Vadrózsa 50 TT » 2018.09.01.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok Túra leírása

Vadrózsa teljesítménytúra a Mátrában

Viktor ez alkalommal Bazsival túrázott, együtt teljesítették az 52 km-es távot a kellemes későnyári időben.

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(több) + »

(több) »

(1) »

(több) »

Túra leírása

Az ősz első napján (kötekedőek kedvéért a naptári ősz első napján) a Vadrózsa 50 elnevezésű tt-t teljesítettük Bazsival. A hajnali 5 órai kelést, egy hajnali 3 órai ébredés előzte meg: a kettő között egy két órás ágyban forgólódás tevékenység zajlott. Félkómás állapotban csomagoltam össze a szükséges dolgokat a túrára: kaja, pia meg egyebek.

6 óra után nem sokkal indultunk útnak, útközben felszedtük Anikót (persze csak kocsival ), és már robogtunk is a Mátra felé. A rajt Rózsaszentmárton déli részéről, a gyönyörűséges E303-as kotrógéptől indult. Miután megcsodáltuk ezt a böszme nagy monstrumot, 8:20-as indulással nekivágtunk az 52 km teljesítésének.

A start után találkozunk még Anikóval, elbúcsúztunk tőle, majd nekivágtunk a távnak. Az aszfaltúton indultunk el, majd egy földúton jobbra kanyarodva, kicsit kellemesebb terepre értünk. Az első (feltételes) ellenőrzőpontot meglepően hamar elértük, még szinte el sem indultunk, máris ott termett előttünk. A második EP a Somlyó-hegy tetején volt. Ide még boldogan baktattunk fel, a 2000 méter szintemelkedésből 250 métert letudva. Még vidámak voltunk, és fiatalok.

A lent elterülő faluról (ami a térképet nézve Apc lehetett) készítettünk néhány fotót a kereszt mellől. Ezen a szakaszon még az előző napi ´lefele kocogunk, felfele megpróbálunk nem megdögleni´ taktikát követtük, és hamar el is értük Széleskő pecsételőpontot (amit egész túrán Szeleskőnek olvastam), és mellette található kis tavacskát. Egy meredek emelkedő után a tavat felülről is megnéztük. Ezen a szakaszon egészen Eszter-forrásig egy bringás csoporttal előzgettük felváltva egymást...

Hát hiába, itt még baromi gyorsak voltunk. Sőt, annyira jó volt a tempónk, hogy a 10 óra alatti teljesítést számolgattam fejben (ó én naiv). Eszter-forrásnál reggeliztem meg: az EP-n szerzett alma, plusz az otthon csomagolt szendvics kombó adott némi energiát a folytatásra. Szurdokpüspökit egy műúton értük el, majd áthaladva a falucskán indultunk el a túra legmeredekebb szakaszának meghódítására. A falu szélén álló pincéknél feltöltöttük a kulacsainkat, erre nagy szükség volt a szép napos és meleg idő miatt. Valahol a Kis-Koncsúr felé félúton, hátulról 2 futó köszönt ránk. Nem kis meglepetésünkre egyikük Anikó volt, aki a fájós lába ellenére bevállalta az 50-es távot. Így ért utol minket, és száguldott tova. Felfele. 30 fokban. A másik srác Csipi volt (alias Takács Csipi Krisztián). Takács Krisztián Csipiről csak annyit (aki nem ismerné), hogy egy igen zorkó terepfutó/futó/teljesítménytúrázó, aki ezen sportágak élmezőnyében versenyez.

Mi tartottuk a saját -2 km/h-s tempókat, de valahogy így is felértünk először a Kis-Koncsúrra, majd a Nagy-Koncsúrra, végül a Muzslára. A gerincen haladva végig kellemes kilátásban gyönyörködhettünk. A nap nem viccelt, de a folyadékkal is spórolnunk kellett. A Muzsla-nyeregnél ismét Anikóval és Csipivel találkoztunk, akik egy eltévedés miatt ismét megelőzhettek minket . A következő ellenőrzőpontig szinte végig lefele kellett mennünk. Egy részen IGENCSAK lefele: itt a turistaút deriváltja közelített a mínusz végtelen felé... De ezt is túléltük, és az ellenőrzőponton vígan öntöttem magamra a sót. Csipi (mivel újra utolértük őket) meg is kérdezte, hogy hol a tequila. Erre elmagyaráztam, hogy miért nyalogatja a vén Viktor a sót: erős fejfájás tört rám a Muzslára menet, amit a sóhiánynak tudtam be elsőre. Csipi mondta, hogy valószínűleg inkább a vízhiány okozza.

Ittunk és ettünk az EP-n, tiszta terülj-terülj asztalkám fogadott minket: a gumicukros paradicsom nagyon ízlett, de mellé még egy nutellás kenyeret is benyomtam. Nyami. A frissítés után felmásztunk a Tilalmas-tetőre, majd visszamásztunk Eszter-forrásig (igen itt már jártunk). Útközben egy eltévelyedett turistával, Ádámmal ismerkedtünk össze. A forrástól sajnos ugyanazon az aszfalt úton kellett ugyanazon Szurdokpüspökibe elmenni, amit már egyszer megtettünk. Utolsó kihívásként a Nagy-Hársas csúcsára caplattunk fel, de itt már erőnk végén jártunk: a csúcs előtt többször is meg kellett állni szusszani.

A Nagy-Hársas (amin egy nem megmászható geodéziai torony áll), meghódítása után javarészt lefele vezetett az utunk. Itt már éreztem a talpam, illetve a kedvem is egy kicsit a ´mikorleszmárvégebazdmeg´ hangulatú volt. Szerencsére az utolsó EP adott egy kis erőt a maradék szakasz leküzdésére: a szervezők a víz és szörp mellett borral is kínálták a fáradt turistákat, és én el is fogadtam egy-két pohárral. Kedvderítőnek kiváló volt! Végül 11:43-as idővel értünk célba. Meleg és hideg étel is várt minket az E303-as kotrógép mellett, amit a távolban cikázó villámok fénye mellett tömtünk magunkba.

Összességében nagyon kellemes túra volt... sikerült elfáradni . A szervezőknek nagy pacsi, kiváló volt minden, a frissítésre sem volt panasz. Egyedüli bánatom, hogy a Szurdokpüspöki előtti 2-3 km-es aszfaltutat kétszer is meg kellett tenni, de ez 50 kilométeren belefér.

Remélem jövőre is itt lehetek/lehetünk ezen a túrán!

Viktor