Nem vagy bejelentkezve! A Kapcsolat résznél ezt megteheted, avagy regisztrálhatsz is ott. Néhány tartalmat az oldalon csak belépve érhetsz el!

Betűméret: 1×

− 0 +

Olvasási idő:

~8 perc

Magyar Zászló, Magyar Himnusz

Vallási ereklyéink
Zászló és Címer
Koronázási ékszerek, jelvények
Himnusz, Szózat, Nemzeti dal

Az itteni oldal igaz, nem kapcsolódik szorosan a túrázáshoz, de azért hiszem, hogy van itt helye ennek is. Szerepeljenek tehát itt a Magyarság jelképei, ünnepei és ereklyéi - azért a természetjárás kellőképp kapcsolódik a történelmünkhöz is.

Legfontosabb ereklyék és jelképek
- Vallási ereklye
  - Szent Jobb (1083)
  - Szent László hermája (1095)
- Irodalmi ereklyék
  - Halotti beszéd és könyörgés (1200)
  - Ómagyar Mária-siralom (1300 körül)
  - Szózat (1835-1836)
  - Nemzeti dal (1848)
- Nemzeti jelképek
  - Szent Korona
  - Állami címereink (1202)
  - Himnusz (1823)
  - Piros-fehér-zöld (1848)
- További jelképek
  - Csodaszarvas, Turul, Hármas halom, Árpádsáv, Kettős kereszt, Magyar történelmi zászlósor, Kopjafa, Székelykapu, Lehel kürtje, Hunnia a magyarság megszemélyesítője, Tulipán a magyar népművészetben, Magyar rovásírás, A Nimród tamga – Az Orion csillagkép, Világmodellek, Déli harangszó, A felszámolt vasfüggöny darabjai
Koronázási ékszerek
- Szent Korona
- Koronázási palást
- Királyi jogar
- Országalma
- Koronázási kard
Nemzeti ünnepek
Vallási ünnepek

Létrehozás dátuma: 2018.03.11.
Utoljára módosítva: 2018.03.11.

Írta: András,

Forrás: [1] [2] [3] [4] [5] [6]

» Személyes

Vallási ereklyéink

A Szent Jobb magyar nemzeti és katolikus ereklye, amely feltételezetten Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze. Az ereklyét a budapesti Szent István-bazilikában lévő Szent Jobb-kápolnában őrzik.

Szent László hermája egy ereklyetartó, a magyarság harmadik legfontosabb történelmi ereklyéje (a Szent Jobb és a Szent Korona után). Az 1095-ös halálát, majd az 1192-es szentté avatását követően a sírját felnyitották, testét az őt megillető díszes sírba helyezték, ám koponyáját egy külön ereklyetartóba tették, hogy vallásos tisztelet tárgyává tegyék.

Zászló és Címer

Magyarország Zászlaja Magyarország hivatalos állami jelképe és egyben a magyarság egyik nemzeti jelképe. A hivatalos állami és polgári zászló három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll.

´Magyarország Címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.´

Koronázási ékszerek, jelvények

A koronázási jelvények az uralkodói hatalom szimbólumai, amelyeket a koronázás alkalmával, ünnepélyesen adnak át az új uralkodónak, így pl. királynak vagy császárnak. A királyi hatalom szimbolikus kifejezésére szokásosan használt jelvények Európa szinte valamennyi országában megtalálhatóak. A magyar koronázási jelvények alkotják az egyik legépebben fennmaradt középkori eredetű együttest Európában.

A magyar koronázási jelvények a következőek: a Szent Korona, a Koronázási palást, a Királyi jogar, az Országalma, és a Koronázási kard. A koronázási jelvények közé tartozott többek között aranyszállal átszőtt kesztyű, valamint szintén aranyszállal átszőtt papucs is, de ezek a földben töltött 4 év alatt sajnos lényegében megsemmisültek.

Himnusz, Szózat, Nemzeti dal

Himnusz

Hymnus, a´ Magyar nép zivataros századaiból	Himnusz, a Magyar nép zivataros századaiból
Isten áld meg a´ Magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors a´ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e´ nép A´ múltat ´s jövendőt!	Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád Karpat szent bérczére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. ´S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának.	Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad Török sáncára, ´S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.	Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, ´S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló Mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd Töröktől rabigát Vállainkra vettünk.	Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre!	Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú ´s kétség mellette, Vérözön lábainál, ´S lángtenger felette.	Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. ´S ah, szabadság nem virul A´ holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből!	Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből!
Szánd meg Isten a´ Magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors a´ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e´ nép A múltat ´s jövendőt!	Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt!
Kölcsey Ferenc, Cseke, 1823. január 22.
Megzenésítve: Erkel Ferenc

Szózat

Szózat
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar-. Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai.
Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!”
Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar.
A nagy világon e kívűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.
Vörösmarty Mihály, 1836

Nemzeti dal

Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Petőfi Sándor, Pest, 1848. március 13.