21. OKT és 20. vége » 2015.11.07-08.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala Nincs más hátra, mint a Mátra

Eme szmogriadó jellemezte hétvégét mi a nagyvárosoktól távol, a Mátra szívében töltöttük a jelzés szépségeinek hódolva. Szombat hajnalban kezdtük a túrát és a rövidke két nap alatt a 20-as Kék végét és a 21-est teljesítettük.

Voltunk a Kékestetőn, kölcsönösen megijesztettük egymást a fatolvajokkal, kocsival haladtunk a kékestetői sípályán, sátraztunk a mínuszokban, megmásztuk az új (ám a reklámozás ellenére pénzes...) Galyatetői kilátót és bivakot, megcsodáltuk a Mátra több eszméletlen szép panorámáját, és végül, de nem utolsó sorban végigrohantunk egy fél napot az erdőben, hogy elérjük a buszunkat

Legutóbbi ittjártunkkor a Galyatető és Kékestető között lévő gerincen majd szomjan vesztünk, mivel nem volt már vizünk és a 80 éves megdőlt melegrekordban kellett haladnunk a fa- és ezáltal árnyékmentes ösvényeken. Most vasárnap is melegrekord dőlt a 20 °C-al, de így ősszel azért ez kényelmesebb

Ismét egy felejthetetlen túrahétvégét zártunk, még visszatérünk

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(1+1) »

(1) + »

(1) + »

(több) »

(1) »

A túra útvonala

Táv [km]	Helyszín	Időpont	Infó
0	Mátraszentlászló	10:30	» /
5.1	Galyatető	11:40-11:55	pecsételés
	Vércverés		pecsételés
12.5	Vörösmarty th.		(elmentünk mellette, így a pecsétet csak hazafele pótoltuk kocsival)
14.4	Mátraháza	14:45-15:05	reggel, mikor a buszokon átszálltunk, már pecsételtünk itt
17	Kékestető	15:55-09:45	pecsételés sátrazás a sípálya melletti erdőben (odáig kocsival mentünk) tábortűz + szalonnázás
	Erzsébet szikla	10:20-10:30	Szt. Erzsébet kereszt szép panoráma, később is előtte és utána is sok-sok pihenő és panorámacsodálás
22.8	Hármashatár	12:10-12:20	pecsételés előtte elkezdtünk már sietni ettől kezdve mindössze 2×5 percet pihentünk a túra végéig
29	Jóidő-kút	14:00
31.9	Gazos-kő	14:30
37.1	Sirok, volt vm.	15:30	pecsételés
38.6	Sirok széle, bm.	15:50-16:06

Nincs más hátra, mint a Mátra

Megterveztük a túrát, eme hétvégén a Mátrás szakaszt terveztük bejárni a mentén. A hét utolsó két napjára ütemeztük a kiruccanást, hogy az ösvényeken kanyarogva teljesítsük az OKT ezen részét. Még péntek este jött át Koczog mester, ami nem annyira kirívó, hisz az elmúlt túráink előtt többször alkalmaztuk már ezt a módszert, azaz, hogy hajnalban tőlem indítjuk a túrát... Ami meglepő, hogy most kivételesen nem fulladt hajnalig tartó italozásba az este, így szombaton kora reggel el tudtunk indulni hazánk legmagasabb hegysége felé. Pontosabban először Kispest felé az otthon hagyott pecsételőfüzetek és polifoam miatt...

Kékestetőre érve, az odafele utunkat jellemző sűrű köd feloszolott, és ragyogó napsütéses novemberi napnak nézhettünk elébe. A busz indulásáig volt még 20 percünk, így a szanatórium előtt hagyva a kocsit körbenéztünk a hegytetőn kicsit, de a toronyba sajnos nem volt már időnk felmenni. Már ekkor feltűnt egy újfajta tematikus jelzés, a Mátra bércein útvonalat jelölő kék piktogram. A Mátrában ez összeolvadt a Kéktúra jelzésével, így lényegében végig a / -en haladtunk.

Tervünk szerint az autót a Kékesen hagyva, Mátraszenlászlótól indulva másszuk meg hazánk egyetlen 1000 méter feletti hegyét, és ehhez lefelé a Volán segítségét is igénybe vettük. Mátraházán volt az átszállás, ahol parasztosan megreggeliztünk a buszmegállóban, majd folytattuk az utunk. Fél 11 körül indult a tényleges túra. Mátraszentlászlón fejeztük be 3 hónapja a -et - a Vöröskő étteremben -, ahol nagyon finom gombalevest ettem, csak ajánlani tudom mindenkinek . Utunk kezdetét jelezve megkongattam a harci harangokat, és fiatalságunk tüzétől túlfűtött testünkkel törtettünk bele a vad rengetegbe.

A közel 15-18 °C-os idő ráébresztett arra, hogy rövidnadrágra kéne vetkőznöm; de ezen művelet végrehajtása sikertelennek bizonyult, az útmenti bokrokból konstans előugró kisgyerekes kirándulócsaládok miatt, így hát maradtam kedvenc bringásnadrágom meleg ölelésében.

Galya-tető felé menet elhaladtunk a Piszkés-tetőn álló csillagvizsgáló, és vagy tucatnyi turista mellett: sokan kihasználták a szép időt, és túrabankacsot húztak. Egy idő után megszoktuk a ´Szia!´, ´Helló!´, ´Jó napot!´, ´Jó utat!´, stb... kifejezések automatikus, percenkénti használatát.

Kb. egy óra alatt Galya-tetőn, a kilátóban találtuk magunkat. Nemrégiben toldották meg a tornyot. Az építmény a fák fölé magasodva nyújt gyönyörű kilátást a Mátra vonulatára.

A kilátót 200 ft-os érmével lehet meglátogatni, a felső toldott részben bivakhelyeket hoztak létre a fáradt vándorok számára (a beengedő kapu nem működött, illetve a bivakok is be voltak zárva, mikor ott jártunk).

A negyedórás nézelődés, a szusszanás és pecsételés után folytattuk az utunk a jelzésen. Menetelésünk egyik állandó jelensége a Kékestető közeledése volt, ami nem annyira meglepő, hiszen arrafele mentünk

A következő pecsétünk egy erdészháznál lett volna, de az utat néhány hónapja újrafestették, így a ´Vércverés´ nevű helyen bélyegeztünk a füzetünkbe. Ezen a hétvégén kizárólag új, szép pecsétekkel találkoztunk, amik nekem nagyon tetszettek.

A lenyomatok itt megtekinthetőek, alább pedig a fotó az egyik pecsételőhelyről:

Könnyű sétának bizonyult az út Mátraházáig, közben a Vörösmarty túristaház mellett pecsételés nélkül elsétáltunk, mert megtehetjük . (A pecsétet hazafele, a kocsiból kipattanva pótultuk...) Mátraházán a buszfordulóban rápihentünk az előttünk álló 300 méteres emelkedésnek. Reggel az átszállásnál pecsételtünk már itt, így most ezt a procedúrát mellőztük.

Az aznapi utolsó etap a Kékes nyugati sípályáján igencsak szuszogósra sikeredett, de megbírkóztunk a heggyel, és 4 óra környékén felértünk a csúcsra (ismét).

Miután pecsételtünk a szanatórium portájánál lévő pecséttel, majd egy kiskölyök egy követ vágott a mellettünk parkoló jármű ajtajának, kocsiba pattantunk, és az ún. ´Felső-Pince´ földúton belevetettük magunkat a Kékes alatti erdőbe, sátorhelyet keresve magunknak. Hamar találtunk is egy alkalmas helyet, s míg Koczog mester a sátor felállításával bajlódott, én tüzet raktam, aminek a melegénél aztán megvacsoráztunk, illetve sörözgettünk néhány korty pálinka kíséretével.

Reggel nem siettük el a felkelést, 9 után bújtunk elő a sátrunkból. Hirtelen motorzúgásra lettem figyelmes, és nem sokkal ezután egy kisteher fékezett le mellettünk. Az autóban a sofőrön kívül két másik úriember is helyett kapott.

- Hello! - köszönt a sofőr pár másodperces szünet után, miután leállította a motort.
- Hello! - feleltem, várva, hogy mi fog történni... Az autóval nem éppen megengedett helyen parkoltunk, így kicsit (nem is kicsit) tartottunk attól, hogy valami erdész-fószer megbüntet minket arra járva... A sofőr azonban csak nézett minket 10-15 másodpercig, egy szót sem szólva, majd megkérdezte:
- Nincs már hideg sátrazni?
- Nincs. Csak jól fel kell öltözni... - eztuán megint 10-20 másodperces farkasszem-nézés következett, majd beindította a motort, és ahonnan jött, arra el is hajtott a teherautóval.

Miközben összeszedtük a sátrat hallottuk, hogy a távoli köde burkolózott négykerekű rakterébe az út melletti kivágott fák darabjait hajigálják a tolvajok, nem csak mi jártunk tilosban...

A hónap legfurcsább diszkurzusa után visszahajtottunk a szanatórium parkolójába, és táplálkoztunk egyet. A tegnapi szalonnából maradt zsír, kenyér, hagyma, paprika és szalámi kitűnő reggelinek bizonyultak.

A kocsitól pár méterre egy mókus ugrándozott, amit sikerült is megörökítenünk egy barna paca formájában.

A hegytetőn betámadtuk a már nyitvalévő butiksort, és életünk legdrágább csokismazsolájával a kezünkben megkezdtük aznapi baktatásunkat.

Szép ráérősen sétálgattunk: ma is szép időnek néztünk elébe, de a napsütés mellett erős szél is kísérte az utunk. Hamar elértünk az Erzsébet-kereszthez (Erzsébet-szikla), ahonnét a levegőben tovasodródó falevelek, és egyéb tárgyak (például varjak) keresztüzében visszatekinthettünk a Kékes adótornyára.

Igen szép bérceken, gerinceken haladt utunk, és közben még igen bolondos képek készítésére is maradt energiánk.

A világháborús emlékműnél (1930-as emlékmű) különösen szép kilátás nyílt a Mátrára, így itt megálltunk kicsit nézelődni is.

Őszintén szólva nagyon élveztük a jó időt és a Mátra csodálatos tájait. Egy sziklát is megmásztunk, talán az ún. ´Disznó-kő´ volt ez a szikla... és a tetejébe elmajszoltunk egy-egy almát is. Eme idilli állapotban szólalt meg Koczog:
- Hmm... úgy számolom, hogy van még 17 km-ünk mára, illetve 4 és fél óránk, hogy elérjük a buszt.

Ami ezután következett, az felért egy távgyalogló világbajnokságra készített edzéstervből vett 17 km-es táv szintidőre gyaloglásával...

A lépteinket igencsak megnyújtva érkeztünk meg negyed 1-re a Hármashatár-nál lévő pecsételőponzhoz. A szépen kiépített pihenő után erős hullámvasutazába kezdtünk a Mátra keletebbi bércein: döglesztő emelkedők után meredek lejtők vártak ránk. Közbe persze nem felejtettünk el fotózgatni sem

Utunk Oroszlánvár romjai mellett is elvezetett.

Az erős fel-le ingázás egészen a Jóidő-kútig folytatódott. Közben nem ritkán 10-15, általunk csak ´Gyilkos bogár´-nak nevezett légyszerű rovar tanyázott rajtunk.

Gazos-kőig nagyjából vízszintesen vezetett az utunk, innen meg közepesen meredeken futkorásztunk Sirok város felé. Gazos-kőnél valaha kellett pecsételni a kék füzetbe, így mi ahelyett a közel 40-50 méteres sziklafal tetején készítettünk magunkról 1-1 fotót.

Lefele menet az erdő egyre inkább ködössé vált, a fák misztikus fátyolt fontak törzseik köré... fél órával a buszunk indulása előtt érkeztünk Sirok vasúti megállóhelyhez, ahol bestampliztuk aznapi második pecsétünket az igazolófüzeteinkbe, majd 20 perces sétával a főtúton megérkeztünk Sirok szélére, ahonnét visszabuszoztunk Mátraházára, majd Koczog Kékestetőre, hogy lehozza a kocsit. Végezetül még tettünk egy 1,5 km-es kitérőt (immáron autóval), hogy pótoljuk az előző napi, Vörösmarty Fogadónál elfeledett pecsétünket.

A miharabbi visszatérés reményével a lelkünkbe autóztunk vissza a szmogos Pestre (ugyanis mint megtudtuk a rádióból, hétvégén szmogriadó volt a fővárosban, és egy nyilatkozó szakember szerint a legjobb dolog, amit tehetünk, ha a szabadban töltjük az időt...)

Viktor