A magyar vadon csodái IV.

Siklik, de nem sikló, repül, de nem madár, Alpok, de mégsem

Az Alpokalja kis hazánk legnyugatibb tájegysége, legcsapadékosabb középtája. Kedvelt turistacélpont, az erdejei igazi felüdülést nyújtanak még a honi középhegységi erdőkhöz szokott kirándulóknak is.

Most a siklókkal gyakran összetévesztett lábatlan gyíkot hoztuk el nektek az Alpokaljáról, illetve a nagy patkósdenevérrel randizunk utána pár bekezdésnyit. A romantikát a pongyola harangvirág szépsége segíti elő az erdei vörösfenyő társaságában. Végezetül még felnézünk Írott-kőre és megismerjük a kilátó és a határ történelmének egy kis szeletkéjét, illetve belekezdünk a kéktúrába. Induljunk is útnak!

Előző részek: Mozzanatok a vadregényes Börzsönyből, Hegyi falu nyomában a Mecsekben és Turult keresve a Gerecsében

Siklik, de nem sikló, repül, de nem madár, Alpok, de mégsem

Az Alpokalja szűkebb értelemben véve a Nyugat-magyarországi peremvidék legnyugatibb, 851 km²-es középtája. (Tágabb értelmezésben egy határokkal nem foglalkozó, átmeneti hegyvidék a Keleti-Alpok lábánál.) Meredek kaptatói kihívásoktól sem mentesek, lehet tervezni ide csodásan megerőltető túrákat is, ugyanúgy ahogy könnyed kirándulásokat is — kinek-kinek mi a vágya.

A lábatlan gyík az azonos nemű alrendág egyetlen hazai képviselője, mindkét alfaja fellelhető itthon. Lábainak hiánya végett az avatatlan szemek könnyen összekeverik a siklókkal, pedig kis odafigyeléssel könnyen megkülönböztethetőek. Talán a legszembetűnőbb eltérések, hogy a farka neki lekerekített, a feje pedig gyíkszerű, vaksi szeme pislogni is képes. Teste szűk fél méter hosszú; csillogó, sima barna pikkelyek fedik. Az egyik alfaj hímjeinek hátának égszínkék pöttyözése van. Európai faj, szinte az egész kontinensen megtalálható, kelet felé a Kaukázusra is eljutott.

Ragaszkodik a dús aljnövényzethez, így az Alföldön csak az összefüggő erdőségeket lakja. Mozgása bénácska, kibújva a fedezékéből könnyen észrevehető, megfigyelhető, fotózható. Kedveli az üregeket, kisebb tárgyakat — mindent, amit búvóhelyként tud használni.

Ősztől tavaszig a földbe ásva élvezi a telelést - gyakran hasonló fajokkal osztozkodva az üregeken. Áprilisban a téli álomból kanosan ébrednek, a hímek vehemensen küzdenek a kiszemelt nőstények megtermékenyítésének jogáért. Álelevenszülő lévén a nőstény a testében kelti ki a tojásait, így az arasz hosszú utódai az ellés után a burokból egyből kibújva kezdik meg az életüket. Többségük nem éli meg az egy évet, három évesen válnak ivaréretté. Ha nem avanzsálódnak zsákmánnyá önmaguk is, és a táplálék is megfelelő (tehát gyakorlatilag fogságban), akkor akár a 30 éves kort is megcsíphetik.

Kedvence az esti-alkonyati időszak, aktivitása ilyenkor a legnagyobb. Ha ez a napszak még szemerkélős-ködös idővel is társul, akkor van igazán elemében ez a falánk gyík. A kígyóktól eltérően esetlenül mozog, a gyíkok többségétől eltérően pedig nem sziklák-kövek tetején melegíti fel magát, hanem a könnyen melegedő tárgyak alá rejtőzve.

Lassú és bénácska mozgása nem teszi gepárd-veszélyességű vadásszá, ráadásul fejletlen szeme sem segíti, így be kell érnie a könnyed prédával - és szerencsére a férgek és csigák a kedvencei közé tartoznak. Bár valószínűleg a földigiliszták és a meztelencsigák másképp nyilatkoznának a ´szerencse´ kérdéséről...

A többi gyíkhoz hasonlóan veszélyhelyzetben eldobja a farkát - mely a teljes testhossza felét, de akár kétharmadát is kiteheti. De ne bántsuk őt sem - már csak azért se, mert védett, mint minden hazai hüllő és kétéltű fajunk.

A kis denevérek alrendjébe tartozó nagy patkósdenevér palearktikus elterjedésű faj, mely hazánkban főképp a hegyvidékek barlangjaiban lelhető fel. Nagy területen vándorol, 100 km-eket is képes megtenni, ha úgy hozza a szükség. 2014-ben az év denevérévé választották itthon.

Tömege bő 30 gramm is lehet, melyhez akár 40 centis vitorlafesztávolság párosul. Megtermett és zömök denevér, kis hazánkban az egyik legnagyobb. Orrlyukai feltűnőek, középső része patkó alakú - mely ügye a rendszertani család jellemzője. Röptében 85 kHz-es ultrahanghullámokkal tájékozódik, melyet orrfüggelékei mozgatásával szabályoz.

Társaival együtt éli az életét, aludni és áttelelni is a fajtársai közelében szokott, barlangokba húzódva. Téli álma közben fontos neki a megfelelő hőmérséklet, 8-10°C-ú hőmérsékletnél hűvösebbre csökkenő barlangokból akár a tél közepén is át kell költözniük egy megfelelőbbe. Nyáron akár odvakban és épületek padlásterein is eltölti az alvásidejéül szolgáló nappalokat. A szabadban akár 20-30 évig is elél, fogságban nehéz tartani.

Már szürkületkor is vadászik, így a többi denevértől eltérően szabad szemmel is könnyedén megfigyelhető. Alacsonyan repül zsákmányra lesve, néha szinte talajközelben, hogy megfogja a rovarokból álló napi betevőjét. Ligetesebb erdőkben, réteken vadászik előszeretettel, de a patakok és tavak környékét is kedveli. Őrá kevesen vadásznak, a baglyok és közepes termetű ragadozóink ragadnak el néha egy-egy nagy patkósdenevért.

Ivarérettségüket 2 éves koruk után érik el, évente 1 utódot hoznak a világra nyáron. A párzásra nyár után kerül sor, telelés közben, egészen tavaszig. A kicsik egy hetesen nyitják ki a szemüket, egy hónaposan már stabilan repülnek, két hónapos korukra pedig már le is válnak anyjukról. A zavarást nehezen viselik, az anya a kicsinyével ez esetben egyből költözik.

A pongyola harangvirág hegyvidékeink jellemző zárvatermője. Lila harangszerű virágzatáról könnyen felismerhető, viszont könnyedén össze is keverhető a rokon fajokkal.

Az egész növény szőrözött - szára, levelei és virága is. Szára elágazó, levelei lándzsásak vagy lapátalakúak, finoman fűrészesek. A virágai frissiben felállóak, majd idővel oldalra-lefele hajlanak, azaz bókolók - nevüket is innen kapták. (Régi nevük ´csengettyűke´ volt - gondolom valaki idővel rájött, hogy jobban hasonlítanak a harangokra. )

Maga a virága, a lila harang 6 összeforrt sziromból alakult ki. Szárazabb helyeken, sziklalejtőkön jellemző, tavasszal virágzik, évelő növény.

Az európai vörösfenyő az egyetlen lombhullató fenyőfaj Közép-Európában, így Magyarországon is. A hegységek magasabban fekvő területein jellemző, a felső erdőhatárig megtalálható.

Eredetileg is előforduló fafajunk, azaz őshonos, de értékes faanyagot adó növény, így már több száz éve telepítik is. Európában a legkeményebb és legtartósabb fája neki van. Ezzel együtt itthon nagy, összefüggő erdőállományt nem alkot.

Magasabb hegyvidékeken, ahol egy-egy egyede él, jellemzően a tövéig ágas; de ahol összefüggő erdőt-elegyest alkot, felkopaszodik. 25-35 méter magasra is megnövő fa, kedvező körülmények közt az 50 métert is meghaladhatja, másfél méteres törzsátmérővel. Ezer éven túl is elélő fafaj.

Ágai sűrűn és szabályosan nőnek, a lombkorona tetején kúpos alakot kölcsönöznek a fenyőnek. Porzós virágzata tömött sárgásbarna, míg a termős élénk bíborvörös - nevét is innen kapta. Magvai már az első évben beérnek és kihullanak, de a toboz a fán marad és csak az ágakkal együtt hullik le, évekkel később.

Szinte bárhol megél, ami a talajt illeti, de a nem túl ideális körülmények közt jóval alacsonyabb marad. Sok napfényt és vizet igényel, mivel a vörösfenyő párologtatja a legtöbbet a fenyőfajok tekintetében. Lombját az első fagyok körül veszíti el. Pionír faj, főképp az elhullajtott lombjával készíti elő a talajt más, kevésbé igénytelen fajoknak.

Az Európában élő legidősebb példányok 1000 évesek, míg itthon a rangidős egy 170 éves, 32 méter magas példány. A fát dísznövényként is tartják, sok alfaja és hibridje is létezik.

A 882 méter magas Írott-kő az egész Dunántúl (így ide értve a Kőszegi-hegységet és Alpokalját is) legmagasabb csúcsa, Magyarország és Ausztria határpontja, illetve a rendszerváltás után egyben az Országos Kéktúra és a Dél-Dunántúli Kéktúra nyugati vége is. »

Első említésekor a történelem során Fenyőhegyként utaltak rá. 1891-1909 között egy fatorony állt a csúcson, mint kilátó. A mai kőkilátó 1913-ban épült a helyére. A trianoni (és mai) határ az építmény közepén fut át, ezt belül egy határkő is jelzi, körötte történelmi táblákkal, fotókkal. Érdekes, ahogy a határsávot a fenyves között nyírfaerdő vette birtokába, jól elkülönülve mutatva a határ vonalát.

A schengeni övezetbe való belépésünkkel a fizikai határ megszűnt, azóta ellenőrzés nélkül látogatható a kilátó (előtte határátlépési pont volt). Mint említettük, az Országos Kékkör két szakaszának is Írott-kő a nyugati végpontja.

Ez az ország leghosszabb és egyik legszebb jelölt összefüggő túraútvonala a maga 2550 km-es hosszával. Három részből áll az Országos Kékkör: Országos Kéktúra (OKT - 1160 km), Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra (RP-DDK - 540 km) és Alföldi Kéktúra (AK - 850 km).

A teljes Kék kört megéri bejárni, ehhez elegendő, ha a becsatlakozás után a jelzést követjük. Mi 4 év alatt teljesítettük az OKT-t, 2016 végére, 60 kellemes túranap alatt. Természetesen a környéken is rengeteg szép hely van, nem csak a kéken lehet kalandozni.

Remélem tetszett ez a rövidke cikk is; sok-sok kellemes túrát és kikapcsolódást, az Alpokalján is és mindenütt!

András