya névvel illetünk, szurokkal bevont fenyőgallyakból készül. Ez többnyire viszonylag erős és tartós fényt ad.

A természetben viszont rendszerint se szurokkal nem találkozunk, se fenyőerdő nem esik mindig utunkba. Ilyen esetekben rögtönöznünk kell - főként olyan anyagot kell találnunk, mely jól ég, és nem csak egy pillanatig nyújt lángokat. Egy vastag ág egyik végének bevágásaiba tömködött gyanta (mely fák sérüléseiből fakadt, és gyújtósnak is kiváló), körbeszőve éghető anyaggal, ágakkal, füvekkel, esetleg (átitatott) rongyokkal, kiválóan megfelel fényforrásnak.

Egy egyszerű módja a fáklyakészítésnek, ha esetleg rendelkezünk házi készítésű ´tűzgyújtó tekerccsel´. Ilyenkor ezt egy bot végére erősítve bő 10-15 percig rendesen égő hordozható fényforrást kapunk.

Égő fáklya

A tűz szállítása

Gyakran előfordul, hogy kevés a gyufánk, esik az eső, vagy egyéb ok miatt célszerű a tüzet magunkkal vinni. Különösen, ha hideg vízben kell átgázolnunk, úsznunk, akkor minden perc késlekedés számít.

Egy legalább 400 grammos konzervdoboz oldalát több helyen lyukasszuk át késsel, majd béleljük ki nedves falevelekkel, fűvel. Ezekre tegyünk keményfa parazsat, majd a tetejére ismét nedves levelek jönnek. A dobozt egy drótra erősítve vihetjük magunkkal, és szükség esetén meglóbálva szítsuk fel a parázstüzet. Célszerű az útra még faszén darabokat is vinnünk, így a több órás vagy egy napos út közben a parazsat táplálni is tudjuk.

A tűz szállításának ez a gyakorlatban legjobban bevált, megbízható módszere.

Tűzgyújtó tekercs készítése házilag - (Fire Sticks)

A túlélés egyik alapvető feltétele majd minden esetben a megfelelő tűz előállításának képessége. Egy hosszabb túra során, vagy akár esténként a kertben is előfordul néha, hogy tábortüzet rakunk. Aki nem profi ebben, vagy csak időt akar spórolni, azoknak rengeteg lehetősége van arra, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsa.

A boltokban kaphatóak különböző hosszú ideig égő gyufák, gyújtósok, tablették (Esbit), kandallóbegyújtók vagy éghető folyadékok, benzin, alkohol, stb... Sokáig lehetne folytatni a sort. A folyékony éghető anyagokat nem szívesen cipeli a túrázó, az előre gyártott cuccos pedig nem mindig olcsó, vagy elérhető. Alább egy olyan módszert szeretnék bemutatni, mellyel magunk is készíthetünk még túra előtt olyan gyújtóst, mellyel a tűzrakás még zord körülmények között is jó eséllyel sikeres lesz.

Az ezt követő rész az mtp.info.hu oldal idézése.

Az interneten Fire Sticks néven találtam róla leírást, aminek a tükörfordítása nem tetszett, így általam a keresztségben a tűzgyújtó tekercs nevet kapta. Valójában ez nem más, mint egy gyertyaviasszal átitatott kis kartonpapír-tekercs. Még ha nincs is vészhelyzet, egy egész napos eső igencsak megnehezíti a sikeres tűzgyújtást a nap végén. A tűzgyújtó tekercs azoban elég hosszú ideig ég, hogy kiszárítsa, majd meggyújtsa a nedves élesztéket, vagy akár a vékonyabb ágacskákat is. Ha pedig sietve kellene tüzet gyújtani, például egy hideg napon történő patakba esés esetén, ahol nincs idő megkeresni a megfelelő anyagokat, akkor különösen értékelni fogjuk a gyors siker után. Erre pedig még akkor is képes, ha előtte történetesen tényleg vízbe lett merítve.

Összefoglalva tehát: a tűzgyújtó tekercs kicsi, könnyű, egyszerű, vízálló, hosszú ideig ég, könnyen elkészíthető, és ráadásul olcsó is.

Plusz érv mellette, hogy akár a melegítőtabletták feladatát is elláthatja önállóan, közvetlenül a bögrénket, konzervünket melegítve.

A leghosszabb időt a viasz felolvasztása vesz igénybe, ezért kezdjük ezzel a melót. Én azt a módszert szeretem, hogy forró vízbe merített edényben olvad a gyertya. Hogy ne kelljen összeveszni a családdal a visszal összebarmolt lábasok miatt, én készítettem alufóliából egy kis tálkát. Ebbe pakoltam az összedarabolt gyertyát.

Amikor a másik edényben felforrt a víz, a viaszos edénykét beletettem, majd amíg teljesen elolvadt a gyertya, bőven volt időm a tekercsek előkészítésére. (Ha már nekiáll az ember mindenképpen több darab készítésében érdemes gondolkodni.)

Először a kartont vágtam fel kétujjnyi széles csíkokra. Ezután a könnyebb feltekerhetőség miatt, valamint, hogy a viasz jobban átjárja, eltávolítottam a karton egyik oldalát.

Ezután feltekertem körülbelül ujjnyi vastagra (a maradékot levágtam), majd a madzaggal összekötöttem. A levágott darabot aztán tovább tekertem, amíg el nem fogy a csík. A zsinór egyik szárát egyelőre hosszabbra kell hagyni, mert annál fogva merítjük majd a viaszba.

Mártsuk viaszba a tekercseket egymás után, elég időt hagyva, hogy teljesen átitatódjon a papír.

Amikor kihűlt és megszilárdult mindegyik, ismételjük meg a procedúrát még legalább egyszer, további bevonatot adva a tekercseknek. Ha befejeztük a mártogatást levághatjuk a kiálló zsinórokat, és gyakorlatilag készen vagyunk.

Végül egy kis gyakorlati próba... Mivel még nem próbáltam ezelőtt, elsősorban csak magában meggyújtva arra voltam kiváncsi, hogy a máshol olvasott 8-9 perces égésidőre valóban képes-e egy kis tekercs karton? Gyufával minden gond nélkül sikerült meggyújtani. 2 perc után így festett:

5 perc után pedig így:

9 percnél még mindig gond nélkül, teljes erővel égett. Aztán hirtelen csökkenni kezdett a láng, és mire bekapcsoltam a fényképezőt, és elhelyezkedtem a kattintáshoz, már el is aludt. A kép a 10. percnél készült.

Némileg meglepett, hogy a tekercs végig egyben maradt. Megpiszkálva a maradékot azonban szinte atomjaira esett, és csak a papír égéstermékeként jól ismert pillekönnyű hamu maradt.

Kipróbáltam ennek az elkészítését a Köveskáli táborban még 2014-ben, és valóban jól működő módszer. 12-15 percig bőven ég a lángja.

Éghető anyagok, gyújtósok, fafajták

Tűzgyújtáshoz leggyakrabban fákat, és egyéb növényeket használunk. Ezek összetétele, nagybani ismerete megkönnyíti a tűz jellegének megfelelő fafajta kiválasztását.

A száraz fa fő alkotó részei: 40-50% cellulóz, 20-28% hemicellulóz, és 22-30% lignin. Ezen kívül, mint közismert, olajokat, zsírokat, csersavat és gyantát tartalmaz.

A frissen vágott fa nedvességtartalma 25-50%, míg a levegőn kiszáradt fa mindössze 10-20% vizet tartalmaz. Kémiai összetételük a víz nélkül 50% szénből, 43% oxigénből, 6% hidrogénből, és némi nitrogénből, valamint ásványi elemekből áll. Tűzrakásnál néha jól megfigyelhető, hogy gyakran még nem a fa felülete, hanem először a belőle kiáramló gázok égnek.

A fák fűtőértéke 2800-3800 kcal. Ez természetesen légszáraz állapotban értendő. Mivel a fák vízfelvevő és vízleadó képessége nagy, így a vízzel telített fák fűtőértéke akár az előbbi érték 1/10-e is lehet. A nedves fában ugyanis a víz elzárja a levegő útját. Gyújtósnak megfelelő (szigorúan száraz) anyagok:

Vatta, száraz fű, gyanta (fák váladéka, mely a sérüléseit fedik be; főleg fenyőknél), papír, forgács, száraz levél (bár ez inkább csak füstöl), tapló (Hajdan fakalapáccsal szétvert és hamulúgban vagy salétromban gondosan kifőzött taplót használtak. Valójában taplónak használhatunk papírt vagy nyírfakérget, porrá morzsolt korhadt fadarabokat, száraz nádat, pehelytollakat, száraz füvet, száraz mohát, a ruhánkból szövetszálakat stb. A száraz falevél nagy felülete elzárja az oxigén útját a lángtól, ezért erre a célra kevésbé alkalmas, de ha finomra törjük és van valamilyen eszközünk, amin összegyűjtjük, akkor ez is jó lehet. Megfelelő szikrakeltő eszköz esetén száraz fenyőtűk is alkalmasak a célra.)

A gyújtós doppingolására, esetleg helyettesítésére különböző folyadékokat is használhatunk, pl. tiszta alkoholt, vagy (seb)benzint.

Tűz álcázása, nyomainak eltüntetése

Bizonyos esetekben fontos lehet a tűz álcázása - hogy a hője vagy a fénye ne áruljon el minket. Erre szélsőséges esetekben háború esetén van példa, de egy vadászat vagy vadles folyamán sem lényegtelen, hogy az állatok hamarabb észrevesznek-e minket, mint mi őket.

A lángok elrejtésének egyik módja, ha megfelelő tüzet rakunk, például ´Polinéz tüzet´, mely ráadásul hamar el is folytható kialakításának köszönhetően.

Polinéz tűz

A másik módszer, ha rejtjük valahogy a tüzet. Erre kiválóan alkalmas akár maga a helyszín is, például sziklaüreg, barlang, vagy sziklafal melletti rész, ahol maga a természet takarja a lángokat is és a hőt is a kíváncsi vagy nemkívánatos szemek elől.

Ha nem tudjuk felhasználni magát a természetet ahogy van, akkor kis alakítást kell végeznünk rajta. Egy kis falféle építése fából, avagy hőtükör segítségével épített álca szintén megoldhatja gondunkat, ráadásul ez utóbbi még fokozza is tüzünk hatékonyságát, mindamellett, hogy véd az illetéktelen tekintetektől és széltől is.

Tűz a barlangban

Tüzünk nyomainak eltüntetésére szintén nem csak kirívó esetekkor lehet szükség. Mindenesetre e feladat véghezviteléhez legegyszerűbb módszer, ha a már nem forró (mondjuk vízzel leöntött) hamut, visszamaradott fát, és kormos dolgokat elássuk, és növényekkel, földdel álcázzuk a betemetett gödör helyét.

Fontos figyelni arra, hogy a nem teljesen eloltott tűz napokig izzhat még a föld alatt, súlyos erdőtüzeket okozva! (Tőzeges talaj esetén akár évekig is követhető a föld alatti égés és pusztítás...)

A tűzgyújtás szabályai; teendő tűz esetén

A magyarországi erdőtüzek 99%-át emberi gondatlanság vagy szándékosság okozza. Az erdőtüzek nemcsak komoly anyagi kárt okoznak, hanem elpusztítják a védett élőlényeket és azok élőhelyét, egyes esetekben pedig emberi életet is veszélyeztethetnek.

Az erdőtüzek okozta károkat megelőzni lehet eredményesen, amikor fellobbantak a lángok, már csak a kármentés marad. Ezért nagyon fontos ismerni és betartani a tűzgyújtáshoz kapcsolódó írott és íratlan szabályokat.

Erdőterületen kizárólag az erre kijelölt helyeken rakjunk tüzet. A kiépített tűzrakóhelyek környékén általában padokat, asztalokat, hulladékgyűjtőt, esetenként esőbeállót is találunk. Aki a kijelölt tűzrakóhelyeken kívül gyújt tüzet, az szabálysértési bírságra számíthat. (Megj.: túráink során nem mindig találni ilyen tűzrakóhelyet, pláne nem a kellő időben és területen. Így előfordulhat, hogy nem ilyen helyen csiholunk tüzet - de ez esetbe persze még fokozottabban figyelnünk kell, és biztosítani a továbbterjedés ellehetetlenedését.)

Tűzgyújtási tilalom esetén tilos az erdőben és annak 200 méteres körzetében tüzet gyújtani. A tilalom vonatkozik a kijelölt tűzrakóhelyekre is. Az országos tilalmat a földművelési miniszter rendeli el. (Megj.: hogy most melyik hülye politikus melyik tárca élén, arról fogalmam sincs.) Indokolt esetben egy-egy térségre vonatkozóan az erdőgazdálkodó is korlátozhatja a tűzgyújtást. A tilalom tényéről hivatalos közleményekből és a sajtóból lehet tájékozódni, de az adott területet kezelő erdészet is szívesen ad információt az esetleges korlátozásokról. A tilalom minden esetben visszavonásig érvényes. Leggyakrabban március-április és június-augusztus hónapokban rendelik el a tilalmat.

Tűzrakáshoz az erdőterületen található hullott, száraz faanyagot használhatjuk. Ne törjünk le azonban ágakat (Megj.: persze az egyértelműen száraz ág kivétel, és jó tüzelőanyag is.), és semmi esetre se vágjunk ki élő fát!

(Megj.: Fontos, hogy a tűzrakóhelyet kerítsük el; pár szikadarab vagy farönk kiválóan alkalmas erre a célra. Ezenfelül a környékéről távolítsuk el a száraz leveleket és éghető anyagokat; illetve ne rakjunk tüzet olyan helyen, ahol a fejünk felett pár méter magasan fa vagy lombkorona van.)

A bográcsozás, szalonnasütés közben keletkezett hulladék egy részét elégethetjük a tábortűzben. Ne égessünk azonban műanyagot (pl. flakonokat, üdítős palackokat) vagy fém tárgyakat (pl. konzervdobozt). Ezekből egyrészt a környezetre veszélyes égéstermékek szabadulnak fel, másrészt nem égnek el teljesen, és programunk után másnak kell eltakarítani a maradványokat a helyszínről. (Megj.: A megmaradó szemetet vigyük magunkkal, semmi esetre se hagyjuk a még telepített kukákba sem. Fene se tudja mikor ürítik azokat.)

Távozás előtt biztonságosan oltsuk el a tüzet! Hagyjuk először leégni, majd legjobb, ha a parazsat vízzel lelocsoljuk. Ha nincs elegendő víz a közelben, akkor földdel, kővel fedjük le a parazsat. A még égő, parázsló, vagy füstölő tüzet semmi esetre se hagyjuk magára!

Szeles, száraz időben különösen ügyeljünk a tűzrakásra és annak megfelelő eloltására.

Pilisi Parkerdő Zrt. weboldaláról átvett szabályok, saját megjegyzésekkel - Plusz info
Szabályos tűzrakóhely

Teendők tűz esetén

Erdőtűz

A tűz, mint fegyver

A tűz fegyverként való felhasználása úgy működik, ha lényegében rágyújtjuk az erdőt, szántót az ellenségre. Mivel nincs háborús helyzet, és a természet írtását még abban az esetben is elítélem, ha életveszély van, így ugyan megírtam ezt a részt is, de inkább nem osztom meg a módszereket és a lehetőségeket. Nem hiányzik, hogy alkalmazza valamelyiket valamelyik élethez jogosulatlan agyament...

De ígérem, ha kitört a III. világháború, közzéteszem eme módszereket is ...


| www.turaoldal.hu | 2011-2017 | V, K | Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet | info@turaoldal.hu |