Kinizsi 100 TT » 2019.05.25-26.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok Kinizsi100: A 22(3)-as (túrázó) csapdája

Viktor 2 éve teljesítette a túrát, így most is elnézett kalandozni kicsit

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(1) »

Kinizsi100: A 22(3)-as (túrázó) csapdája

A péntek esti 5 sör után, 5 óra alvást követően reggel 5-kor keltem, hogy elinduljak a Kinizsin (csupa 5-ös ). Békásmegyeri regisztrációs sorbanállás követően venni szerettem volna egy bögrét és egy pólót... és hoppá, nincs meg a pénztárcám: gyorsan visszamentem a regisztrációhoz, ahol is egy szervező épp kiabálta:
´Valaki itt hagyta a pénztárcáját!´

A regisztrációs izgalmakat kiheverve aztán beálltam a nevezők sorába is, és nemsokára már indulhattam is: 7:20-kor (összesen 1 órát töltöttem a rajtban így).

Ezüst-hegy, Kevély, Hosszú-hegy, Pilis hegyek következtek a maguk emelkedőivel, az idő nagyon szép volt. Ennek következtében a pólóm úgy nézett ki, mintha a kesztölci lányok már levizeltek volna, ugynais izzadtam, mint egy ló. A fent említett hegyekről csodás kilátás nyílt a tájra, így hát fotóztam is párat. Külön élmény volt, a Pilisre felfele menet egy óriási (1-1.5 méteres) erdei siklót fotózni. Nem futottam szinte egy lépést sem... terv szerint Kevély-nyeregtől Csobánka temetőig terveztem egy futást, de a sár ezt a tervemet felülírta . Amúgy a Pilis-nyereg előtti és Kevély-nyereg utáni sarat leszámítva nem volt vészes a terep (igazából ezeken a helyeken sem annyira...). Pilis-nyerget az előre eltervezett 5 óra alatt értem el: megcsapant vízkészletem pótoltam, és egy Cappy-t is betoltam az ebédem mellé. Ebéd gyanánt egy szendót kajáltam némi diákcsemegével: a kesztölci HotDogMen-re tartogatva ebédem másik felét. Kesztölcön a levendula fröccsös stand megelőzte a HotDogMen-t, és itt kolbászos hot-dog illata is megcsapta az orrom, így végül itt kajáltam (kísérőnek meg levendula fröccsöt ittam). A kesztölci lányoknál nagy sor volt, és nekem még maradt vizem, így most kihagytam a frissítési lehetőséget, Dorogon viszont muszáj volt betérnem a Molnár sörözőbe inni egy kólát, és feltölteni a vízkészleteket, mert... tartottam a Getétől. Nem véletlen, ugyanis a napos hegyoldalon alaposan kifáradtam. A felmenetelnél már csak a lemenetel volt izgalmasabb . Egy mögöttem jövő túrázó költői kérdésén röhögtem el magam: ´mi lesz eztuán, egy szakadékba kell leugrani...?´. Gete után jött a katlan, majd a Kő-hegy: ezek végképp kifacsartak, mint egy darab citromot, de végül csak beértem Mogyorósbányára: itt zsíros kenyerekkel és kólákkal próbáltam magam rávenni magam a továbbmenetelre: sikeresen! 12.5 órám volt teljesíteni a maradék távot (ami majdnem féltáv).

Mogyorósbánya utáni rész az egyik kedvencem: talán azért, mert a katlanban elszenvedett élmények még erősen élnek az emlékezetemben, és ez a rész éles kontraszt ehhez képest... 5 óra körül járt az idő, és az erdő kezdett elcsendesedni: madárcsicsergés és nyugi. A terep meglehetősen baráti: enyhe emelkedő, barátságos erdő. Sem Szent-kútnál, sem Pélieföld-szentkereszten nem álltam meg frissíteni, úgy gondoltam friss vagyok én eléggé . Bika-völgybe ismét ott állt a HotDogMen autója, de egy falatot nem tudtam volna ennni... egy kólát azért tartalék gyanánt vettem, és irány tovább Pusztamarót felé. Felelé itt egy túrázó társammal beszélgettem: mondtam neki, hogy vannak kétségeim, hogy végig tudok e menni, ő mondta, hogy ne adjam fel: jól esett a bíztatás, de Pusztamaróton muszáj voltam megállni, ismét inni egy kólát. Pusztamaróton majdnem ottmaradtam, de még továbbmentem, 2 km-t: a Gerecse oldálban lévő sziklákon a bal lábam annyira megfájdult, hogy muszáj voltam megállni: fel is adtam (hivatalosan itt először), és a Mária-kegyhely padjain lefeküdtem aludni. 1.5 óra pihenés/alvás után tovább indultam, mivel nagyon fáztam. Gerecse üdülő környékén ért utol a két seprű. Mondtam nekik, hogy feladom, mivel 30 km-t 6.5 óra alatt ebben az állapotomban nem tudok megtenni. Ők bíztattak, hogy próbáljam meg. A lábam egész jó volt sík terepen és lefele, így hát megiramodtam 4.5-5 km/h-ás tempóval. Bánya-hegy már majdnem zárt, mire odaértem, de azért kaptam még teát: ez nagyon jól esett, majd indultam tovább, ahogy az erőmből telt. A seprűk Bánya-hegyről utánam indultak, de persze hamar utolértek. Megint mondtam nekik, hogy nem fog sikerülni... szintidő alatt legalábbis biztos nem. Megint bíztattak, így ismét próbáltam gyorsítani, még futni is kicsit. A Vértestolnai elágazásnál azonban döntöttem, hogy kiszállok: a maradék 22-23 km-t még le tudtam volna bicegni, de sok értelmét nem láttam. Tudom, ez a bizonyítvány magyarázása, de nem akartam kockáztatni egy esetleges lesérülést. A szintidő már biztosan elúszott. Sajnáltam nagyon: talán ha nem állok meg aludni a Gerecse oldalában, akkor meglett volna a túra, de ki tudja lehet akkor lesérülök... Vértestolnán több mint 1.5 órát vártam az első buszra, és mivel ez egy völgyben fekvő település, ahol meg tud ülni a hideg levegő... így alaposan átfagytam.

Így hát nem sikerült kétszeres teljesítővé avanzsálni, talán jövőre!

Viktor