Magyar farkasfalkák

Kis hazánk farkasairól Hazánk másik két nagyragadozója

Hazánkban 3 nagyragadozó őshonos, de sajnos az évek során mindegyikük eltűnt az országból - viszont szerencsére a barna medvén kívül (akik egyelőre csak néha idetévednek) visszatelepültek - az eurázsiai hiúz és a szürke farkas is bizonyítottan állandó jelleggel jelen van és szaporodik.

A farkasokkal már több cikkben is foglalkoztunk - mikor a Bükkben szaporodtak, akkor a jó hírről itt szerepel a beszámoló: Farkaskölykök a Bükkben, míg egy az erdők-mezők urairól szóló írásunk itt található: Magyarország ragadozói.

Elöljáróban szeretnénk leszögezi, hogy a farkas soha nem támad emberre, sőt kerüli. Ez igaz az összes hazánkban embertől függetlenül élő állatra - itthon a túrázó-kempingező emberre kizárólag az ember jelenthet veszélyt, míg nincsenek szándékosan háborgatva, addig egyik állat sem támad! Az ezzel kapcsolatban terjesztett hülyeségről szokjunk le, csak ártunk vele. Az összes állattámadás visszavezethető az ember hülyeségére-felelőtlenségére-szándékosságára - legyen szó vaddisznó vagy szarvasmarha támadásról.

A mostani cikk apropója, hogy a Zemplénben egy farkasfalka ölt le egy 150 kilós szarvasmarhaborjút. (Nem támadnak háziállatokra sem, hisz bőséges táplálékforrás nekik az erdő - de a gulyáról levált borjú túl nagy csábítás lehetett - ingyenebédet meg ki hagyna ki .)

Szóval nézzük kicsit részletesebben, mit is kell tudnunk eme csodás állat hazánkban élő 6-7 családjáról, illetve a fajról általában.

Kis hazánk farkasairól

Szerencsére a szürke farkas nem számít veszélyeztetettnek, de mivel az országban 6-7 falkáról van bizonyosságunk, itthon fokozottan védett. Eszmei értéke negyedmillió forint - így elejtése esetén ugyanennyi mínusz forint, illetve épeszű bíróval némi börtön a jutalom.

A farkasról, mint fajról

Az állatnak rengeteg alfaja van, ezek közül az eurázsiai, így hazánkban is megtalálható az európai szürkefarkas. A kutya a szürke farkas egy mára kihalt alfajának domesztikált formája - de a nagyfokú viselkedésbeli különbségek miatt ma már sokan elfogadottnak tartják önálló fajként is kezelni őket.

A II. világégés után pusztult ki az állat hazánkban, majd az 1980-as évek végétől kezdett újra megjelenni, és épült ki mára újra a stabil populációja Aggtelek, Bükk és Zemplén környékén. Az Északi-középhegység teljes területén kóborol néhány egyed, de néha még Gemenc környékén is megfigyelhető kameracsapdákkal - bár ide valószínűleg csak a szomszédos országokból tévednek át.

Hosszuk a fél méteres farkukon túl 1-1,6 méter, marmagasságuk 80-90 centi. A szukák tömege 40, a kanoké 50 kiló átlagosan - de a 80 kg-os testtömeg sem ritka. Bundájuk jellemzően szürke-szürkésbarna, télen a nyárinál jóval tömöttebb. Az idősebb kanok szőre nyaktájékon sörényszerűen megvastagszik. Alakja egy izmos német juhászkutyáéhoz hasonlítható - csak jóval nagyobb annál.

Állkapcsuk veszedelmes, hatalmas szemfogaik és ollószerűen működő tépőfogaik nem kímélik a zsákmánnyá avanzsált prédákat. Ezt toldják meg hatalmas erejű harapásukkal, mely 105 kg/cm² (1500 Psi) is lehet. Nem csak a nagytestű állatokat ejti el - mindenre vadászik, a kisebb négylábúak, de a többi gerinces, illetve a rovarok és férgek is szerepelnek az étlapján - sőt, a dögöt sem veti meg, illetve néha egy kevés növényi táplálékot is fogyaszt.

Vadászat során a falka együtt mozog - és együtt is ejti el az aznapi betevőt. Ezáltal nagytestű állatokat is többnyire veszteség nélkül tudnak leteríteni (külföldön jávorszarvast és pézsmatulkot is akár). Sokáig követik a kiszemeltjüket, majd a teste hátsó felébe marva folytonosan gyengítik le végletesen. Mint minden ragadozó, ők is inkább a könnyebb zsákmányra mennek: csordáról leszakadt, fiatal vagy idős, legyengült állatokat próbálnak találni.

A farkasfalkán belül az egyedekre a monogámia jellemző - bár általában csak az alfa pár szaporodik/szaporodhat. Párosodás után a szuka ássa ki az odúját, melynél ügyel arra, hogy a víz ne folyhasson bele. Az alom bő 2 hónapos vemhesség után 4-10 kölyökből áll, melyeket a szuka tavasszal ellik meg.

A kicsik szűk 10 hétig élnek az odúban, körülbelül ez idő alatt majdnem végig szopnak. Később a falka egésze részt vesz a kölykök táplálásában és nevelésében, majd még egy éves kora előtt elkezdenek a többiekkel együtt vadászni.

A szukák 2, míg a kanok 3 évesen lesznek ivarérettek, többnyire ebben a korukban le is válnak a falkáról, majd kis önálló élet után egy másikhoz csatlakoznak. Erősen territoriális viselkedésűek, többszáz km²-t is ellenőrizhet, uralhat a falka.

A farkasainkról

Az állatok itthonról főképp a világháború, és trianon miatt tűntek el, de a szándékos pusztításuk is jelentős - nem mintha az emberre veszélyesek volnának, hanem mert a nem megfelelően őrzött háziállatok csoportjait alaposan vámolták.

Szerencsére azonban mára egyértelműen visszatelepült Nagy-Magyarország területeiről, 6-7 családdal számolnak a tudósok, illetve néhány itthon kóborló egyeddel.

Ma a legnagyobb veszélyt rájuk itthon az orvvadászok jelentik, illetve a szándékos mérgezésük - hisz a farkasok által károsított haszonállatok néha agymentes gazdái sokszor az állataik szakszerűbb védelme helyett inkább mérgezett csalétket szórnak el. (Bár ma külföldi példa a farkasmérgezés, a világégés előtt itthon is előfordult.) Reméljük azonban, hogy ezen fenyegetéseket a kameracsapdák, a korrekt vadásztársadalom, a természetvédelmi őrök és szakemberek együttműködése minimalizálni tudják.

Jó hír, hogy a falkáink szaporodnak is - kameracsapdákkal meg is figyelhető a kölykök jelenléte (egy helyen több növényevő fajjal).

Videón a farkaskölykök és az erdő

Sajnos szabad szemmel megpillantani az erdejeink eme fenséges szimbólumát - legalábbis ha nem vagyunk az állatok kiváló szakértői egy nagyfokú szerencsével karöltve - közel lehetetlen. Talán még medvét látni is több esélyünk van itthon. (Bár én remélem egyszer lesz hozzá szerencsém, legalább távolról megpillantani egy szabad példányt )

Fontos megjegyezni azonban azt is, hogy a farkasok ahol jelen vannak, kiválóan szinten tartják az erdő egyensúlyát. Ma a hivatásos vadászok egyik fő feladata a növényevő nagytestű vadállomány kordában tartása (hisz ki ne hallott volna már a túlszaporodott vaddisznókról például), a farkas ha a történelmi időkben fellelhető számban élne itt a mai napig, ellátná az ember mellett/helyett ezt a feladatot - és egy sokkal egészségesebb természet és élővilág jöhetne úgy létre, újra.

Hazánk másik két nagyragadozója

A Kárpát-medencében a szürke farkason kívül két másik nagyragadozó őshonos.

A barna medve a kipusztítása után hazánkba nem települt vissza stabil állománnyal, de a környező országokból (főképp Szlovákia és Erdély) rendszeresen áttévednek - és nem ritkán bebarangolják a vidéket. Szerencsére ő sem fenyegetett, de fokozottan védett, eszmei értéke negyedmillió forint. Nálunk élő alfaja az európai barna medve.

Eurázsia hegyes-erdős területein él jellemzően, illetve Észak-Amerikában is megtelepedtek alfajai. Környékünkön Erdélyben él nagyobb populációval, de a Kárpátok teljes területén megtalálhatóak. Valószínűleg a Tátrában élő medvék vándorolnak főképp Magyarországra, az Északi-középhegységen keresztülvágva 4-6 példány is lehet egyszerre az országban - a 2018-as év igen gazdag volt hazai medvemegfigyelések tekintetében.

A hazánkban élő barna medve hossza a bő 2 métert is elérheti, melyhez akár 300-480 kilós tömeg is társulhat. A nőstények tömege feleekkora.

Emberre kizárólag szándékos zavarás esetén veszélyes - a hírekben hangzatos tragédiák mindegyikét az emberi hülyeség okozta. (A delikvens odament az állathoz, fotózta őket hátrálás helyett, bocsokat akart simogatni, odaengedte a kutyáját, stb...)

Rendszertanilag ragadozó, de életmódját tekintve mindenevő. A zöld növényeket, gombákat, gyümölcsöket, mézet fogyasztja főképp nyáron, de az állatok mindegyikét szívesen kóstolja, keveset vadászik is - sőt, a dögöt sem veti meg.

Nem igazi téli álmot alvó állatok (azaz többször felébrednek közben és nem hibernálódnak) - de a melegebb vidékeken, illetve zavarás hatására lerövidülhet ez az időszak és el is maradhat. Erdélyben például a folyamatos erdőmunkálatok miatt egyre kevésbé alszanak - és így a viselkedésük is agresszívabb az emberrel szemben, ilyenkor a településekre is bemerészkednek élelemért kutatva.

Az eurázsiai hiúz főként Észak-Európa és Szibéria területein él, de hazánkban az Északi-középhegység vidékein is előfordul pár példány. Az állatok 1-1,3 méter hosszúak, amihez hozzájön még a 20-25 centis farok. Marmagasságuk 70-80 centi, a tömegük a 40 kilót is súrolhatja.

Mancsuk nagy és kerekded, erősen szőrözött - így a hóban nem süppednek meg, a hasuk sosem érinti azt. Rövidtávon kiváló futó, ami zsákmányszerzés közben hasznos neki - csakúgy, mint a 4 centis sarlószerű karmai.

Vörös-vörösesbarna bundájuk sötéten foltozott. Eme macsek szemfogai hosszúak és erősek, fülüket fekete bojt díszíti. Kisebb gerinceseket zsákmányolnak, de a rókákat és őzeket is könnyedén levadásszák.

Szerencsére nem fenyegetett állat, de itthon fokozottan védett ragadozó, eszmei értéke félmillió forint. A farkasokkal egy időben tűnhetett el hazánkból, illetve szintén velük egy időben települt vissza.

András