www.turaoldal.hu
Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet
Végh Viktor, Koczog András
2011-2017
info@turaoldal.hu
fb.com/turaoldal.hu

Bringatúra és Vadles » 2013.07.21.

Egy hirtelen ötleten felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy ez alkalommal kitekerünk a természetbe, majd egy pár órás vadles során csodáljuk az élővilágot. A terv nagyszerűen működött, egy kellemes programot tudhatunk magunk mögött

Túra ideje: 1 nap
Éjjelek kint: 1 éj
Megtett táv: 36.2 km
Szint: +300 / -300 m
   » Bringatúra    » Vadles

Túraösszefoglaló

Tájegység: - Budai-hegység - Budapest
Túra ideje: 2013.07.21. » 1 éj a szabadban
Táv és szint: → 36.2 km ↗ 300 m ↘ 300 m
MTSZ pont: 21 pont
Túra útvonala: Bp. Déli pu., Budakeszi, Bp. Zugló
Infó, ötlet: - a legtöbb állatot közvetlenül napfelkeltekor láttuk, így érdemes azelőtt kimenni (látni is lehet előtte pár10 perccel már)
- a főúton veszélyes haladni, de sajnos nincs alternatíva...
- felhős, de jó túraidő
- a városon kívül senkivel nem találkoztunk
- táskáink tömege: 5-7 kg

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

Európai őz
(több csorda) »
Gímszarvas
(2+3) »
Vörös róka
(1) »
Nagy fakopáncs
(3) »
Zöld lombszöcske
(rajok) »

A túra útvonala

Táv
[km]
Helyszín Időpont Infó
0 Déli pu. 03:45
13.1 Budakeszi mellett 05:15-08:45 vadles, sakk, kajálás, pálesz
(a lezárt kerítéstől 400 m-re volt a vadles)
22.2 Budagyöngye bev. közp. 09:50-10:15 bicikliszerelés
25.5 Déli pu. 10:25-10:30
36.2 XV. ker, Viktornál 11:20 túra vége, piálgatás, vers megírása

A VADles

Elhatározván, hogy VADat lesünk,
VADat gondoltunk,
S VADul kitekertünk
A VADonba.

Mentünk hát úttalan utakon,
Aszfalton, betonon és salakon.
Meredek emelkedő nem állja utunk,
Nyomtuk neki, amíg csak volt szuszunk.

Néha meg-megálltunk - tolás is megteszi -
Gyilkos egy út ez a Budakeszi...
Üres az út, de lassan haladunk,
Negyed hatra mégis ott vagyunk.

Vadat láttunk egyből rengeteget,
Az őzek csak úgy elözönlik a réteket.
Kedvünk lenne vidám éneket
Rengeni, de a csendtilalom nem engedi.

Halkan fotózunk, távol a csorda,
Koczog közben szól: ´Nézz mán oda!´
Ahogy balra fordul a fejünk,
Szarvasokat pillant meg szemünk.

Kettő is van, békésen legelész,
Van hát itt állat, nincsen vész,
Közben egy róka, kicsit csenevész,
Eléjük lopakodik a kis merész.

Mi csak ámulunk, s bámulunk,
már meg van koronázva a napunk.
S míg őrülten fotózzuk őket,
Illedelmesen elvonulnak az őzek.

S maradtunk hát egyedül,
S a csend közöttünk megül,
S Koczog közben köhög mint ´állat´,
Ettől elriad minden állat.

Felkelt a nap, sugarai elárasztják a rétet,
Ideje volna megmelegíteni az étket.
Félbemarad a melegítés, hisz dolgunk sok,
Mert mögöttünk megjelentek szarvasok.

Három példány, szép nagyok,
Képet készíteni sajnos nem tudok,
Gyorsak ezek az agancsosok,
Kettőnek az a agancsa sok,

Mivel kettő hím, egy nőstény,
Mögöttünk csörtettek, ez tény.
Fotózni sajnos nem sikerült őket,
Pedig szerettük volna, mint a faszállító* pucér nőket.

* faszállító = erdész lány, ki a rőzsét cipeli

Harkály is kopácsolt arrébb egy erdősávval,
Szöcske is ugrándozott a réten ezer számmal,
Kép is készült mindről hibát nélkülözve,
Viktor közben feküdt a réten megkötözve.

Persze ez csak vicc volt, a pia hatása,
Hazamentünk robogva, hátunkon a táska
Nehéz, de mi az iramot mégis bírtuk,
Túra után ezt a verset írtuk.

A végén a Véghnél végeztünk,
S végül e vers kerekedett belőlünk.
Borból nem volt hiányunk,
Így még most is piálunk.

Szóval...

Elhatározván, hogy VADat lesünk,
VADat gondoltunk,
S VADul kitekertünk
A VADonba...

ViktorAndrás

A tökéletes vadles

És igen, a vadles sikeresen zárult, mégha igen rövidecske is volt a mostani túra. Az 1-2 órás pihenés után felébredvén kissé fáradtan, de teljes lelkesedéssel vágtunk neki a távnak, hogy a végén meglessük a kívánt állatcsodákat.

A találkozópont a tervezett Népliget helyett átkerült a Déli pályaudvarra, de sebaj, úgyis útba esett volna, és talán még időt sem vesztettünk. Mindenesetre éjjel 3:45-kor indult a közös tekerés, kellemesen hűs időben.

Az út első fele könnyed és vidám volt, bár megfázásom miatt aggódtam kicsit. Az utolsó 5-6 km viszont okozott fejfájást - egészen a Jánoshegyi elágazásig eléggé emelkedett a főút. Később szerencsére találkoztunk pár lejtővel is, így a sebességet is élvezhettük egy ideig.

Hold a napfelkelte körül
 
Őzek a távolban

Budakeszi elején lefordultunk, és némi kacskaringózás után elértük a célunkat - egy jó pár hektáros tisztást, melyet erdő ölelt körül, illetve erdősáv szelt több részre. (Sajnos pár kerítés elvont némi területet az élővilágtól - fenyőt neveltek és védtek azokon belül - de így is szép volt a táj.)

Az első meglepetés már pár méter megtétele után ért minket - pár10 méterrel tőlünk egy kissé messzebbi réten egy egész csorda őz legelészett békésen a napfelkeltében. Viktor szerencsére egyből eszmélt és kattintgatott a fotómasinával, így csodás képek készülhettek.

A földúton a maradék majd 100 méter teljesítése nehezen ment, de nem ám a terepviszonyok gátoltak minket, jóval inkább a tömérdek fotótéma ...

Mindenesetre a vadleshez érve bicikliinket letámasztottuk és fenn felállítottuk az állványt. Ebből a szemszögből is készültek képek az őzcsaládokról - miközben hírtelen észrevettük, hogy van közelebbi látnivaló is... Balra tekintve vettük észre, hogy tőlünk alig pár10 méterre két csodaszép szarvas legelész.

A vadles ördöge
Szarvaspárunk
Rókánk is megérkezett

Jópár percig csodálhattuk a nőstényt és a párja szép agancsát, rengeteg kép is készült, változó minőséggel. Idővel egy róka is besétált a képbe, mintha csak kijött volna rajta a szereplési vágy. Csenevész termete miatt alig látszott ki a fűből, de így is felismerhető volt a fiatal állatka alakja.

Szarvasaink és a kis fürge négylábú idővel, megelégelvén a reflektorfényt, elsétált. Ekkor vettük észre, hogy sajnos az őzeink is odébb áltak, úgyhogy elkezdtük melegíteni a korai reggelinket. Sokra nem jutottunk, mivel némi idő elteltével hátulról zajt hallottunk, és arra pillantva láthattuk, hogy 3 gyönyörű, nagy szarvas csörtet el a csapáson. Közülük 2 szép nagy aganccsal büszkélkedhetett. Sajnos fotó róluk nem készülhetett, egyrészt mert gyorsan arrább álltak, másrészt az erdő fái megfelelő takarást és rejteket biztosítottak nekik. Megpróbáltam ugyan felfedezni nyomaikat, de kevés sikerrel - némi ürülékhalmon kívül mást nem láttam.

Szarvasok nyomában
Harkályunk, ki fáradhatatlanul kopácsolt
Viktor a magasban

Így hát ezzel az élménnyel is gazdagabban folytatódhatott az étkünk melegítése. Az evés után még egy darabig figyeltünk, de mindössze egy szöcskét (melyektől csak úgy hemzsegett a rét) és egy harkályt sikerült lencsevégre kapnunk, igaz még más állattól származó neszezést is bőven hallottunk.

Még 9 előtt indultunk vissza a városba, mivel a meleg kezdett elviselhetetlenné válni.

Azonos úton haladtunk, mint jöttünk, így a kezdeti kevéske emelkedő után hosszú-hosszú lejtő következett. A helyenként 50 km/h nagyságú sebesség kissé túlzott volt az út minőségéhez képest; pláne, hogy Viktor a biciklijének láncát a lejtmenet elején leesettnek hitte. Mindenesetre sikeresen eljutottunk a Déli pályaudvarhoz, ahonnan egy könnyed pihenő után ismét továbbhaladtunk.

Végezetül Viktornál kötöttünk ki a XV. kerületben, ahol egy könnyed pálinkázás és borozás kíséretében megszületett a fentebb olvasható versike.

András

| www.turaoldal.hu | 2011-2017 | Végh Viktor, Koczog András | Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet | info@turaoldal.hu |