www.turaoldal.hu
Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet
Végh Viktor, Koczog András
2011-2017
info@turaoldal.hu
fb.com/turaoldal.hu

A Hófödte Mecsek » 2014.12.29-31.

Év végén szerettünk volna még egy kétnapos túrát teljesíteni, ráadásul szerencsénkre ekkorra ígérték az első nagyobb havazást is. Más se kellett nekünk, utánajártunk, hogy hol lesz a legnagyobb hóvastagság, és oda terveztük meg a kalandot - így kerültünk Pécsre, a Mecsek szélére.

Eredetileg A Dél-Dunántúli Kéktúra mecseki vagy zselici szakaszát szerettük volna teljesíteni, de az utolsó pillanatban már nem találtunk olyan szállást foglalni, hogy ezt gazdaságosan kivitelezhessük, így egy Észak-Pécs központú csillagtúrában állapodtunk meg. A foglalt szállás tökéletesen megfelelt, erről a későbbiekben még ejtek is pár szót.

A túra folyamán bejártuk a Mecsek legszebb, Pécshez közeli helyeit, de főként a mély havat és a kilátást élveztük a különböző csúcsokról.

Ide még mindenképp visszatérünk, nem csak a DDKT keretein belül

A térképvadászat és a kocsmabeli pecsételés után a Főtéren keresztül haladtunk észak felé, a város határához
Húztam a számat, hogy felmenjünk-e, kicsit sokallottam az 1000 Ft-os fejenkénti jegyárat, hogy felmehessek az étterembe, de végül megnéztük a panorámát fent is. A 360°-os kilátás pazar, de még mindig rablásnak tartom az árat...
Egy fél óra gyaloglás után átértünk a Misináról a Kis-Tubesen keresztül a Tubesre, hogy ismét megcsodálhassuk a hibátlan panorámát
A szerpentinen lefele haladva lőttem ezt a képet - a havas természet egyszerűen csodálatos
A látszat csal, csak a felső vékony réteg van még befagyva, a veszélyes helyeket pedig eltakarja a hó... Ettől függetlenül télen is látni kell a tavat, kihagyhatatlan élmény
A szállásunk ablakából fotóztuk Pécs városát. Egyértelműen pazar, de a szálláshelyünket is dicséri ez.
Utolsó csúcshódításunk alanya a Zengő volt - szintén páratlan panorámát nyújt... A szomszédos hegycsúcsokat is meg kell tekintenünk mindenképp a közeljövőben
Pécsvárad házai csak szép lassan bontakoztak ki előttünk, az északi széle igen szép a településnek.

Túra ideje: 3 nap
Éjjelek kint: 0 éj
Megtett táv: 40.5 km
Szint: +1240 / -1206 m
   » Gyalogtúra

Túraösszefoglaló

Tájegység: Mecsek
Túra ideje: 2014.12.29-31. » 3 túranap
Táv és szint: → 40.5 km ↗ 1240 m ↘ 1206 m
MTSZ pont: 98 pont
Túra útvonala: Pécs északi felén volt a szállásunk, onnan csillagtúráztunk, pl: Misina, TV-torony; Tubes, János-kilátó; Orfű; Zengő
Infó, ötlet: - csak a szokásos: a térképet még túra előtt be kéne szerezni :)
- a hideg ellen jobban kéne készülni (fülvédő, símaszk...)
- végig követhető, friss jelzések
- első nap hideg, napos, havas idő
- másnap erős hószállingózás
- harmadnap derűs, jeges idő, -10°C-al
- végig szinte friss, vagy teljesen friss hóban mehettünk
- a túra előtti napon esett le az első nagy hó
- minden nap találkoztunk egy-egy tucat emberrel az erdőkben...
- táskáink tömege: 11 kg

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

Csuszka
(2) »
Európai őz
(3+3+1) »
(3) »

A túra útvonala

Táv
[km]
Helyszín Időpont Infó
0 Pécs, vá. 08:40- indulás, reggeli, sör
Pécs, kocsma 09:45-10:10 előtte egy könyvesboltban térképet vettünk
sörözés, pecsételés
Pécs széle -11:00 » Turistajelzés
Misina, TV-torony 12:00-13:45 » Turistajelzés
sörözés, pecsételés
csodás a kilátás, de a nyitott rész igen szeles volt
a felnőtt jegyár 950 Ft/fő...
Tubes, János-kilátó 14:35-14:55 » Turistajelzés
kilátás, evés
Pécs (É), szállás 16:00- elfoglaltuk a remek szállást www.pecsszallas.com
+2 km séta a bolthoz bevásárlás - sör + zsemle
visszafele busszal jöttünk (36-os)
Pécs (É), szállás -10:40 » Turistajelzés
Remete-rét 11:35-11:40 » Turistajelzés » Turistajelzés » Turistajelzés
Orfű 13:20-14:52 vásárlás
Pécs (É), szállás 16:00- visszafele busszal jöttünk, majd sétáltunk 3,3 km-t a szállásig
Pécs (É), szállás -06:15
Hosszúhetény 07:45 » Turistajelzés
busszal jöttünk ide a szállástól (36-os busz, majd volán)
Zengő, kilátó 09:05-09:20 » TuristajelzésTuristajelzés rossz irányba indultunk el a jelzésen, így később egy aszfaltúton haladva értünk be Pécsváradra
40.5 Pécsvárad, bm. 11:35 eljöttünk a volán honlapján nem szereplő meglepetés Bp-i busszal, így megspóroltunk 2 átszállást és vagy 2 órát

Barangolás a hófödte Mecsekben

Ismét elérkezett hát a nagy nap, hátunkra vehettük a túrazsákot és nekikezdhettünk az áhított túrának. A cél Pécs volt, onnan terveztünk csillagtúrázni a tőle északra elterülő Mecsekben. A több órás vonatutat hajnalban tettük meg, reggel 9 előtt már leértünk a városba. Előző nap vásároltunk néhány szükségessé vált felszerelést (pl. hótaposó, poncsó, Viktor kamáslit is), de sajnos térképet nem kaptunk sehol - legalábbis sehol, ahol eszünkbe jutott, hogy nincs Mecsek térképünk.

2014.12.29.

Pécsett a vonatról való lekászálódás után nekiálltunk térkép után kutatni. Némi kóválygást követően rátaláltunk egy könyvesboltra, ahol be is szereztük az áhított papírdarabot.

Most, hogy kezünkben volt a Mecsek Turistatérképe, nekiálltunk pontosítani az aznapi túratervünket egy sör társaságában. Kissé átmelegedtünk a borozóban, a kinti erős szél és fagypont alatti hőmérséklet miatt csontig átfagytunk. Lábszárvédőinket is felvettük, úgy indultunk keresztül Pécs belvárosán. Áthaladtunk a Széchenyi-téren a Dzsámi és a városháza mellett, majd 11 körül kiértünk a betonrengetegből és a Turistajelzés jelzésen indulva célba vettük az első csúcsot.

Dzsámi a Széchenyi-téren

Az aszfaltozott szerpentint egy igen szép kőtömbökből épített boltív alatt átkelve hagyhattuk el és emelkedtünk az út fölé. Hamar olyan mélyen értünk a havas tájban, hogy az autók zúgását már nem is hallhattuk. A Turistajelzés felvezetett minket egészen a csúcsig; a rengeteg irányváltásnak köszönhetően az ösvény nem volt meredek, bár a csúcs csak nagyon lassan ért hozzánk mind közelebb és közelebb. A Misina tetején felépített Pécsi TV-torony már a belvárosból is látszódott és utunk folyamán rendre fel-felbukkant előttünk, mintegy jelezve a helyes irányt.

A Pécsi TV-torony a Misina tetején
A TV-torony panorámája

Bő egy óránkba tellett, mire elértük a csúcsot, mivel a mély hóban nem volt egyszerű haladni. Véleményem szerint ezzel a télies képpel, azaz a havas táj szépségével csak a tavasszal zöldellő erdők és mezők vehetik fel a versenyt... Akármerre néztünk csak a szunnyadó fákat és a megült hóréteget láttuk, mely egyszerűen csodaszép látványt nyújtott, nem hiába szeretik annyian a havat...

A csúcson szusszantunk egyet, majd elborzadtunk, hogy 950 Ft-ba kerül fejenként a kilátó étterem részébe való feljutás... Ha tetszik, ha nem, kíváncsiak voltunk a fenti panorámára is, így leperkáltuk az összeget és fellifteztünk. Először a kilátást tekintettük meg a fenti, nyílt teraszról. A pár kép elkészítése is szó szerint fájdalmas volt, amit készítettem, mivel a csupasz kezemet hamar kikezdte a metsző jeges szél. Néhány percet tölthettünk csak fenn, de ez is elég volt ahhoz, hogy ismét csontig átfagyjunk. A következő állomás a kilátó étterem szintje volt, így az egy emelet lépcsőzés után beültünk pár sörre a panorámaablakok mellé. A kilátás innen is pazar volt, de néha lemoshatnák az üveget...

Viktor és kilátás a Tubesről - a távolban a TV-torony magaslik

A véleményem szerint magas ár ellenére is megérte ide feljönni, ehhez fogható kilátást nem sűrűn élvezhettünk még. A Tubes kilátója mondjuk fél óra sétányira van, és szinte azonos minőségű a kilátás onnan is - ha ezt előre tudjuk, akkor lehet nem megyünk fel a TV-toronyba...

Bő másfél órát időzhettünk itt, majd folytattuk utunkat. A Kis-Tubesen keresztül a Tubes János-kilátóját vettük célba a Turistajelzés jelzést követve. A havas táj szépsége egy kicsit sem mérséklődött, egyszerűen mesés volt végighaladni eme érintetlennek és végtelennek tűnő havas erdőn. Fél óra gyaloglás után értünk el a célként megfogalmazott kilátóhoz, aholis egy kissé szélcsendesebb környezetben tekinthettük meg a panorámát. A Mecsek egy kicsit másik oldala látszódott innen, de az elénk táruló látvány bőven vetekedett a Misinán lévő látvánnyal.

A gyönyörködés után a kilátó aljában elfogyasztottunk pár szendvicset, majd a Turistajelzés jelzésen indultunk vissza Pécs felé, hogy megkeressük a szálláshelyünket.

Lefele haladva az irtáson, a magasban a Tubes kilátója

A Turistajelzés-on csak egy darabig haladtunk, amint felfedeztük, hogy sokáig kóvályogva halad lefelé, mi átvágtuk az íveit és egyenesen, meredeken haladtunk a következő keresztező ösvényig. Idővel kiértünk egy irtásra, melyekkel a távvezetékeket próbálták megóvni, és ennek a vonalán ereszkedtünk a főút vonaláig.

A főúton sem haladtunk sokat, egy ösvényen Pécs felé fordultunk és pár tízperc alatt el is értük a határát. A szállásunkat GPS segítségével könnyű volt megtalálni. Gyorsan el is foglaltuk a házikót, és ekkor döntöttük el, hogy a 2 naposra tervezett túrát meghosszabbítjuk szilveszterig, és csak 31-én térünk haza. A szállásról a ´Kapcsolódó´ menüpontban részletesebben is írok, ide csak annyit, hogy nagy szerencsénk volt, hogy megtaláltuk ezt a helyet. Olcsó szállás, tökéletes panorámával, közel az erdőhöz, a szobakonyha + fürdőszoba kialakítás ellenére remekül felszerelt. Két turistának is tökéletes, de igazán egy párocska tudná kihasználni ezt a helyet, bátran javaslom mindenkinek!

A szállás elfoglalása után még sétáltunk 2-3 kilométert a boltig, hogy feltöltsük készleteinket és söreinket, majd rálelve a helyi buszra, visszafele már azzal jöttünk. A vacsora és a sörök elfogyasztása után nyugovóra tértünk, Viktor meglehetősen fáradt volt, a túrát megelőző, reggelig elhúzódó bulija miatt.... Mindenesetre jó kis túranapot zártunk, és a következő napok sem okoztak csalódást.

2014.12.30.

Viktor a túra elején a friss hóban

Másnap nem siettük el a felkelést, bőven kialhattuk magunkat. Miután gyorsan befűtöttünk a kályhába, reggelire megcsináltam a sóletet, előtte pedig egy levest ettünk, kihasználva a szálláshelyünk adottságait. Meglepő, de hiába is nem vesztegettük az időnket, a rezsó és mikró használatával, rendesen tányérból elfogyasztva az eledelt sem volt gyorsabb az étkezésünk, mint egy átlagos túrán, amikor alkoholos főzővel kell megcsinálni a babot, majd a konzervből és edényből kell megennünk azt. Ez mondjuk azt jelenti, hogy egész profin vesszük már a ´vadonban´ történő élelemkészítés kihívásait...

Kaja után gyorsan elmosogattunk, megittuk kávéinkat, majd a bakancs, kamásli és kabát magunkra varázslását követően még 11 óra előtt nekivágtunk az aznapi távnak. A túra első fél órájában azon az úton haladtunk visszafele, amin előző nap leereszkedtünk a Tubesről és elértük a szállásunkat, de miután rátértünk a Turistajelzés-ra, azon folytattuk utunkat, a hegyoldalban szintező kellemes kis ösvényen.

Remete-rét, a közepén álló pihenőhely, illetve a szánkózó családok

Ezen a szakaszon találkoztunk a túra egyetlen erdőben sportoló emberével, egy hóban futó nővel. (Később még elhaladtunk pár szánkózó gyerek mellett.) Félreálltunk, hogy elengedjük az ösvényen, majd egy jó darabig követtük a nyomait a mély hóban. Idővel csatlakozott hozzánk egy rövid szakaszon egy kerékpárnyom, van aki ilyen időben is szeret tekerni... (Nekem legutóbb 2012-ben volt szerencsém Pesten hóban kerekezni, azóta nem képes tisztességes hó esni ott...)

Majd egy óra séta után értük el a Remete-rét szélét, aholis találkoztunk a majd egy tucat emberrel, akik épp a szánkózás művészetét tanították vagy épp tanulták, illetve ezen a ponton csatlakoztunk a DDKT Turistajelzés jelzéséhez. Egy rövid térképészésnyi és egy korty ivásnyi szünetet engedélyeztünk magunknak, majd megállapodtunk, hogy a kéken haladva észek felé folytatjuk a túrát - így hát kissé eltérve a tervtől (és ezt a hibát csak később észrevéve) nyugatnak indultunk.

Orfű a messzeségben

A parkoló felé indulva átvágtunk a főúton, majd megkezdtük a meredek emelkedőt a Turistajelzés és Turistajelzés közös szakaszán. A hosszú caplatás után, fenn a csúcson, a csatlakozó jelzéseket tanulmányozva vettük észre, hogy rossz irányba indultunk a Turistajelzés-en, dehát ezzel már nem tudtunk mit kezdeni, ez az irány sem volt rossz. Idővel csatlakoztunk a Turistajelzés-höz, mely egészen az aznapi végállomásunkig kísért minket.

Az ösvény ekkortól már nem emelkedett, épp ellenkezőleg, könnyed, egyenletes csökkenésbe kezdett. Hamarosan elértünk egy hófedte vadlest és megpillantottuk a távolban Orfű szélét a hegyek ölelésében.

A képen lévő, de nem látszódó őzek ...

Pár perccel később Viktor észrevette a nekünk balra lévő hegyoldalban 3 őz mozgását, így ezek lettek az első emlősök, melyekkel a túra folyamán találkoztunk. Sajnos meglehetősen gyorsan eltűntek a szemünk elől, de azért öröm volt a közelünkben tudni őket. Pár perc alatt ismét beértünk a sűrű erdőbe, és szerencsére teljesen szűz hótakaróval találtuk szembe magunkat. A fákra festett jelzések kellően sűrűn és profin voltak elhelyezve, így az ösvény hóban való elveszése kivételesen semennyire nem hátráltatott minket, végig ismertük a helyes irányt.

Meglehetősen nagy szerencsénk volt aznap, ismét megpillanthattunk 3 őzet, de most jóval közelebb és jóval több ideig nézhettük, ahogy elugrálnak a mély hóban és vesznek bele a távolba. Néha meg-megálltak és visszanéztek ránk, mintegy ellenőrizve, hogy mennyire biztonságos számukra a köztünk lévő távolság. Készítettem is róluk jónéhány felvételt, de sajnos a telefonom felbontása (azaz az optikai zoom hiánya) nem annyira megfelelő, hogy a távoli őzekből pár képpontnál több látszódjék, így sajnos nem lettünk gazdagabbak őzekről készült képekkel.

Ismét esik a hó

Egy ideje már szállingózott a hó, de akkortájt elkezdett sűrű, nagy pelyhekkel esni. Ez akkor vált látványossá, mikor ismét kereszteztük a főutat, és megtapasztalhattuk, hogy mennyi hó gyűlt össze az aszfalton, illetve rajtunk, míg megálltunk készíteni egy képet a fák védelmén kívül.

Ott már Orfű igencsak közel volt gyorsan ki is értünk a házak közé. A falu utcáin folytattuk hát utunkat. Egy kocsmát vagy éttermet kutattunk, ahol kissé megmelegedhetünk, illetve nézhetünk egy térképet, hogy annak elázása nélkül tervezhessük meg a további kilométereket. Mint megtudtuk, hiába van élettel telve nyáron, hiába láttuk éttermek tucatjait egymás hegyén-hátán, ilyenkor még egy kocsma sem üzemel az egész településen (azaz az Orfűnek számító 5 településrészen). Egyetlen kocsma lett volna, de azt Orfű elején elhagytuk, mivel még nem nyitott ki aznap - és mint a kocsmáros közölte velünk, hiába nyit majd ki egy órával később, sör nincs.

Befagyva az Orfűi-tó

No de ennyi baj legyen, gyorsan megnéztük az Orfűi-tavat. Már összefüggő jégréteg borította, de egy ember súlyát nem bírta volna el semmiképp. Ezt meglehetősen sajnáltam, szívesen besétáltam volna egy darabig, hogy készítsek kifelé is pár képet a tó közepéről.

Miután kigyönyörködtük magunkat az elhagyatott strandról a tóban, felkerestük a környék egyelen dohánybolt-közért kombóját, és vettünk pár serecskét és egy pakli kártyát estére. Nem messze egy a patakon átívalő, fedett hidacskán találtunk egy padot, aholis elfogyasztottunk pár szendvicset, és térképésztünk egyet. Sajnos elcsúsztunk az idővel, így kevés esély maradt arra, hogy még világosban visszaérjünk a szállásunkra. Busz szerencsére volt Pécsre Orfűről, így a mellett határoztunk - végülis csak könnyed túrázásra jöttünk most.

Esti kilátás a szállásunk ablakából

Sokat nem is kellett várnunk a volánra, 3körül fel is szálltunk a buszra és indultunk a szállásunk felé. (A buszjegy Orfűről Pécsre ugyanannyiba került, mint egy helyi menetjegy Pécsett vagy Budapesten.) A busz gyorsan kanyargott a hegyek között, féltáv táján elhaladtunk a Remete-rét mellett, majd a megyeszékhely északi részénél leszálltunk, hogy megtegyük a maradék 3,3 kilométert a szállásunkig.

Aznap is sötétedésre, 4 óra tájt értük el a házat. Gyorsan befűtöttünk ismét, majd felpattintottuk az aznapi második sörünket.

Az este folyamán Viktor is megcsillogtatta főzőtudományát, a menü hagymás-sólet volt. Nem hittem volna, de igen jól sikerült. Később folytattuk a sörözést, majd egy barátságos pókerparti keretein belül elvesztettem az összes aprómat. Másnap korán terveztünk kelni, hogy még szilveszter előtt gond nélkül hazaérjük és még túrázhassunk is egy kellemest előtte, így éjfél előtt nyugovóra is tértünk.

2014.12.31.

Terv: korán kelés, 6-kor indulni a helyi buszmegállóba, a 36-os busszal le a (busz)pályaudvarra, onnan 7:15-kor volán Hosszúheténybe. Még 8 előtt megkezdeni a túrát, felmenni a Zengőre, majd Pécsváradra érkezni. Onnan 12:30-kor volán egy átszállással Szekszárdra, majd vonat egy átszállással Pestre, 16:14-es érkezéssel. Jó terv, csak volt benne 2 hiba, de szerencsére a végén egy mindent ellensúlyozó szerencse is.

Hosszúhetény, napfelkelte
Az egyik meredekebb emelkedő

Az első hiba abból adódott, hogy a helyi buszjárat negyed órával később indult csak mint terveztük, így az átszállás a volánra igen szűkösre sikeredett. De legalább sikeredett... Ezekután terv szerint meg is érkeztünk Hosszúheténybe még reggel 8 előtt. Igaz, a település legelején szálltunk le a buszról a vége helyett, ami egy bő 2 km-es plusz utat jelentett, de annyi baj legyen, szerencsére a falu szép és rendezett volt.

A hideg itt is kikezdett minket, szinte annyira, mint első nap Pécsett a belváros felé haladva, de a faluból kiérve és megkezdve az emelkedőt hamar kimelegedtünk. Felfele haladva egy darabig kutyaugatás - egy helyen valamiféle ´kutya-éneklés´ - kísért minket, majd megszűnt a falu zaja. Még az út elején egy turistacsoporttal is összefutottunk, volt is egy szűk perces torlódás a keskeny ösvényen, de gyorsan lehagytuk a csapatot.

Kilátás a Zengő tetejéről

A faluból induló Turistajelzés-et követtük egészen a csúcsig. Jó tempóban haladtunk végig, leszámítva 1-1 egyperces megállást, lényegében szünet nélkül sétáltunk fel a kilátóig. Útközben szerencsénk volt, láttunk a távolban még egy őzet. Ez is a tél egyik előnye - ha odafigyel az ember, könnyebben veheti észre az amúgy rejtőzködő vadjainkat.

A terep folyamatosan emelkedett változó intenzitással, majd a szél is rákezdett a tető közelében, kellemetlenül átfagyasztva a kezeinket. Összesen egy szűk 80 perc alatt értük el a hegytetőt. A kilátó ugyanúgy néz ki, mint amilyen a Börzsöny-beli Csóványoson is állt, még a felirat is megegyezett: ´Felmenni tilos és életveszélyes´. Természetesen felmásztunk a vaslétrákon, és megtekintettük a fenséges kilátást.

Viktor és a panoráma
András és a panoráma

A ´Zengő-hegyi csata´ a híres és sikeres, 2004-es civil természetvédő összefogást jelenti, amely a NATO-lokátor tervezett telepítése ellen jött létre. Miután a kormány terve elbukott, a Tubesre akarták telepíteni. Szerencsére oda sem sikerült. Inkább nem is kommentálom jobban...

Lejőve a csúcsról térképésztünk egyet, majd megállapodtunk egy, a Turistajelzés és Turistajelzés jelzéseken haladó ösvényen ereszkedünk le Pécsváradra. A terv ismét jó volt, de elkövettük ugyanazt a hibát, mint előző nap a Turistajelzés-el - a jelzés stimmelt, csak az irány nem... Dél felé kellett volna mennünk, erre észak felé ereszkedtünk. Sajnos ezt már csak akkor vettük észre, mikor már vesztettünk jó 2-300 métert a magasságunkból.

Tekeregve a Zengő oldalában

Szerencsére egy pár kilométeres kerülővel találtunk egy utat, mely szintén elvisz a célhoz, így azon folytattuk utunkat. Az út mindössze pár métereket emelkedett és lejtett, így kellemesen sétálva haladhattunk rajta. Elhaladtunk egy fakitermelés és egy kőből készült kunyhó mellett, de ezt leszámítva az érintetlen erdőben élvezhettük végig a természetet.

Nem sokkal 11 óra után be is értünk a faluba, majd egy helybéli segítségébel meg is találtuk a település központját. Terveztünk egy kocsmázást, míg indulunk a terv szerint egy órával később induló busszal hazafele, de előtte még Viktor unszolására elmentünk megnézni a buszmegállót, hogy nehogy lekéssük a fuvart. Nagy szerencsénkre ekkor gördült be a megállóba egy volánbusz, nagy ´Budapest´ felirattal a homlokán. Nekünk sem kellett több, szálltunk is fel rá azonnak. Egyrészt megspóroltunk így 2 óra utazást, másrészt pedig 3 átszállást... Szekszárdon a 10perces pihenőidő alatt beszereztem az útravaló söreinket is, így teljes nyugalommal élveztük végig a hátralévő kilométereket a fővárosig és pihentünk rá Szilveszter éjjelére.

Pesten a Népligeten még boldog új évet kívántunk a megszokott kocsmánkban a pincérnőnek egy üveg sör mögül, majd szerencsénkre összetalálkoztunk egy ötfős külföldi lánycsoporttal. Idővel tőlük is elköszöntünk, hazamentünk átöltözni, majd este 8 körül találkoztunk a belvárosban és folytattuk a közelgő új év ünneplését...

Tökéletes kis havas túrával zártuk az évet, nincs is ennél jobb.

Túraélményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk mindenkinek!

András

| www.turaoldal.hu | 2011-2017 | Végh Viktor, Koczog András | Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet | info@turaoldal.hu |