Nem vagy bejelentkezve! A Kapcsolat résznél ezt megteheted, avagy regisztrálhatsz is ott. Néhány tartalmat az oldalon csak belépve érhetsz el!
www.turaoldal.hu Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet |
Koczog András 2011-2024 info@turaoldal.hu fb.com/turaoldal.hu |
Nem vagy bejelentkezve! A Kapcsolat résznél ezt megteheted, avagy regisztrálhatsz is ott. Néhány tartalmat az oldalon csak belépve érhetsz el!
Az itteni oldal igaz, nem kapcsolódik szorosan a túrázáshoz, de azért hiszem, hogy van itt helye ennek is. Szerepeljenek tehát itt a Magyarság jelképei, ünnepei és ereklyéi - azért a természetjárás kellőképp kapcsolódik a történelmünkhöz is.
A Szent Jobb magyar nemzeti és katolikus ereklye, amely feltételezetten Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze. Az ereklyét a budapesti Szent István-bazilikában lévő Szent Jobb-kápolnában őrzik.
Szent László hermája egy ereklyetartó, a magyarság harmadik legfontosabb történelmi ereklyéje (a Szent Jobb és a Szent Korona után). Az 1095-ös halálát, majd az 1192-es szentté avatását követően a sírját felnyitották, testét az őt megillető díszes sírba helyezték, ám koponyáját egy külön ereklyetartóba tették, hogy vallásos tisztelet tárgyává tegyék.
Magyarország Zászlaja Magyarország hivatalos állami jelképe és egyben a magyarság egyik nemzeti jelképe. A hivatalos állami és polgári zászló három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll.
´Magyarország Címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.´
A koronázási jelvények az uralkodói hatalom szimbólumai, amelyeket a koronázás alkalmával, ünnepélyesen adnak át az új uralkodónak, így pl. királynak vagy császárnak. A királyi hatalom szimbolikus kifejezésére szokásosan használt jelvények Európa szinte valamennyi országában megtalálhatóak. A magyar koronázási jelvények alkotják az egyik legépebben fennmaradt középkori eredetű együttest Európában.
A magyar koronázási jelvények a következőek: a Szent Korona, a Koronázási palást, a Királyi jogar, az Országalma, és a Koronázási kard. A koronázási jelvények közé tartozott többek között aranyszállal átszőtt kesztyű, valamint szintén aranyszállal átszőtt papucs is, de ezek a földben töltött 4 év alatt sajnos lényegében megsemmisültek.
Hymnus, a´ Magyar nép zivataros századaiból | Himnusz, a Magyar nép zivataros századaiból |
---|---|
Isten áld meg a´ Magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors a´ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e´ nép A´ múltat ´s jövendőt! | Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! |
Őseinket felhozád Karpat szent bérczére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. ´S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. | Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. |
Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad Török sáncára, ´S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. | Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. |
Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, ´S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló Mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd Töröktől rabigát Vállainkra vettünk. | Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. |
Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! | Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! |
Bújt az üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú ´s kétség mellette, Vérözön lábainál, ´S lángtenger felette. | Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. |
Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. ´S ah, szabadság nem virul A´ holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! | Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! |
Szánd meg Isten a´ Magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors a´ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e´ nép A múltat ´s jövendőt! | Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! |
Kölcsey Ferenc, Cseke, 1823. január 22. | |
Megzenésítve: Erkel Ferenc |
Szózat |
---|
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar-. Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. |
A nagy világon e kívűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. |
Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. |
Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. |
Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. |
És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. |
S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!” |
Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. |
Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. |
Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. |
Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. |
S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. |
Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. |
A nagy világon e kívűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. |
Vörösmarty Mihály, 1836 |
Nemzeti dal |
---|
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
Petőfi Sándor, Pest, 1848. március 13. |