www.turaoldal.hu
Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet
Végh Viktor, Koczog András
2011-2019
info@turaoldal.hu
fb.com/turaoldal.hu

Facebook

Házi- és haszonállataink

Túra közben az erdőkön-mezőkön előforduló vadakon túl, sok, az ember társaságában élő állattal találkozhatunk. A kutyák, lovak, szarvasmarhák ´féle´ jószágokon túl igyekszünk bemutatni az őshonos fajtáinkat is, például a rackajuh és magyar szürkemarha képviseletében. A kedvtelésből tartott egzotikus állatokkal a cikkben nem foglalkozunk.

Nem törekszünk a magyar házi- és haszonállatok mindegyikének precíz bemutatására, de igyekszünk egy átfogó képet alkotni, hogy természetjárás közben mivel is találkozhatunk.

Egy hasonló bejegyzésben már összeszedtük Magyarország ragadozóit és Magyarország kétéltűit, ott is a Magyarország élővilága [elovilag.turaoldal.hu] társoldalunkat hívtuk segítségül.

Főképp azon fajok szerepelnek a következőekben, melyekkel találkozhatunk egy túra folyamán, avagy akiknél akár mi magunk is választhatjuk a gazdaszerepet.

A háziállatok nem- és csoportfüggő elnevezéseiben is igyekszünk kicsit rendet tenni, a cikk végefele találhatóak meg az infók - a jellemző magyar háziállatok felsorolásával együtt.

Létrehozás dátuma: 2019.06.20.
Utoljára módosítva: 2019.06.29.
Írta: András,
   » Természet    » Élővilág    » Érdekes    » Biológia    » Oktatás

Háziasított állataink

A házikedvenceink, háziállataink és haszonállataink többsége háziasítás útján nyerte el a mostani alakját, így elöljáróban talán érdemes pár szót ejteni magáról a háziasításról (domesztikációról). A Wikipedia megfogalmazásában: egy vadon élő növény- vagy állatfaj egyes állományait mesterségesen szabályozott termesztésbe vagy tenyésztésbe vonják, és eközben mesterséges szelekcióval új fajtákat hoznak létre. Ennek oka és célja is többféle lehet, attól függően, hogy miként is szeretné az ember ´használni´ az adott állat- vagy növénycsoportot.

Aki elhagyta már valaha a betondzsungelt és legalább kirándult egy keveset, az jó eséllyel találkozott már lovakkal és szarvasmarhákkal - kutyát és macskát pedig mindenki látott már. A szerencsésebb megfigyelhetett juhokat és kecskéket is, de az aktív természetjáróknak talán volt már szerencséje rackajuhokhoz, mangalicákhoz és szürkemarhákhoz is, nem is beszélve a szárnyasokról, melyek szintén a természettel szoros kapcsolatban lévő falusi élet jellemzői.

Előző mondatomból látszik is, hogy a cikk főképp a városban élő természetjáróknak szól, bár remélem mindenki hasznosnak találja az olvasmányt.

A fentebb már említett cikkben összeszedtük hazánk ragadozóit, ott a Háziasított ragadozókról is ejtettünk pár szót - így a kutyával, macskával és vadászgörénnyel nem foglalkozunk eme írásunkban.

Háziméh

Amikor háziállatokról beszélünk, sokan csak a négylábúakra gondolnak, esetleg a baromfiakra - az elvetemültebb gondolkodók például tudják, hogy itthon struccokat is tenyésztenek, vagy kedvtelésből akár kígyók is tarthatóak - ellenben a háziméh keveseknek fog eszébe jutni egyből. Az egyetlen háziasított rovarunk (legalábbis ha leszámítjuk a nem honos selyemhernyót) úgynevezett államalkotó rovar, akár tízezer egyednél is több élhet együtt a kasban.

A méhcsaládot különböző kinézetű és eltérő funkciót betöltő egyedek, kasztok alkotják. A királynő a legnagyobb a maga 22 mm-es hosszával, a herék 2 cm-esek, a dolgozók pedig bő 1,5 centi hosszúak. Színük fajtától függően az aranysárgától a sötétbarnáig (feketéig) változik, jellemzően csíkozott a potroh.

Az ember a méhet főképp a mézéért tartja. Ezen rovarok kommunikációja igen fejlett, rengeteg tudós tanulmányozza az életüket. A rajzásuk, hierarchiájuk, fészeképítésük, mézelésük, táncaik, védekezésük megfigyelése igen érdekes és tanulságos lehet. Háziasításukra 6000 éve került sor, de még ma is rengeteg a megválaszolatlan kérdés, főképp a kommunikációjuk összetettségével kapcsolatban.

A tudósok szerint a méhek kipusztulását az emberiség egy évvel sem élné túl. Már csak azért is megérné jobban is vigyázni a természetre, környezetünkre.

Szarvasmarha
Őstulok

A baromfiak tárgyalása előtt most következzenek az emlősök, azon belül is talán az egyik legfontosabb haszonállatunk, a szarvasmarha. Őse a mára kihalt őstulok volt, mely háziasítása több ezer évvel ezelőtt kezdődött.

A majd egy tonna tömegű őstulok az összes házi szarvasmarhafajtának az őse, de a domesztikáció után még párezer évig fennmaradt, 1627-ben halt ki.

A házi szarvasmarha ma leginkább a teje és húsa miatt van tartva, régebben jelentős volt az igavonásban is. Ezeken túl felhasználják a tülkét, valamint a bőrét - ritkábban patáját és csontjait is. Kimutatták, hogy a nevén szólított marha, tehát akire nem csak ´egy a csordából´ szemlélettel tekintenek, több tejet ad, mint amúgy tenné. Megkülönböztetünk tejhasznú fajtákat, húsfajtákat és kettős hasznosításúakat.

A magyar tarkamarha és a magyar szürkemarha is a házi szarvasmarha magyar fajtái. A marhák elnevezései igen sokszínűek, részletesebben:

Magyar szürkemarha

Az őstulok másik háziasított fajtája a törvényileg védett hungarikum, a magyar szürkemarha, avagy magyar szürke szarvasmarha. A ´60-as években érte el az egyedszámuk a mélypontját, azóta szerencsére folyamatosan emelkedik a számuk. Húsuk értékes és finom, de ma elsősorban turistalátványosságként tartják.

A bikák tömege szűk tonna, a teheneké pedig bő fél tonna. Mara gyakran erősen kiemelkedő. Lábainak felső része erős izomzatú. Tejtermelése nem jelentős (évi átlag 1, max 4 tonna), szemben a házi szarvasmarha akár 10 tonnás tejadásával.

Intelligens és igénytelen állat, betegségekkel szemben ellenálló. A tehén borjához nagyon ragaszkodik, félti és aktívan védi.

Házinyúl

Az óriások után szemezzünk kicsit egy apróbb állattal; a tapsifülesek üregi nyúlból olyan 1000 éve háziasított példánya következik, a házinyúl. Haszonállatként a húsa és préme jelentős, de házikedvencként és laborállatként is tartják. Tömege valahol 1,5-12 kg között alakul, ehhez társul a 0,5 méter ± 20 centis hossza.

Hatalmas fülük a hallásuk kifinomultságát is segíti, viszont elsősorban nagy felületének a hőleadásban van fontos szerepe. Végtagjainak kialakulása az ugráló helyváltoztatásukat segíti elő - izmos hátsó lábaival métereket képes egy szökkenéssel megtenni.

A nyúl kiváló táplálékforrás, feldolgozása a gyakorlottabbaknak kevés időt vesz igénybe - a linken részletes leírás is található a folyamatról. Az állat tarkójára mért erős ütést követően egy nyaki metszéssel alaposan ki kell véreztetni, majd a bundájától való megszabadítás után lehet elvégezni a bontást és a hús fejtését. A műveleteket (legalább a hús fejtése előtt) érdemes úgy végezni, hogy a nyulat közben a hátsó lábainál fellógatjuk.

Érdekesség, hogy a nyúl hiába volt viszonylag elterjedt, csak a középkor után vált könnyen hozzáférhetővé - előtte csak a kastélyok és kolostorok lakói voltak.

Az egyik legnemesebb, ember mellett élő állat a , mely tekintélyt parancsoló küllemével, erejével és intelligenciájával méltán érdemli ki a képzeletbeli dobogós helyezést háziállataink között.

Általában a ´ló´, mint faj kifejezés alatt a házi ló és a vadló formákat értjük - itt is érdemes azonban tudni, hogy ma már nincsen őshonos vadon élő lófaj, a természetben található lovak is csak a háziasítás után visszavadult állatok (ez alól talán kivételt képez a mongol vadló - de a DNS-vizsgálatok során ez is megdőlni látszik).

Az első háziasítása bő 4000 évvel ezelőtt kezdődött, akkor elsősorban hadászati célokra tenyésztették az állatokat - míg a kengyelt, nyerget és sarkantyút csak nem sokkal Krisztus előtt kezdték el használni velük.

Később a lovak több ´területen´ is elterjedtek - a harcmezőkön túl használták a mezőgazdaságban, teherszállításban, fuvarozásban - a lovagkorban is népszerű állatok voltak, de ma is összefuthatunk velük - néha még a régi ´funkciójukat´ betöltve is. Míg teherhordásban és mezőgazdaságban ma már nem az övéké a vezető szerep; erdészeti munkákban, szarvasmarhák befogásában, de akár egyes hegyi mentőfeladatokban is egyszerűbb lehet velük a munka, mint gépekkel.
Munkák a lóval az idők folyamán:

Munkabírásuk és képességeik miatt elsősorban dolgoztatják őket, de a húsukat, tejüket, bőrüket és csontjukat is felhasználják/felhasználták.

A lovak és szamarak is páratlanujjú patások - ma már csak 3 családja él e rendnek: a lófélék, a tapírfélék és az orrszarvúfélék.

Társas lények, a kommunikációja, intelligenciája és tanulási képessége kiemelkedő.

Háziszamár
Öszvér

A háziszamár az afrikai vadszamár leszármazottja. A hideget és nedvességet nehezebben viseli, így főképp a szárazabb-melegebb területeken tenyésztik és fogják munkára.

Nyugodt állatok, így közel veszélytelen a velük való foglalkozás. Vemhessége a lóénál hosszabb ideig tart, bő egy év után ellik csak meg. A kis szamár 3 éves korára lesz teljesen fejlett, majd akár az 50 éves kort is megélheti.

A ló és a háziszamár hibridje az öszvér. A lóöszvér mindkét faj jó tulajdonságait hordozza, így erős-szívós és igénytelen állat. Az öszvérek az anyjukra hasonlítanak - a lóöszvér anyja a ló, míg a szamáröszvéré a háziszamár. Színüket mindig a ló felmenőjüktől öröklik.

A lóöszvér a lókanca és a szamárcsődör szerelemkölyke - erősebb, ellenállóbb és hosszabb élettartalmú, mint szülei. Termete és teherbírása hasonló a lóéhoz, de szívósabb és erősebb is annál. Hangja a szamáré. Jóval nyugodtabb állat, mint a szamáröszvér. A szamáröszvér (lócsődör és szamárkanca felmenőkkel) az előbbinél jóval ritkább - jóval több a szamárjelleg benne, ellenben a hangja a lóéhoz hasonló. Szaporodni egyik féle öszvér sem tud, vagy csak nagyon ritkán.

Főképp teherhordóként és igavonóként használják, de néha hátasnak is befogják. Az öszvércsődöröket ivartalanítják (az öszvérkancáktól eltérően ők kivétel nélkül sterilek), mert a párzási hajlama azért megmaradt - egy begerjedt hím öszvér pedig igen veszélyes lehet, hisz még a lónál is erősebb állat.

Házisertés
Mangalica

Az előző állatokat (lóféléket) jórészt a munkájukért tartották, a következőek viszont szinte kizárólag a testrészeik fogyasztása és felhasználása céljából vannak nemesítve. A házisertés, avagy közismertebben disznó, a vaddisznók háziasított fajtája.

Testük nagy és zömök, tömege akár a 600 kilót is elérheti. Nagyrészt a húsa és zsírja miatt tenyésztik, de a bőrét is felhasználják. Kiváló szaglása miatt néha értékes szarvasgombát is kerestetnek vele.

Mindenevő állat, így elfogyasztja a növényeket, gombákat, állatokat (rovarokat és alacsonyabb rendű állatokat is) - de még a dögöket is. Ez utóbbi kedvtelése veszélyforrást is jelenthet, hisz még az elzárt disznók is juthatnak fertőzött rágcsálóhúshoz.

A mangalica (a szürkemarhához hasonlóan) törvényileg védett hungarikum, szintén a vaddisznó egyik háziasított formája. Húsa finom és értékes - bár a kutatások nem támasztják alá azt a szívesen hangoztatott feltételezést, hogy a zsírja kevesebb koleszterint tartalmazna, mint fajtársai.

Házikecske

A házikecske a vadkecske háziasított alfaja, egy kérődző párosujjú patás. Az egyik legrégebben háziasított emlős, a húsát, tejét és bőrét is felhasználják. Bő 500 fajtájának egymilliárd egyede élhet bolygónkon.

Ahol nem mérsékelték és szabályozták a kecsketartást, ott a terület jó eséllyel elkarsztosodott vagy elsivatagosodott. Idővel itthon olyannyira tiltották-szabályozták az állat tartását, hogy az 1600-1800-as években csak a rászorulóknak-szegényeknek engedték ezt meg, hogy pár egyedet legeltessenek a mezőkön. A gazdagabbak és nemesek így nem tarthattak kecskét, az állat így lett a szegénység ´jellemzője´.

Az állat tömege a pár tucat kilótól kezdve a mázsát is meghaladhatja. Szarva fajtajelleg, rengeteg féle mérete és alakja ismert. Pupillájuk érdekes - vízszintes és közel téglalap alakú, mely a világos szemszíne miatt jól kivehető.

Jellemző rájuk a kíváncsiság és a remek mászó- és egyensúlyozóképesség. Fákra és közel függőleges sziklafalakra is gond nélkül felkapaszkodnak. Közeli rokonaik a zergék és alpesi kőszáli kecskék - velük volt szerencsénk az Alpok túráinkon is találkozni, és érdekes élmény, hogy a sziklafal, aminek megmászása nekünk több óra volt, ők pár szökkenéssel abszolválták.

Juh
Magyar racka juh

A juh az egyik legigénytelenebb háziállatunk, szinte a füvön is elél - táplálkozik, éjszakázik, telel, szaporodik - természetes körülmények között. Kérődző állat, a magyarság legfontosabb háziállata a ló után. A muflon háziasított alfaja.

Marmagasságuk nincs meg egy méter, tömegük fél-egy mázsa körül mozog. Évente átlag 3-6 kg gyapjút adnak az egyedek, melynek bő fele a ´tiszta´, hasznosítható gyapjú.

Gyapját, bőrét, tejét és húsát is felhasználják - könnyű tarthatósága és sokszerű felhasználása okán a mai napig kedvelt háziállat, nyájait sokfelé legeltetik országszerte. Egyedeinek elnevezése:

Egyik fajtája a honfoglalás óta velünk élő fehér vagy fekete magyar racka juh, mely legfőbb jellemzője a sokszorosan csavart, fél méter hosszú, egyenes szarv. Gyapja nem túl értékes, és húsa bár finom és tápláló, nem gazdaságos - ellenben jó tejelő. Ma már főképp turistalátványosságnak tartják (illetve a genetikai sokszínűségének megőrzése végett is tenyésztik).

Házi pulyka

A házi pulyka a vadpulyka egyik alfajából lett háziasítva bő 2,5 évezrede, Amerikában. Húsa és tojása végett tenyésztik. A madarak tömege 4-10 kg között mozog, hosszuk 1-1,5 m.

Fejük és nyakuk csupasz, így kékes rücskös bőrük jól látható. Bogyókat-magvakat és gerincteleneket fogyasztanak.

Kedvelt ábrázolása a kakasnak a széttárt faroktollakkal való dürgése. A tojók fajtától függően évente 20-50 tojást raknak.

Házilúd

A házilúd (avagy háziliba) a nyári lúd háziasított alfaja - az emberrel élő egyik legrégebbi baromfi.

Vízi életmódhoz alkalmazkodott állatok, ez leginkább ´vízálló´ tollazatukban, úszólábukban és csőrük felépítésében mutatkozik meg. Szeretnek úszni, bár nem annyira műveli ezt jól.

A madarakat főképp a húsukért és tollukért tenyésztik, értékes még a májuk és tojásuk is. Tömegük bő 10 kg is lehet. Ősük csak időszakosan rakott tojást, de a nemesített formák már akár folyamatosan is tojnak, pár hónap szünetekkel.

Gyors értékesítésük-hasznosításuk végett sokszor előfordul a még élő állat tépése is (2-4-szer is a több toll nyeréséhez), illetve a májuk és hústömegük növelése érdekében a tömés is. Az élő tépés szerencsére mára tiltott az EU-ban.

Egyik fajtája a magyar lúd, mely védett háziállataink egyike. Mája igen értékes, főképp ezért tenyésztik. Két változata a sima- és a fodrostollú magyar lúd.

Házityúk
Háziasított gyöngytyúk

A bankivatyúk háziasított formája a házityúk, melynek mára már rengeteg fajtáját tenyésztették ki, különböző méretekkel, tollazattal, tojóképességgel és tűrőképességgel. Egyik fő jellemzőjük a taraj és a csőr alatti bőrlebeny. A kakas általában díszesebb a tojónál, illetve idősebb korára hegyes sarkantyút is növeszt.

Tömegük a 10 kilót is elérheti, illetve a tyúk akár évi 300 tojás rakására is képes lehet. Magvakat, gilisztákat, csigákat, rovarokat, és egereket zsákmányolnak - bár röpképtelenek, így nem jellemző rájuk a `vadászszellem´.

Háziasítására bő 4000 évvel ezelőtt kerülhetett sor.

A háziasított gyöngytyúk az egyetlen afrikából származó baromfi, őse a sisakos gyöngytyúk. Európába a 14. század előtt került.

Húsa a vadmadarakéhoz, főleg a fácánéhoz hasonló. A nem téli időszakban 60-120 tojást raknak, melyek vastag héjuknak köszönhetően sokáig eltarthatóak. Súlyuk a házityúkénál jelentősen kevesebb, 2 kg alatti.

Postagalamb

A postagalamb a házi galamb egy formája, így a szirti galamb egyik alfaja, melyet bő 2500 éve háziasítottak.

Nagy távolságokból is hazatalálnak, így alkalmasak üzenetek továbbítására. Először Kr. e. 500 környékén használták hírvivőként ezen madarakat.

Testük 30-35 centi hosszú, melyhez legföljebb 400 grammos tömeg társul.

Csőrükben egy vasoxidokat tartalmazó idegi struktúrát használnak a tájékozódáshoz, bár egyes kutatások szerint a Föld mágneses mezejének változásainak érzékelése segíti őket a tájékozódásban, megint más tudósok a szaglásukat nevezik meg az oknak, hogy hazatalálnak.

Természetesen minden háziállatot nem lehet egyetlen cikkben felsorolni, főképp nem az összes alfajukkal, változatukkal együtt. Reméljük ez a kis írás segít a túra során látott háziállatok beazonosításában, illetve ezen infókkal talán a találkozó is kellemesebb lesz, hisz már nem csak egy idegen állattal állunk szemben, azt is tudjuk már, hogy ´mit keres itt a mezőn´, mi is az állat ember melletti ´feladata´.

Kellemes túrázást, természetjárást!

András

Háziállatok elnevezései

A háziállatok elnevezései kortól és nemtől függően, illetve a csoportjuk nevei:

Faj/fajta Hím Nőstény Fiatal Csoport
Szarvasmarha
Magyar szürkemarha
bika, ökör tehén borjú, tinó, üsző gulya, csorda

Háziszamár
Öszvér
mén, csődör kanca csikó ménes
Házisertés
Mangalica
kan, ártány koca, emse malac, süldő konda, csürhe
Házikecske bak anyakecske gida, gödölye nyáj
Juh
Magyar racka juh
kos, ürü jerke bárány, toklyó nyáj
Házinyúl bak nőstény szopós, süldő
Kutya kan szuka kölyök falka
Házimacska kandúr nőstény kölyök
Házilúd gúnár tojó csibe
Házityúk
Háziasított gyöngytyúk
kakas, kappan tojó, kotlós csibe, jérce, csirke
Házikacsa gácsér tojó csibe
Házi pulyka kakas, bak tojó csibe
Postagalamb hím tojó fióka
Háziméh here királynő, dolgozó kas

További csoportnevek: csapat, raj (méhek, halak), sereg, boly (hangyák).

Nem kifejezetten háziállat, de a szarvasnál is külön név létezik a hímre (bika), a nőstényre (tehén, ünő), valamint az utódra (borjú), amelyek egyaránt a szarvasmarha elnevezéseiből erednek. A borjú használatos még a fiatal bivalyra, elefántra és bálnára is. Az őznél a megfelelő nevek a bak, a suta és a gida. Madaraknál a nőstény tojó, az utód pedig fióka.

| www.turaoldal.hu | 2011-2019 | Végh Viktor, Koczog András | Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet | info@turaoldal.hu |