Egy túravezető apró vadkempinges tippjei, trükkjei   

A szükséges minimum - szerintem Ötletek, trükkök, tippek Pár kiemelkedő vadkempinges élményem címszavakban

Ha már régóta vagyok hivatásos túravezető, ráadásul még megannyi ideje túrázom is aktívan, talán lehet pár olyan ötletem, ihletem, tippem vagy trükköm, melyek még a profiknak is adhatnak kis érdekességet, a kezdőknek pedig talán segítenek könnyebbé tenni az utat vagy elindulást.

A facebook-os Vadkemping csoportban is fellelhető egy nagy adag segítség, élménybeszámoló, de főképp egy szuper közösség, javallom a felkeresését!

Először összeszedetten és átfogóan a személyes ötleteimről egy vadkempinges közösségnek tartott túrán beszéltem, és úgy éreztem, hogy sikere volt - így ez is megerősített eme cikk megírásában.

Összefoglalva a véleményemet a témában: Nem lesz összkomfortunk, ha a természetben alszunk, de nem is ezért tesszük. Ha kinn vagyunk, abból gazdálkodhatunk, ami épp nálunk van, amit magunkkal vittünk, amit kinn találunk, abból kell megoldanunk mindent. És ez benne a szép.

Fontos, hogy akármennyire is szeretnék komplexen szemlélni itt is mindent, csak a kiegészítő(!) trükkökre összpontosítok főképp, az alap vadkempinges tudásanyagot itt csak érintem, de nem tárgyalom! Egy cikksorozatot tervezek a teljes témát lefedendően, Vadkemping kezdőknek címmel; az oda illő anyagot folyamatosan tesszük közzé.

A szükséges minimum - szerintem

A személyes tippek és trükkök előtt szeretném összeszedni gyorsan, hogy szerintem mi is az a kötelező minimum felszerelés a vadkempinghez, mely nélkül azért nem kéne belevágni. Hogy sátorban vagy függőágyban tervezzük az éjjelt, netán ponyva alatt, azt mindenki a maga preferenciái szerint eldönti úgyis, de azért egy kis útmutatást adnék ezen túl. Ha valaki maga által épített menedéket választ, esetleg csupasz bivakot, az is működő és kalandos megoldás lehet, de valószínűleg ő már nem a kezdő vadkempingesek körébe tartozik.

A megfelelő bakancsot (nem túracipőt) mindenképpen javasolnám, ha már kicsit is sétálni vagy túrázni tervezünk a táborhelyünkig. Az esőre is fel kell készülnünk valamelyest, de ha sok sétát nem tervezünk, akkor az esőruha (nadrág + felső rész vagy vízálló kabát) vagy poncsó helyett egy ponyva is megteszi. Ez függőágyhoz elengedhetetlen, de sátor mellett is jó ha legalább magunkkal visszük, ha nem is feszítjük ki mindig. És engedjetek már most meg egy ötletet: egy túraboltban kapható hiperszuper ponyva helyett egy egyszerű, töredékáron kapható takaróponyva is megteszi. Ezt féltenünk sem kell, nagy a méretválaszték és a tömege sem számottevő.

Amit szeretek még előre kihangsúlyozni, az a derékalj fontossága. Nem mennék bele az R érték jelentőségébe, ez vásárláskor úgyis szembejön majd. A fontos az az, hogy legyen, még nyáron is. Sátor és függőágy esetén is, ez egy nélkülözhetetlen felszerelés. Polifoam, vagy felfújható mindegy, de legyen valami.

A megfelelő komfortú hálózsák választása sok kellemetlenségtől óvhat meg minket az éjszaka közepén - de ez nyáron akár el is hagyható, vagy egy pokróccal helyettesíthető lehet.

Sokan elhanyagolhatónak tartják, de a kés szerintem egy természetjáró alapcucca. Én sem hordok folyton magamnál egy vadásztőrt, de egy kiváló minőségű bicska a mindennapokban is velem van - és ha szükségét látom, akkor a felszerelésem részévé teszek további vágóeszközöket is. Én nem használok baltát/fűrészt vadkempingnél sem, de láttam már másoknál hasznosan funkcionálni. Bár ők már néha érintették szakértelmükkel is a bushcraft fogalmát.

Szintén nem elhanyagolható a megfelelő folyadékmennyiség - gondolva arra is, hogy másnap reggelre is jusson (lehetőleg a reggeli tisztálkodáshoz is egy kevés), illetve a következő vízvételi lehetőségig is kitartson. Már persze, ha nem egy forrás mellett táborozunk.

A vílágítás megoldását fejlámpa formájában javallom, hisz a kéz így szabad marad, könnyen végezhetjük a dolgunkat mellette. Ezer szempont alapján választhatunk, de ha már van bármilyen megbízható fényforrásunk, akkor nagy baj nem lehet.

A hely- vagy térképismeret is fontos, azért vakon ne essünk be egy erdőbe, de legalábbis akkor ne, ha nem vagyunk kellőképp tapasztaltak.

Az elsősegélyfelszerelés (vészhelyzeti fóliával kiegészülve) az a cucc, melyet mindig magunknál hordunk, de sosem akarunk használni. Nálam a varrószerszámok, illetve a tartalékeszközök (mini fejlámpa, kis powerbank, kis gyújtós, ...) között foglal helyet, sosem mennék a természetbe a pakk nélkül.

A megfelelő ruhaneműt, mely melegen tart bennünket nem emeltem ki külön, pedig az is kulcsfontosságú. Egy éjszakát még vacogva is ki fogunk bírni jó eséllyel, pláne a másnapi forró fürdőre gondolva, de ha napokra maradunk kinn, élvezni akarva a természetet, akkor nem megengedhető, hogy ne pihenjük ki magunkat éjszaka.

Ötletek, trükkök, tippek

A következő ötletek és trükkök jó része nem saját találmány, bár valamelyest majd mindegyiken alakítottam picit - úgy írom le ezeket, ahogy részemre a legjobban beváltak. Kissé talán kusza lesz, de mivel nem egy novellát szeretnék ide helyezni, egy listaféle kialakítása a terv, a pontokat amennyire kell kifejtve. De pont ez is a segítség, hisz így mindenki gyorsan felfedezheti azt, ami számára szimpatikusan hat.

Ügye általában a vadkempingezés nem egy ´önálló tervezet´ (bár úgy is igen szép), hanem egy túra, esetleg nyaralás része. Így igazítani kell azt az eredeti gondolathoz, nem árt a kényelmet is szem előtt tartva tenni - hisz nem kényszerbivakolni akarunk, hanem a nomád körülményeket is szeretni, élvezni szeretnénk.

  Fontos előre eldönteni szerintem, hogy mire is vágyunk ´vadkemping´ címszó alatt. Általában túra közben egy megoldás éjszakázásra, nem pedig külön cél kinn aludni - és mindkettő opció meseszéép lehet. De így is fontos tisztázni, hogy mit is szeretnénk, hisz arra kell készülnünk. Ha reggel kávéznánk egyet, akkor jó tudni, hogyan is melegítjük/forraljuk a vizet. Ha sütögetnénk egyet este, akkor ott is tudni kell a biztonságos tűzrakás lehetőségeit. Ha nagyon fázósak vagyunk, akkor nem árt némi plusz ´melegítős´ trükk. Nem vagyunk azok a nagyon nomád emberek, törekszünk a nagyobb kényelemre? Erre is vannak megoldások - ha előre tudjuk, hogy mit is szeretnénk. Hisz dolgozni csak azzal tudunk, amit magunkkal vittünk, esetleg a helyszínen találunk és ismerünk.

  A táborhelyünk kiválasztása kötött abból a szempontból, hogy miként is tervezzük az éjjelt. Egy vadleshez kell a rálátás a térre; sátorhoz vagy ponyvamenedékhez némi sík és tiszta terület, ami lehetőleg nem alakul vízmosássá esőben sem; függőágyhoz pedig két megfelelő távolságú fa. A helyszín fontosságánál én kiemelném, hogy bújjunk el legalább annyira, hogy a rossz szándékú emberek ne találhassanak ránk az éjszaka. Mivel a kihűlésen túl ez az egyetlen veszélyforrás vadkempingezés közben, azaz az emberfélék bizonyos egyedei. Ehhez pedig elegendő, ha elhagyjuk egy ösvényen/vadcsapáson a kijelölt turistautat, majd azt is pár tucat méterre, és már nem is lehet gond.

A következőekben a / ikon a termék vagy ötlet fotóját/videóját nyitja meg, a -ra kattintva pedig a beszerzése vagy elkészítése csalogatható elő. Igen, tudom, ezek a szimbólumok tematikus utakat jelölnek, de most itt is használom őket.

Denaturáltszesz-szeretetem

Nem, eme alkohol a metanol tartalma miatt nem iható, de szerencsére így is remekül felhasználható számunkra. Legyen szó főzésről, kézmelegítésről, vagy minimális fűtésről, nálam teljesen kiváltotta a konkurens felszereléseket. Ráadásul könnyen beszerezhető anyag, relatíve olcsó, és sokmindenre felhasználható, mint alább be is mutatom.

  Mint a felvezetésből sejthető, nálam az alkoholos túrafőző az abszolút favorit. , ,

(Használtunk régen túra gázfőzőt is, de az alkoholos teljesen leváltotta. Tábortűzön is sütök-főzök néha, de az többségében csak a feeling miatt alakul úgy.)

Ebbe a főzőbe kb. 30ml alkohol (denaturált szesz) fér. Ekkora mennyiség felforral egy liter vizet (levesnek pl. vagy feleennyi teának, kávénak), lábosban felforrosít egy kétszemélyes (pl. sólet) konzervet, elkészít lábosban egy adag hagymásszalonnát (rendesen lepirítva kétszeri töltéssel), vagy akár egy tészta is elkészíthető vele, csakugyan kétszeri töltéssel. A begyújtása télen talán picivel bonyolultabb, de abszolút használható akkor is.

Használata, ahogy nálam bevált:
- Egy fémvázra, vagy 3-4 kis fém felespohárra tesszük az edényt/poharat, nem magára a főzőre. (Nem mert nem kapna elég oxigént, hanem mert túlságosan lehűti közvetlen érinkezéssel, így ha nincsen alapból meleg, nem párolog elég alkoholgáz, ami éghetne.) *
- Egy befőttesüveg-fedőt teszünk alá. Ezzel egyrészt megvédjük az alatta lévő padot, de a begyújtást is segíti, mivel így ebbe is löttyintek egy kis alkoholt, a főző alá. Ez pedig segíti a melegítést és a gázképződést, mely égni fog, mint egy otthoni gázrózsa. *

* Nem maga a folyékony alkohol ég főzés közben, hanem a gáz, így kell a megfelelő hőmérséklet a főzőn belül, hogy meglegyen mindig az utánpótlás.

Egyik első fb posztom a témában: fb, 2018

  Kézmelegítők közül is többfélét teszteltem (egyszer használatos kémiai, újra kifőzhető fémpattintós, powerbank alapú elektromos, szenes), de itt is az említett vonal győzött meg leginkább, az alkoholos kézmelegítő lett az abszolút nyertes (telente vadkempinghez hordok magammal egyszer használatost is). , ,

Használata ennek is rém egyszerű, amint megvan a minimálisan szükséges rutin, máris gyerekjáték lesz, illetve több órás meleget ad majd.

Fel kell tölteni a belül vattát tartalmazó melegítőt denaturált szesszel (vagy sebbenzinnel), majd a (szintén átitatott) égőfejet meggyújtani. Amint elérte a megfelelő hőmérsékletet, hogy a gáz termelődjön, el lehet fújni, rátenni a tetejét, majd betenni a szövetzsákba. És élvezhető is a nem kevés meleg pár órán keresztül.

  Eme tippemmel nem új terméket hozok el, hanem az alkoholos főző használatát mutatnám kicsit másképp: sátorban használva remekül lehet vele felmelegíteni a helyet (szem előtt tartva a biztonságot, azaz alátéttel, kevés ideig, borulása esetén is tudjuk eloltani, illetve legyen valamennyi szellőzés). Ez a hő gyorsan el fog illanni, de addig a pár percig élvezhetjük a fagyoskodásmentességet pakoláshoz és a hálózsákunkba való bebújáshoz. Ezt az ötletemet csak fokozott óvatossággal használjátok, kevés ideig, és csak ha már jól tudjátok kezelni a főzőt!

  Tábortűz begyújtásához is használható kis denaturált szesz - ha már úgyis van nálunk az előbb felsoroltak miatt. Nem elegáns megoldás, de a szükség törvényt bont. A tábortűzről alább esik még majd szó.

Szem előtt a kényelem

  A túramellény két célt szolgálhat: segíti melegen tartani a viselőjét, illetve egy praktikus tárolózseb-adag. Nálam ez utóbbi a fő (és szinte egyetlen) funkciója. A gatyazsebben lévő pénztárcámon, illetve az övemen lévő bicskámon kívül minden fontosat eme zsebekben tartok - azon cuccokat, melyeknek jók, ha kéznél vannak.

Ilyen eszközök a síp (túravezetőként sokszor használom jelzésre, illetve vész esetén sem baj, ha gyorsan elérjük), fejlámpa, távcső, bélyegzőpárna (túramozgalom teljesítőinek), toll és papír, kisebb kés/tőr, kéztörléshez valami (popsitörlő, zsebkendő). Illetve nálam itt lapult még kötelező maszkviseléskor a maszk is, illetve kocsival érkezés esetén a slusszkulcsom.

  A higiénia még vészhelyzet esetén is fontos, nemhogy túra vagy vadkemping közepette. Nem célom itt mindent felsorolni, csak saját trükköket osztanék meg itt. Régebben popsitörlő volt a zsebemben, az remekül használható arc és kéztörlésre. Csakhogy ez nem filléres dolog, ráadásul könnyen beszárad és tönkremegy. Szerencsére találtam valamit, ami jobban bevált, ez pedig a törülköző-kapszula. Elég adni hozzá pár csepp vizet és egy korrekt kis mini-törülközőt kapunk, mely legalább olyan jól használható, mint az említett törlő. ,

  Én a természet mindegyik részét messzemenőkig imádom, a napégéssel, de az évi tucatnyi belőlem lakmározó kullanccsal sincsen bajom, mégha kellemetlen is. Még az arcom előtt repdeső apró rovarokkal/legyekkel is megbarátkoztam - de azért ha van rá mód, hogy picit a könnyítsünk a dolgunkon, akkor azt megfontolom. Ilyen találat volt a kalapra tehető rovarháló. Menet közben nem melegít, nagyon gyorsan megszokható - és ha el nem is tünteti az apró rovarokat a szemem elől, egy csapásra megszűnnek zavaróak lenni. Én imádom, mégha hülyén is nézek ki benne egyesek szerint.

  A ponyva kérdésköre sokszor megosztó, de általában elmondható, hogy függőágyazáshoz és ponyvamenedékhez elengedhetetlen. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy néha sátrazáshoz és túrázáshoz is jó hasznát lehet venni. Szerintem ezt nem is kell túlragozni.

Fontos megjegyzésként annyit tennék, hogy nem éri meg drágán megvenni egy túraboltban... Bőven megfelelő a sima takaróponyva is. Vegyünk alapul általános, ~12m²-es, vízálló ponyvát. Az összehasonlítás (2024. márciusi árakkal):
- Túraponyva: 3,4 × 2,8 m, 800 g, 27 900 Ft -
- Takaróponyva: 3 × 4 m, 875 g, 2 290 Ft -

És így még féltenünk sem kell az utóbbit... A kötélzet hozzá, illetve a karabínerek, kampók kapcsán ugyanígy töredékáron vásárolhatunk, ha ésszel tesszük. (Természetesen nem a hanyagságot propagálom - de pl. egy névleg 100 kilót bíró Lidl-s kötéllel gond nélkül fogok függőágyazni a talajtól 30 centire, ellenben biztos, hogy a statikus fonott kötelet sziklamászáshoz szakboltban szerzem be.)

A linkelt túraboltnak amúgy ez a legolcsóbb ponyvája, árul 80e környékén is. De azt is hozzá kell tennem, ha a ponyváit nem is, a függőágyait nagyon jó szívvel ajánlom - én az övükét használom 10+ éve.

  Egy másik megváltó találmány nekem a polifoam ülőpárna volt. , ,

Két tökéletes felhasználási módot rendeltem hozzá, azaz két kezdetleges/nem megfelelő megoldásomat váltotta fel:
- Havas/jeges/nedves/hideg felületre nem szívesen ülünk le nyáron sem. Kényszermegoldásnak jó volt oda valamilyen nylon darab, de ez a megoldás egyszerűen mesés helyette.
- Akár sátorban, akár függőágyban nekem szükségem van párnára a fejem alá. Ez volt felfújható párna, de odagyűrt ruhaadag, sőt vizesflakon is. De az ülőpárna lett a hibátlan módszer: beleteszem a hálózsák tartóhuzatába és meg is van a tökéletes kényelem.

  Az edényfogó egy egyszerű kényelmi eszköz - de sokat segíthet egy egyszerű főzésben is. Pl. a fémpoharam kv főzésekor felforrosódik (nahát), így azt anno egy zsebkendővel vettem le a főzőről. Mára stabilan, ezzel tudom ezt megoldani. ,

  A talpbetét hasznát is sokan lebecsülik (anno én is ezt tettem), pedig néha kifejezetten megmentheti a túrát. Vannak speciálisak is, általánosak is. Nálam eddig két esetben volt kulcsfontosságú: a hótaposóm a bokadudoromat(?) (szárkapocscsontom alja) nagyon nyomta - ez egy minimális megemeléssel, talpbetéttel megoldódott. A másik eset pedig a hosszas aszfaltos gyaloglásnál jött elő a túrabakancsomnál, irtózatosan fájt a talpam idővel - ezt egy zselés talpbetét semlegesítette. (Tudom, nem aszfalton kell túrázni, de anno még szűk 10 km-eken keresztül vezetett a túra aszfalton, főúton is.)

Tábortűz

Tüzet rakni erdőkben csak a kijelölt tűzrakóhelyen szabad, avagy az erdő szélétől legalább 200 méter távolságra. Tűzgyújtási tilalom idején seholsem. Fokozott óvatosság szükségeltetik, kötelesek vagyunk a tűz terjedését meggátolni, és az eloltásáról biztonságosan gondoskodni.

  Nem mennék most bele a tűzgyújtás rejtelmeibe itt, inkább csak azt említeném meg, ami kiemelkedően hasznos volt nekem. Ha nedves minden, akkor egy izmosabb gyújtós (részletek egyel lentebb) hatalmas segítség lehet. Persze enélkül is megoldható, de van, aki nem ezzel szeretne küszködni. A másik nem elfeledendő, hogy a tűz égése kezdetétől fogva a nedves (később akár vizes) ágakat a lángok köré ildomos pakolni, hogy mire sorra kerülne, már éghetően szárazzá váljanak. Ezen gondolatok bármely tűztípus választása esetén hasznosak lehetnek. Persze száraz, jó időben gyerekjáték a tábortűz izzítása, de nem a legideálisabb helyzetet találjuk meg mindig.

  A fentebb említett tűzbegyújtó alkalmatosság sokféle lehet, kandallóbegyújtó, esbit, de denszesz vagy benzin is. Én a házilag is elkészíthető tűzgyújtó tekercsre esküszöm, hibátlanul teszi a dolgát és filléres praktika. Az elkészítése otthon pofon egyszerű: egy nem sajnált fém edényben/pohárban (kiszuperált konzervdobozban) tűz felett megolvasztunk egy teamécsesnyi viaszt, majd azt ráöntjük egy kis tenyérnyi feltekert kartondarabra. Ezt élesben meggyújtva bőven fog adni annyi lángot, hogy egy remek kis tüzet tegyünk rá. ,

  No és mi van, ha tényleg mindig csurom vizes? Ekkor még a tűzgyújtókkal sincs könnyű dolgunk. De szerencsére azért általában elmondható, hogy a lábon álló halott fa nem mindegyik része van átázva - egy 5+ cm átmérőjű ág belseje jó eséllyel száraz lesz - abból pedig már faraghatunk is tollas ágat, mely nagy segítségünkre lesz.

  A szikravetővel való tűzgyújtás nem az én világom (bár egy vattadarab mellé vízállóan csomagolva mindig van nálam), de azért szerepeltetem itt mégis, mert a gyerekek szeretik játékként felfogva megtanulni a használatát. Ha adunk nekik egy darab vattát hozzá, akkor nagyon gyorsan rá is tudnak érezni a dologra, mellyel nem kevés sikerélménnyel gazdagodnak. ,

  A magnézium tömb is segíthet nekünk a tűz begyújtásában. Egy kis leforgácsolt anyag akár szikravetővel meggyújtva igen magas hőmérsékletű lángot ad, mely táplálható is forgáccsal vagy tollas ággal.

Egyéb ötletek

  Túra és vadkemping közben a vízkeresés egy kritikus pont. Legideálisabb, ha épp egy forrás mellett halad el az utunk, vagy ott is éjszakázunk - de mint tudjuk, kinn kevés az ideális helyzet. Így pár ötlet, hogy hol is számíthatunk dihidrogén-monoxidra. A források, falusi kutak, kék kutak általában jelölve vannak a térképeken, bár a működésük/időszakosságuk kétesélyes. Egy fokkal megbízhatóbban találunk folyadékot a falusi kocsmákban nyitvatartási időben. Hisz ha már templom sincs, kocsma azért még mindig van. De ha már kocsma sincsen - na temető tuti mindenütt lesz. Ott pedig vízvételi lehetőség is.

Megjegyzem, én legszívesebben az erdei kiépített forrásokból töltöm a kulacsomat, szerencsére sokszor megoldható úgy.

  A ragasztós gyufa, avagy ´gyufaragasztó´ nevével mutatja mi is - olyan házi átalakítású gyufa, mely segítségével elvégezhetjük a ragasztásos feladatainkat. Sok esetben egyszerűbb, mint varrni a vadon közepén, vagy másképp rögzíteni a dolgokat egymáshoz.

Nem ördöngősség az elkészítése, a képek alapján könnyű rekonstruálni (ragasztópisztollyal bekenjük pár gyufaszál közepét, majd hagyjuk megdermedni). Felhasználása sem bonyolult: a gyufát meggyújtva a hője megolvasztja a rákent ragasztót, mely már fel is vihető a ragasztandó felületekre.

  Egy nagy találmány az impregnáló spray is. Nem vennék rá mérget, hogy az alapból nem vízálló eszközöket teljesen azzá teszi, de pl. egy vízálló téli kabát vagy egy bakancs befújása csak hosszabbá teheti a vízállóságukat, vagy vízlepergetőségüket. Sokan sátorra is használják, lehet ott is teszi a dolgát.

  A késélezőt (pl. fenőkő) is a dolgunk könnyebbé tétele végett érdemes magunknál tartani, hisz egy tompa késsel annyira nem élvezet a munka. Tudom, a ´profik´ fenőkövet és bőrövet használnak minduntalan, de egy olcsó túraélező is megfelelően teheti a dolgát. Kővel fenem a késeimet, ha nagy ritkán szükségét érzem, de magammal csak a sima egyszerűt hordom, igaz, csak egy olcsó késsel is használom azt.

  Sokan ismerik az alapvető csillagképeket, mégsem jut eszünkbe sokszor, hogy használhatjuk tájékozódásra is a csillagokat, hisz az a legegyszerűbb éjszaka. A Nagy Göncöl, Kis Göncöl és Cassiopeia segítségével is gyorsan megtalálhatjuk az északi irányt, csak fel kell tekintenünk az égboltra, így érdemes gyakorolni velük picit.

A Nagy Göncöl rövidebbik ágát 5-szörösére hosszabbítva megtaláljuk a Sarkcsillagot - meg is van az észak.

A Kis Göncöl szekerének végső csillaga maga a Sarkcsillag, így szintén megtaláltuk az északot.

Cassiopeia W alakja picit trükkösebb...

  Ha már felnéztünk az éjszakai égboltra, nézzük az alkonyit is. Sokszor fontos tudnunk, hogy vajon mennyi időnk van, míg lemegy a nap (vagy a hegy mögé bukik) és a sötétség száguld felénk. Kézfejünkön a bütykeinket vagy ujjainkat használva megállapíthatjuk meglepő pontossággal, mennyi ideig is láthatjuk még a napkorongot. Csak annyi a dolgunk, hogy megnézzük nyújtott kézzel(!), mennyi ujjunk fér a Nap alja és a horizont közé. Minden ujjunk negyed órát jelent. (Természetesen egy hegyvidéken ezzel nem feltétlen a naplemente idejét tudhatjuk meg, hanem hogy mikor tűnik el a hegy mögött a Nap, de nekünk valójában az is a fontos.)

  Ez a pont egy teljesen szubjektív vélemény lesz, de sokszor szóba kerül, így megosztom veletek: Ha már GPS-es navigációs app, akkor nálam magasan vezet a Locus. Tud mindent, amit egy ilyen programnak tudnia kell. A fizetős verzióra is megéri beruházni azt a potom összeget, de az ingyenes is teljes értékű. Útvonalkövetés, tervezés, helyzetünk megadása... Az alapokat is kiválóan tudja, de megannyi pluszt is ad.

  A szemetünk elpakolása és elvitele alapvető minimum. És nem, nem kell használni az erdei szemeteseket, bele lehet gondolni mennyi energia azokat üríteni. És addigis, az időjárás és állatok szanaszét hordhatják. Fogadni merek, a szemetünk önmagában jóval könnyebb, mint felfele hoztuk a tartalmával együtt. Le is tudjuk így vinni.

Nálam mindig van egy adag szemetes zsák, de sokszor nem is kell, tuti van feleslegessé vált zacskó a táskánkban.

´Az okos ember nem szemetel, a többinek pedig tilos!´

  A szükség végzését szerintem sokan túlgondolják. Folyóügyeket a hímneműek kicsit elvonulva egy fánál elvégzik és kész, a szebbik nemnek picivel több rejtek kell.

Tartalmasabb anyagleadás esetén azért illik egy kis likat ásni (vannak erre túraásók, de egy sima bot is megteszi), és abba fektetni a végterméket, majd végül betemetni.

Minden guggoló tevékenység során azért figyeljünk a csalánosra, nem lesz őszinte a mosolyunk hiba esetén. Nem úgy, mint mikor filmeken a mérges szömörcés találkozásokon mulattunk...

Kényszerbivak

Általában akkor beszélhetünk erről, ha nincsen nálunk vadkempingezéshez használatos felszerelés, illetve nem tervezetten maradtunk kinn éjjelre a szabad ég alatt. Ebben az esetben is törekednünk kell az alapok betartására, úgy mint valamilyen menedék kerítése (ilyenkor is jól jöhet az életmentő főlia), esőbeálló, vadles, de vészhelyzet esetén akár barlang is. Illetve a testünk melegen tartására jó megoldás a tábortűz, de a szigetelés (´derékalj´ levelekből pl.) is magunk alá. Az épített menedéket azért nem sorolnám ide, mert annak több órás elkészítési folyamata nem annyira indokolt idehaza a ´hirtelen ránk sötétedett´ esetben.

A pánik

Sajnos sok bölcset nem tudok ehhez a témához hozzátenni, de azt bizton állíthatom, hogy a pánik öl többségében, nem az esetleges vészhelyzet. Legyen szó egy Balatoni váratlan merülésről (vagy egy erdei tóban), egy sziklafalon megcsúszásról, egy eltévedésről - de akár súlyosabb esetben lábtörésről, kihűlésről, jég alá csúszásról. A pánik biztosan nem fog segíteni, mindenképp törekednünk kell a hidegvérünk megőrzésére vagy visszaszerzésére.

Mert valószínűleg józanul átgondolva a helyzetünket, találhatunk megoldást a legreménytelenebb helyzetben is akár. A pánik még a profikat is elvakíthatja, nem szabad hagyni, hogy felülkerekedjen rajtunk. A tudásunk és a nálunk lévő felszerelés segítségével ki kell találnunk valamit vészhelyzet esetén is. És ez minél több tapasztalattal rendelkezünk, annál kreatvabb és könnyebb lesz.

Talán az segíthet ilyen helyzetben a legtöbbet, ha a következő lépésre koncentrálunk, csak pár percet tervezünk előre. Elővesszük az elsősegélyfelszerelést, levesszük a vizes cuccot, tüzet teszünk, mentőt hívunk (vagy sms-t írunk 112-re, ha épp nincs térerő), vagy magunkra tesszük az életmentő fóliát, stb... És mikor már kicsit nyugodtabbak vagyunk, akkor érdemes csak picit távolabb is gondolni - és főképp, mert akkor már kreatívabban és hatékonyabban tudunk gondolkodni is.

Veszélyek

Vadkemping közben a veszélyek, melyek leselkedhetnek ránk:

• roszszándékú emberfélék » megoldás ellenük, ha nem szem előtt vadkempingezünk
• kullancsok » oltással, illetve magunk sűrű átnézésével kipiálható a veszély
• kihűlés » megoldás erre a megfelelő öltözet, felszerelés, esetleg tábortűz
• allergiát okozó fullánkosok, ha volt már ebből gondunk » erre megoldás a mindig magunknál hordott epipen

Vadkemping közben ezektől többen aggódnak, de semmiféle veszélyt nem jelentenek ránk nézve:

• bármely emlős a Homo sapiens sapiensen kívül (te sem hallottál még olyat, hogy egy vadkempingest megtámadott volna bármi itthon)
• egyedüllét, magadban közel a természethez » hát igen, mindenkinek le kell győznie önmagát kinn, de így lesz még csodásabb az élmény

Kipróbálni tervezett eszközök

Ezen eszközök egy részét már beszereztem, csak a tesztjük és/vagy hadrendbe állításuk még nem történt meg, így véleményezni sem tudom őket...

  Hordozható huzalfűrész tekercs: könnyű, nincs helyszükséglete, és el tudom képzelni a létjogát egyes helyzetekben.

  Hordozható víztisztító (Sawyer Mini Filter): idehaza megvagyunk nélküle jó eséllyel, de pl. a környékbeli magashegységekben már nincsen úton-útfélen kút, így ott akár vészhelyzeti megoldás is lehet.

  Nálam a napelemes töltő kifejezetten mumus, mivel anno, mikor először beruháztam rá, 4-szer vittem vissza a használhatatlansága miatt. Viszont pont tegnap volt róla szó Annamarival, hogy beszerzett ő egyet - így kiváncsian várom a véleményét majd róla.

Pár kiemelkedő vadkempinges élményem címszavakban

Terveztem, hogy ha már a vadkemping a téma, akkor néhány kiemelkedő tapasztalatomat is megírom itt - de ahogy jönnek és jönnek az emlékek és a nosztalgia, sosem érnék a végükre, így legyen elég most ennyi...

Egyik első vadkempingünket a Mátrában éltük át Viktorral. Valamiért úgy határoztunk, hogy nem kell sátor, hisz meleg van, nyár van, jó idő van - elég a polifoam és a hálózsák. Már félálomban, kellemesen az aznapi túrától szenderedtem, mikor egy varangy olyat kurjantott a fejemtől centikre, hogy a szívem tuti kihagyott egy ütemet. Emlékezetes élmény maradt, meg kell hagyni. Mátra - az első közös többnapos túra » 2011.07.08-10.

Első függőágyazásunk a Szekszárdi-dombság csodaszép lankáin esett meg. Egy vihar kapott el minket, így ponyvák alá menekültünk délután, és másnapig ki sem tudtunk jönni alóla. Hát... A függőágy jó dolog, de meg kell szokni. Az első éj minden volt, csak pihentető nem vele - de a harmadik már meglepően kellemes. DKT - Szekszárdi-dombság (~05. DKT) » 2014.04.30 - 05.03.

A börzsönyi szakaszát bringával közelítettük meg, Nagymaros felett rejtettük el a paripákat egy bokorban. Utolsó éjszakánkat mellettük töltöttük sátorban. Arra keltünk, hogy valami irdatlan recsegés-ropogás van a közelben, el sem tudtuk képzelni mi is az, de a hang abbamaradt, így mi is visszaaludtunk. Reggel láttuk csak, hogy egy fa dőlt ki éjjel és takarta be a bringáinkat a lombjával. A gyökerei elpattanásainak hangját hallhattuk az éjjek. Izgalmas emlék... 17. OKT és 18. eleje + bringa » 2013.05.18-21.

Szintén függőágyas kaland, egyik alkalommal egy éjjeli megébredéskor a mellettünk legelésző őzcsapatot figyelhettem meg. Gyönyörű emlék, de helyben meg kell valljam, mozdulni sem mertem...

Télvíz idején mindig izgalmas a kinnalvás, az első ilyen havas élményünk talán a Mátrában volt. Még kartonadagot is vittünk magunkkal, hogy legyen rendes szigetelésünk alulról... A 22. és a 24/a OKT » 2015.11.28-30.

Egy hosszú során az egyik teljes napot ponyva alatt kellett töltenünk, ráadásul pont Mátraverebély után nem sokkal, annyira esett az eső - ott megállíthatatlan volt a dézsa. Nem mondom, hogy életem élménye,d e egyszer ilyen is kellett. 19. és 23. OKT és 20. eleje » 2015.08.14-22.

Nekem örök emlék marad első sátrazás a majd 4 éves kisfiammal. Imádta végig, ahogy volt. Vadaspark és vadkemping Levivel » 2023.07.15-16.

A Júliai-Alpokban is volt szerencsénk függőágyazni - és akkora volt a mázlink, hogy pont a szentjánosbogarak rajzásakor tehettük ezt meg. Fenomenális volt a sok világító-röpködő kis pont... Júliai-Alpok kalandjai » 2015.06.19-28.

Az , legalábbis az OKT 60 km-es befejező szakaszán olyan fáradt voltam éjjel, hogy 2-szer is majd elaludtam menet közben. Így aztán úgy döntöttem, hogy kell nekem kis alvás, mert nem lesz így jó vége. Nincs mit szépíteni rajta, minden cuccomat magamra vettem és egy vadlesen 1,5 órát kényszerbivakoltam, át is fagytam, de valamennyit aludtam is. Pont elég volt ez arra, hogy teljesítsem én is Viktorék után a túrát. 26-os szakasz vége, illetve a 27. OKT » 2016.12.10-11.

Vadkempingezés közben többször fűztük a kellemest a hasznossal - alkonyatkor és pirkadatkor ha már kinn voltunk, sokszor szerveztünk helyszíni vadlest, néha állatokat is volt szerencsénk látni ilyenkor.

A szervezett, csoportos, remekül sikerült vadkempingezés is örök emlék maradt nekem. 27-ed magammal vadkempingeztem a Tarnai-pihenő felett egy télvégi időben túravezetőként, sok kezdő társaságában. Vadkemping túra kezdőknek » 2024.03.02-03.

András